Hol alszik a színész?

 

Lőn aztán, hogy többen lakbért sem bírván fizetni, a színpadra költöztek, ott háltak, s ha reggel elaludtak is, nem féltek legalább, hogy elkésnek a próbáról, s ha volt egy-két krajcárjuk, azért bosszankodtak, miért kérnek három krajcárt egy groschen lábli-ért,* mit délben a színpadon meg szoktak ebédelni, s ebéd után a színház udvarán nagyokat ittak a kútból.

Előadás után éhgyomorral lefeküdtek a színpadon, elaludtak, s terített, ételekkel gazdagon megrakott asztalokról álmodtak, de az elemek is összeesküdtek ellenök, az édes, jótevő álmot is irigyelve, nekizúdult az eső, s minthogy a színház födele rongyos volt, nyakukba csurgott, fölébredtek, Újvári Péter* uram panaszra fakadt:

– Most akartam éppen egy nagy sült pulykát feltrancsérozni, melynek már illatja annyira meghatott, hogy előre is nagyokat nyeltem, s íme, minden illúzióm oda, azonkívül fázom is.

– Mindjárt segítek rajta – felel Jankovics Károly, a díszítő –, most veszem észre, hogy mi a szabadban feküdtünk le (az esteli játék erdőkortinával végződött, lebocsátott egy szobát), így, ni, most már légvonattól sem félhetünk!

Jót röhögtek az ötleten, újra lefeküdtek, s aludtak, de hogy ismét terített asztal jusson számukra, bajosan hiszem.

 

(Szilágyi Pál:* Egy nagyapa regéi…, 14)




Hátra Kezdőlap Előre