Előszóként szolgáljon a következő levélváltás:
Uram!
Ön talán már el is felejtette azt a beszélgetést, amelyet 1962. június 9-én folytattunk Clermont Ferrandban, a Pascal halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia alatt. Engedje meg ezért, hogy röviden emlékeztessem beszélgetésünkre. Az említett napon a konferencia tagjai kirándulnak a Puy de Dôme hegycsúcsra – oda, ahol a Pascal által megtervezett, a légnyomásra vonatkozó kísérletek sógora, Périer 1648. szeptember 19-én végrehajtotta. Miközben a csúcson levő étterem teraszán kávéztunk, és elgyönyörködtünk a kilátásban, természetesen Pascalról beszélgettünk, mégpedig arról, hogy mivel gyakorolta a legnagyobb hatást a tudomány fejlődésére: aero- és hidrodinamikai vizsgálataival, az első számológép megkonstruálásával, az infinitezimális számításra vonatkozó kutatásaival, vagy a valószínűségszámítás létrehozásával?
Beszélgetés közben említettem Önnek azt a levelet, amelyet 1654-ben Pascal a Mersenne által alapított (és később Le Pailleur által vezetett) párizsi „Akadémiához” írt, és amelyben számos munkát sorol fel, mint olyat, amelyek már szinte készen vannak, és amelyeket az Akadémiának rövidesen be fog nyújtani.
Ezek között említi Pascal egy tervezett munkáját, egy teljesen újszerű, eddig nem vizsgált témáról, a véletlen matematikájáról. Említettem, hogy abból a pár sorból, amelyben Pascal ennek tartalmát ismerteti, kitűnik, hogy teljes mértékben tudatában volt az általa kezdeményezett új tudományág – a valószínűségszámítás – alapvető elvi, és gyakorlati jelentőségének. Nagy kár – mondottam én Önnek –, hogy Pascal e tervezett munkáját nem írta meg, különösen, mivel a valószínűségszámításra vonatkozó egyedüli ránk maradt írásai – Fermathoz írt levelei – igen szűkszavúak és kizárólag de Méré lovag feladatainak megoldására (és ezekkel kapcsolatos kombinatorikai problémák tárgyalására) szorítkoznak. Ha nem ismernénk Pascalnak a párizsi Akadémiához írt levelét, még abban sem lehetnénk biztosak, hogy Pascal tudatában volta annak, hogy ő és Fermat egy új tudományágnak az alapjait fektették le, és ezzel megindítottak egy olyan folyamatot, amely egész tudományos világszemléletünket forradalmasította. Ön erre azt válaszolta, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy Pascal a valószínűségszámításra vonatkozó gondolatait soha nem írta volna le, és felvetette, hogy érdemes lenne tovább folytatni a kutatást ezen elvesztett kézirat után. Ezzel az ötlettel kapcsolatban kifejtettem, hogy kevés ember hátrahagyott kézirataival foglalkoztak olyan alaposan, mint Pascal írásaival; megemlítettem, hogy én magam több évet töltöttem levéltári kutatásokkal újabb kéziratok után, számottevő eredmény nélkül. Ön saját véleményét továbbra is fenntartotta azzal, hogy hátha Pascal e munkáját az akkori szokás szerint levelek formájában írta meg, és talán Fermathoz írt és fennmaradt, a kockajátékra vonatkozó levelei nem voltak az egyetlenek, és esetleg e levelezést tovább folytatták. Ön még azt is hozzátette, hogy talán a kutatás eddig azért volt eredménytelen, mert a kéziratot Pascal hátrahagyott iratai között keresték, ahelyett, hogy Fermat hagyatékában kutattak volna az elveszett levelek után.
Ez a megjegyzése akkor elgondolkoztatott, hiszen ötlete valóban kézenfekvő volt. Egyébirányú elfoglaltságaim azonban megakadályoztak abban, hogy alaposabban foglalkozzam a kérdéssel, és nem is gondoltam rá egészen 1966 elejéig, amikor egy személyes ügyből kifolyólag Toulouse-ba kellett utaznom. Az történt ugyanis, hogy nagybátyám, egy bogaras agglegény meghalt, reám hagyta vagyonát és Toulouse-i birtokát, azzal a feltétellel, hogy megírom az e birtokért 300 év előtt folytatott pereskedés történetét. Nagybátyám ezen utolsó kívánságának lelkiismeretesen akartam eleget tenni, nemcsak kegyeletből, hanem mert családunk története engem is nagyon érdekel, ezért ez év januárjában Toulouse-ba utaztam, és kutatni kezdtem az ottani levéltárban az 1660-as évek bírósági aktái között. Mint már előbb említettem, életemből több évet szenteltem Pascal kéziratainak tanulmányozására, így kézírását – bátran mondhatom – jobban ismertem, mint a sajátomat. Nem csoda hát, hogy amikor – január 17-én este – az iratok lapozgatása közben egy aktacsomóban (amelyen egyébként többek között Fermat aláírása is szerepelt) kezembe került egy levél, azonnal felismertem, hogy az Pascal keze írása. Képzelheti, hogy tűzbe jöttem. Ki sem mozdultam a levéltárból másnap hajnalig, étlen-szomjan folytattam a keresgélést, amíg a másik három levelet is meg nem találtam. Mint később kinyomoztam, ezek a levelek Fermat halála után belekeveredtek a lakásán maradt hivatalos bírósági iratok közé, és így kerültek a levéltárba 1665. január 17-én, ahol pontosan 301 évig senki nem törődött velük.
Így hát teljesen véletlenül jutottam ezeknek a nagy tudományos és tudománytörténeti jelentőségű leveleknek a birtokába. Ezek felfedezése igazában nem az én érdemem, nekem csak szerencsém volt. Ön volt az, aki a hipotézist felállította, hogy Pascal elveszett valószínűségszámítási munkáját Fermathoz írt levelek formájában írta meg, és így ez után Fermat hátra maradt iratai között kellene kutatni. Ezért azt javasolom, hogy e leveleket Ön bocsássa a nyilvánosság elé.
Mellékelem a levelek általam legépelt és gondosan ellenőrzött szövegét. Kénytelen vagyok azonban arra kérni, hogy mindazt a munkát, ami a sajtó alá rendezéshez ezen túl szükséges, Ön, nélkülem végezze el.
Úgy gondolom, csodálkozni fog e kérésemen, azonban, ha megmondom, miért kérem erre, remélem, meg fog érteni. Találtam ugyanis a bírósági papírok között néhány Fermat keze írásával írt lapot, amelyek számelméleti tárgyúak. Ezeken a lapokon szöveg alig van, főleg képletekkel vannak teleírva, de nyilvánvaló, hogy a számítások a nagy-Fermat-tétellel kapcsolatosak. Most, éjjel-nappal ezen feljegyzések megfejtésén dolgozom: remélem, hogy vagy megtalálom Fermat bizonyítását, vagy meg tudom mutatni, hogy ő a sejtését valójában nem tudta bebizonyítani, illetve a bizonyítása hibás volt és erre utolsó éveiben ő maga is rájött. Azt hiszem, megérti, hogy e kérdés annyira izgat, hogy amíg ezt el nem döntöttem, nem vagyok képes semmi mással foglalkozni. Amikor a Pascal-leveleket megtaláltam, arra gondoltam, hogy egy részletes tanulmány kíséretében teszem azokat közzé. De mielőtt ehhez hozzákezdtem volna, kezembe kerültek Fermat fent említett feljegyzései, és azóta folyton ezekkel foglalkozom. Ha e papírok titkát megfejtettem, remélem, hozzájutok, hogy megírjam a tervezett tanulmányt a Pascal-levelekről. Úgy érzem azonban, nem tehetem meg, hogy e levelek közzétételét addig halogassam, ezért kérem Önt, gondoskodjék azok mielőbbi megjelentetéséről.
Kérésem teljesítéséért fogadja előre is hálás köszönetemet, és engedje meg, kedves barátom, hogy felhasználjam az alkalmat, hogy őszinte nagyrabecsülésemről biztosítsam Önt. Igaz híve
Henri Trouverien
az Université de Contebleu
matematika-történet professzora
*
Uram!
Április 1-i kedves levelét és a Pascal-leveleket köszönettel megkaptam. Kérését természetesen a legnagyobb örömmel teljesítem. Kérem szíves hozzájárulását ahhoz, hogy Pascal leveleivel együtt az Ön hozzám írt levelét is közzétegyem, abból a célból, hogy a tudományos közvélemény előtt világossá váljék, hogy e leveleket Ön fedezte fel, és az is, hogy hogyan bukkant rájuk. Távol áll tőlem, hogy Önt el akarjam vonni a Fermat-feljegyzések megfejtésének munkájától, amelyhez magam és kollégáim nevében is sok sikert kívánok, és amelynek eredményét mi is a legnagyobb érdeklődéssel várjuk. Azonban egy kérdést mégis fel kell tennem Önnek: mit gondol, van-e remény arra, hogy Fermat Pascal levelére írt válaszait meg lehessen találni?
Őszinte tisztelettel
Rényi Alfréd
*
Uram!
Köszönöm április 10-i levelét. Igazán nagy öröm számomra, hogy magára vállalta a Pascal-levelek közzétételét, és ezzel mentesített engem a kötelesség alól, és lehetővé tette, hogy minden erőmet a Fermat-jegyzetek megfejtésére koncentrálhassam. E feladat sajnos nehezebb, mint gondoltam: Fermat teljesen szokatlan jelöléseket használ, amelyek megértésében még csak az első lépéseknél tartok. Természetesen semmi kifogásom nincs az ellen, hogy előző levelemet (és ha jónak látja, jelen levelemet is) közölje a Pascal levelekkel együtt. Ami Fermat válaszait illeti, a leghalványabb reményt sem látom arra, hogy azok megkerüljenek. Pascal halála után nővére, Gilberte Périer vette gondozásba hátrahagyott írásait, és míg minden egyes Pascal által írt feljegyzést gondosan megőrzött (sőt, lemásolt), sajnos, a Pascalhoz írt leveleket megsemmisítette. Így hát Fermat válaszleveleinek tartalmára csak Pascal viszontválaszaiból következtethetünk.
Igaz barátsággal
Henri Trouverien