Kedves Olvasó!
E soraim célja, hogy közöljem Önnel – e kötet tartalmával összhangban levél formájában – azt, amire bizonyára már amúgy is rájött, hogy ti. Henry Trouverien professzor soha nem létezett és, ennél fogva nem is talált semmit (amire a neve is utal) és hogy az e kötetben közölt Pascal-leveleket nem Pascal írta. Némi magyarázatra legfeljebb az szorulhatna, hogy miért fiktív Pascal-levelek formájában közöltem Önnek azt, amit a valószínűségszámítás elvi kérdéseiről közérthetően el akartam mondani. De tulajdonképpen e kérdés sem igénnyel választ. Hiszen vagy érdeklődéssel olvasta Ön e kötetet, és ez esetben e kérdést nem is teszi fel, vagy nem nyerték meg tetszését e levelek, ezen pedig a magyarázkodás sem segít. Így csupán annyit jegyzek meg, hogy az irodalmi forma választásában ugyanolyan meggondolások vezettek, mint dialógusaim* megírásában, csak kísérletképpen most másik műfajjal próbálkoztam.* E műfaj szintén nagy múltra tekinthet vissza, és ezt is az antik görög kultúra hozta létre; Platón korábban már szokásos irodalmi műfaj volt a fiktív levél, amelyet többek között filozófiai témák kifejtésére is gyakran használtak. A mai irodalomban is él ez a műfaj; példaként megemlítem Thornton Wilder „Március idusa” című művét. (TH. WILDER, The Ides of March.) Azzal, hogy éppen Pascalt és Fermat-t választottam levelező társként, ugyanazt az elvet követtem, mint dialógusaimban: a valószínűség fogalmának létrejötte időpontjába helyeztem a levélváltást, azért, hogy e fogalmat „in statu nascendi”, a keletkezés frissességében mutathassam be. Ugyancsak közös vonás e leveleknek dialógusaimmal, hogy törekedtem a történeti hűségre, az anakronizmusok elkerülésére (amennyire ez lehetséges volt) és a kornak megfelelő stílusra. A nagyobb „hitelesség” érdekében beleszőttem a szövegbe számos gondolatot, aforizmát Pascal fennmaradt műveiből. Ezeket helyenként szó szerint, helyenként csekély módosítással vettem át. (A Jegyzetekben minden esetben utalok Pascal megfelelő művére.) A levelekben Pascal gyakran idéz másokat; ezen idézetek kivétel nélkül olyan művekből valók, amelyekről tudjuk azt, hogy Pascal ismerte; egyesek ezek közül legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak, mint pl. Montaigne Esszé-i. (Az idézetek forrásait a Jegyzetekben megadtam.)*
Összefoglalva: arra törekedtem, kedves Olvasóm, hogy elhitessem Önnel, hogy e leveleket Pascal is írhatta volna; de természetesen távol állt tőlem az a szándék, hogy Önt félrevezessem és elhitessem, hogy azokat valóban ő írta. Ami pedig a levelek tartalmát illeti, egyáltalán nem állítom, hogy Pascal mindazt valóban végiggondolta, ami e levelekben áll, csak azt, hogy ez elképzelhető és nem cáfolható meg történelmi érvekkel.
Azt kérdezheti Ön: miért nem „közöltem” Fermat válaszleveleit is? Ezt valóban megtehettem volna, de feleslegesnek éreztem, hiszen Pascal leveleiből Fermat válaszleveleinek tartalma (egy-két részlettől eltekintve) nagy pontossággal rekonstruálható. (Egyébként Trouverien professzor véleményem szerint igen meggyőzően magyarázza meg, hogy Fermat levelei miért nem maradtak fenn.)
Szíves türelméért köszönetet mondva maradok
őszinte híve
Rényi Alfréd