Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét több ékezési, központozási módosítással vette fel a kötetbe a költő. A VA1 korrektúráján (PIM A. 126/1.) két módosítást végzett: a 7. sorban a hibásan szedett feled szót fejed-re igazította, a 14. sorban a birodalmad után a vesszőt pontra cserélte. A kiérlelt, javítást nem igénylő változat a VA3-ban alakult ki.
Keletkezéstörténet
Nem első lázadó verse Adynak a Judás és Jézus a „krisztusi üdvtan” ellen. Részletesebb áttekintés helyett elegendő az 1898–99-es Azuba (l. az AEÖV I.-ben) és az 1901-es A krisztusok mártirja (l. az AEÖV II.-ben) c. verseket említeni. De szervesen idekapcsolódik egyik 1905-ös elbeszélése is, a Tamás a piros kertben, amely az Azuba-téma sajátos és konkrét továbbfejlesztése, az
Azubához és Krisztushoz is hűtlen tanítvány, Tamás alakjának megidézésével (BN 1905. ápr. 23., AEön 270–73.; jegyzete: 1313–15.). Más összefüggésben – Júdás és Jézus sorsának párhuzamosításában – előzménye e versnek a Született Betlehemben Júdás c. elbeszélés, amely Ady képzelete meghökkentően szuverén működésének egyik jellemző bizonyítéka. A bibliából annyi közismert, hogy Júdás Jézus tizenkét tanítványa közé tartozott, és előre megegyezett a főpapokkal, hogy pénz-jutalom ellenében Jézust feltűnés nélkül törvényszolgáik kezére juttatja. Ez meg is történt úgy, hogy a poroszlók élén érkező Júdás az
Olajfák hegyén Jézust csókkal üdvözölte: ez volt a jel, hogy a fegyvereseknek kit kell elfogniok. Adyt mindez a novellában csak annyiban érdekli, amennyiben a két későbbi ellentétes bibliai alak történetét már az eredetnél igyekszik megalapozni. Különös fantáziálás révén persze: nemcsak azzal, hogy Jézus és
Júdás születését azonos időpontra és helyre rögzíti, hanem azzal is, hogy Mária a maga kisdedét Betlehemben a nem sokkal később ugyancsak világra jövő Júdás tehetős szüleinek istállójában szülte meg. (Született Betlehemben Júdás. BN 1905. dec. 24.; AEön 403–06., jegyzete: 1327; a vers és a novella közötti sajátos összefüggésre a jegyzet nem utal.)
Egészen más irányba mozdítja el a bibliai alaphelyzetet Ady a Judás és Jézus c. versben. A teljes bibliai történetből Ady csupán a pénzért történt árulás, az „eladás” mozzanatát ragadta ki, miként ezt a részleges felhasználás módszerét már korábban is alkalmazta más mitológiai, bibliai, mondai vagy történeti alakok, események felidézésénél. A Júdás maszkjába öltözött lírai
én azonban a maga tettét nem erkölcsileg elítélhető aljasságnak minősíti, hanem „az Élet szerelméből” fakadó, a pénz hatalmának fölismeréséből eredő lázadásnak. Jézus eszméit, eszményeit, „álmodozásait” is „elismeri”, hiszen eddig követte őket, de rá kellett ébrednie arra, hogy az élet törvényeihez
képest ezek kevesek, elégtelenek, hogy nincs bűve az Igének. Ekként indokolt lázadása pedig majd az utókor megértésére talál. Ady versbéli logikáját a már korábban kialakult lírai pénz-motívum gondolatköre irányította, határozta meg. E pénz-versek első csoportja – ha nem is önálló ciklusban, csupán más
ciklusokba szétszórtan – már az ÚjV-ben megtalálható: l. az AEÖV II.-ben az Ima Baál istenhez (BN 1905. febr. 5.), a Sóhajtás a hajnalban (BN 1905. márc. 25.), a Harc a Nagyúrral (Figy 1905. máj. 15.) és A sárga láng (BN 1905. júl. 30.) c. verseket. Az 1906-os esztendő tavaszán ez a pénz-ihletkör nemcsak felújult, hanem a
költő ekkori lírájának egyik vezető szólama lett, amit mutat
az is, hogy verseinek több csoportját adta közre ez időben „A Pénz” főcímmel. Első ilyen publikációja volt az esztendő márciusának elején az Öröm-város volt a hazám és a Judás és Jézus együttes közlése.
A vers első és utolsó versszakának biblikus hangulatot ad a Golgotai bazaltra vésem és az Irott kövem képzete. A golgotai jelző egyértelmű újszövetségi utalása magától értetődő. Viszont a „kőbe vésés”, az írást hordozó kő mozzanatánál nem pontos, nem találó az először beugró gondolattársítás: Mózes kőtáblái nem emberi fölismeréseket, hanem az Úr által készített
parancsolatokat rögzítettek. Valószínűbb azonban, hogy amennyiben bibliai indíttatás motiválta Adyt, akkor az emlékezetében az alábbi sorok sugallata munkálhatott: „Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!”
(Jób 19:23., 24.) Mindebben végül is nem az a fontos, hogy melyik bibliai passzus közvetlen vagy közvetett hatása, analógiája érvényesült, hanem az, hogy a vers egészét biblikus légkör veszi körül, amelynek jellemző kifejezője volt már az első címváltozat, a „Judás köve” is. De a vers igazi drámáját és kiforgatott
bibliai „értelmét” nyomatékosabban hordozza a végleges, a Judás és Jézus cím.