Pap vagyok én

Igéim bővek, zengők, nagyok:
Papoknak ivadéka vagyok.
Kálvin szirt-lelke játszott velem
S a szép hazugság lett kenyerem.
Korcs hegyi-beszéd minden dalom
S a hitem: egy pogány hatalom.
Jószágom, pénzem nincsen nekem
S mégis a Pénzt, a Pénzt hirdetem.
S egyszer, életem csunya fokán
Pap akartam lenni Kalocsán.
Rómához állott, kicsi híja,
Prédikátorék pogány fia.
Óh hazugságnak örök tora:
Pap vagyok én, léha cimbora.
Pogány rímek, muzsikák között
Szomjazok valami örököt.
Pokollal lelkem alig rokon,
Mennyet várok nagy mámorokon.
Álmom az Ige, az Üdv, az Út:
Be hazug élet, óh be hazug.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. május 6. XI. évf. 123. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Áronok ivadéka címen elsőként közli az Uzsorás Khiron kertje és a Kleopátra hivása c. versek előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 187–88.; VA2 (1910) 103–04.; VA3 (1910) 103–04.; Gyűjt [1910] 46.; VA4 (1918) 103–04.; VA5 (1919) 140. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 85.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből. A BN publikációját Ady néhány módosítással vette fel a kötetbe. A VA egyes kiadásai között több furcsa eltérés található. Meglepő például, hogy az alapszöveg-választások esetében oly gyakran megfelelő VA3 itt szóba sem jöhet, mert szövegében komoly szedési hibák fordulnak elő. Így a 13. sorban a századelő jellemző indulatszava Ó formában szerepel, holott Ady többnyire az Óh alakot használta. A 18. sorban pedig súlyos  értelemzavaró hibát produkált a nyomda „ördöge”: a Mennyet helyett Mennyit szedtek. Ezek a szövegeltérések késztettek arra, hogy a főszöveg alapjául a VA2 publikációját válasszuk, mert e kiadás szövege a véglegesítéshez csupán egyetlen szerkesztői javítást igényelt.

A VA1 fennmaradt korrektúráján (PIM A. 126/1.) Ady három helyen végzett javítást. Az 5. sorban a különírt hegyi beszéd két szava közé kötőjelet tett: hegyi-beszéd. A 15. sorban a között után törölte a vesszőt. A 17. sorban pedig a rokon szó után az elmaradt vesszőt kitette.

Javításunk:

  • 14 Az alapszöveg e sorában egy szótagnyi többlet van: Pap vagyok én, a léha cimbora. Feltételezhető, hogy ez a többletet jelentő a határozott névelő az én-t értelmező léha cimbora nyomatékosítására került a BN szövegébe, miközben a verstani bicsaklás a költő figyelmén kívül maradt. Sőt: minthogy a versnek nincs kézirata, az is lehetséges, hogy az a a szedés során sajtóhibaként jelent meg a vers szövegében. A BN nyomán ezt a hibát átvette, „átörökölte” a VA1, VA2, VA3 és a Gyűjt publikációja is. A főszövegben a végig kilenc szótagos soroknak megfelelően és a VA4, illetve a VA5 közlésével egyezően a stilisztikai-grammatikai szempontból is felesleges a névelőt elhagytuk.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz BN
Cím fölött: I BN
Cím: Áronok ivadéka BN
5. hegyi beszédBN
6. Hatalom.BN
9. csúnya     Gyűjt
 fokán, VA4 VA5
11. hija,BN
13. Ó     VA3   VA4 VA5
Óh,       Gyűjt
14. én, a léhaBN VA1 VA3 Gyűjt
15. rimek,BN VA1
között: BN
17. rokon: BN
18. Mennyit     VA3
19. Ut: BN VA1 VA3
20. hazúg.           VA5

Keletkezéstörténet

Alig három héttel az Így szólna a szóm c. költemény fölényes, sőt gőgös önvallomása után Ady szükségét érezte egy hitelesebb, őszintébb és mélyebb lírai önarckép fölvázolásának. Ez a költői önarckép nemcsak a pénz hatalmáért, birtoklásáért perelő s a pénz hiányáért panaszló versek lírai énjének belső indítékait tárja fel meggyőző és megrendítő mélységgel, s válik ilyen értelemben a pénz-motívum egyik jellemző ars poéticájává, hanem a lírai én ekkori egész életérzésének sajátos összegezője, foglalata is. Ezért módosítja, teszi zárójelbe korábbi lírai önmeghatározásait: nem „ifjú Apolló”-ként, nem „ifjú Cézár”-ként és nem „arany-dobogón” trónoló költőfejedelemként jeleníti meg, mitizálja költői személyiségét, hanem profán és elfajzott papként, aki valamilyen ügy, valamilyen pogány „üdvtan” hordozója és hirdetője. Ennek szellemében lesz valami furcsa keverék-mozzanatokból egybehangolt alkotás ez a vers: bibliai alluziókból, önéletrajzi töredék-elemekből és a pénzt hirdető élet-szándékokból, a mögöttes indítékok megvallásából összeállt lírai megnyilatkozás.

Lírai énjének „papi” metamorfózisára Ady először két évvel korábban, 1904 tavaszán írt Egy párisi hajnalon c. versében vállalkozott (l. e vers szövegét és jegyzetét az AEÖV II.-ben): sajátosan elképzelt és fiktív formában „a Napisten papjá”-nak, „pogány pap”-nak, „táltosok átkos sarja”-ként nevezve és jelenítve meg magát. E korábbi „paposítás” egyértelműen vízió volt csupán, amely Ady korabeli, Heinétől átvett szemlélete szerint fogant: a zsidó-keresztény és hellén-pogány világkép ellentételezéséből.

Más jellegű és eredetű a Pap vagyok én c. vers mögöttes életszemlélete, a költő előbbi nézeteit több ponton túlhaladó. Erről vallanak a szabad és önkényes, de egyértelműen biblikus utalások. Korcs hegyi-beszéd minden dalom / S a hitem: egy pogány hatalom – jelenti ki a vers szövegében, s bár jelzőivel – korcs, pogány – ellenpontozza, visszafogja a lírai én felmagasztosítását, mélyebben belegondolva aligha kétséges, hogy rejtett-jelképesen az önmaga „jézusosítását” sugallja a költő. A hegyi beszéd – mint Máté evangéliumából ismeretes – Jézus tanításainak egy több részes hosszabb tömbje, amelyben a próféták módján nyilatkozik a maga erkölcsi felfogásának újszerű összefüggéseiről, meghatározóiról: a lelki boldogság ismérveiről, a tanítványok kötelességéről és méltóságáról, a törvény igazi betöltésének módjáról, az imádság erejéről és hathatós formájáról, példaként ajánlva a Miatyánk tömör és erkölcsi megújulást tartalmazó szövegét, hirdetve, hogy nem a szavak, hanem a tettek képezik az isteni, atyai megítéltetés alapját. De egészében nem annyira a részletek, mint az új erkölcsi követelmények jellemzőek a hegyi beszédre. S különösen érzékletesek a beszédet felvezető mondatok: „Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. – És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:” (Máté 5:1., 2.). Még inkább meghatározóak, karakteresek azonban a beszéd befejezését követő mondatok, amelyeknek egyik motívumát idézett verssoraiban áttételesen Ady is hasznosította: „És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán. – Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Máté 7:28., 29.)

Ugyancsak bibliai alluzió a vers végéről: Álmom az Ige, az Üdv, az Út. Ez a mondat egy másik evangélium jellegzetes fordulatára emlékeztet, amelyet Jézus a tanítványaival közös jeruzsálemi utolsó vacsorán búcsúbeszéde folyamatában Tamás egy közbevetett kérdésére válaszolt: „Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? – Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (János 14:5., 6.). Így jelent meg e költeményben az újszövetségi alluziók révén is egy olyanfajta többlet, amely a pénz-versek átlagából határozottan kiemeli a Pap vagyok én sorait, és amelynek lényegét közvetlen vallomással is nyomatékosítja a lírai én: Pokollal lelkem alig rokon, / Mennyet várok nagy mámorokon. Mindez végül is egyértelműen indokolja, hogy a kötet, a VA megkomponálásakor Ady a költeményt miért sorolta A Holnap elébe c. ciklus versei közé.

Közvetlenül önéletrajzi motiváció Ady érett költészetében általában ritka, és akkor is többnyire áttételesen jelentkezik. A Pap vagyok én c. költeményben viszont újszerű, hogy a költő családtörténeti és életrajzi mozzanatokat kapcsol össze biblikus-mitologikus elemekkel. Mert Ady versbéli állításainak – Papoknak ivadéka vagyok; Prédikátorék pogány fia – valóságos családtörténeti „fedezete” van: mindenekelőtt anyai ágon, hiszen a költő anyai nagyapja, Pásztor Dániel (1811–1864) református lelkész volt 1841 és 1843 között Érmindszenten, anyai dédapja, Pásztor József (1781–1841) pedig ugyancsak református lelkészként működött a 19. század első éveiben (1803–1806) Patóházán, majd haláláig Aranyosmeggyesen. De ez a prédikátori származás távolabbról apai ágon is meglelhető: a költő apai nagyanyjának apja, tehát dédapja, Viski Dániel (1789?–1872) ugyancsak református lelkész volt Györgyfalván, majd 1829-től haláláig a kalotaszegi Nyárszón. (A papi ősökre vonatkozó adatokat l. EmlAE I. 623–25., az ún. Családtörténeti és időrendi tábla megfelelő pontjainál, illetve a 624. és a 625. oldalak közé iktatott családfa-összeállításoknál, további részletek megtudhatók a kötet névmutatója alapján az említett neveknél.) E családtörténeti előzmények indokolják, hogy Ady a sajtóban először Áronok ivadéka címen adta közre a verset. A kötetbe történt felvételkor azonban elhagyta ezt az ószövetségi hangulatú (Áron Mózes testvére volt, Mózes mellett a zsidók főpapja, többes számú alakját papok jelentésben szokás használni) címet. A kötetben véglegesített Pap vagyok én változatot Ady feltehetően azért részesítette előnyben, mert így a cím motívumát és a szöveg újszövetségi alluzióit szervesebben, természetesebben hangolhatta össze.

Az önmaga – nem konkrét valláshoz, felekezethez kötődő – „paposításának” gondolata sugallhatta a költőnek azt is, hogy önéletrajzának egy kevésbé közismert, kissé rejtélyes mozzanatát is beépítse, belefoglalja a versbe. A költemény ezzel kapcsolatos négy sora így hangzik: S egyszer, életem csunya fokán / Pap akartam lenni Kalocsán. / Rómához állott, kicsi híja, / Prédikátorék pogány fia. Erről az eseményről egy késői önéletrajzában Ady is szól tömör és kissé stilizált formában: „[…] a szerető alma mater nyolcadikos koromban, […] majdnem elbánt velem, consilium abeundival fenyegetett némely kiderült lumpolások miatt. Nagyon méltatlankodtam. Kalocsára írtam azonnal, hogy én katolikus és jezsuita akarok lenni…” (Pesti Futár 1913. dec. 25.; AEÖPM XI. 56., a cikk különböző megállapításairól l. még a sajtó alá rendező Láng József jegyzetét: 263–65.) Az esetet megfelelő kiszínezéssel Ady Lajos is említi: szerinte bátyját és néhány társát ismételt „kocsmázás” miatt fenyegette „a kicsapatás csúfsága” (holott a költő csak consilium abeundiról, eltanácsolásról, az iskolából való távozásra felszólítás lehetőségéről írt). Ehhez a történethez fűzi hozzá lapalji jegyzetben az életrajzíró: „Ekkor írt levelet Kalocsára, a jezsuitákhoz, hogy mint kicsapott diákot fölvennék-e noviciusnak” (AL 32.). Az iskolai konfliktust kiváltó indítékok pontos felderítése Kovalovszky Miklós szerint nem járt eredménnyel, és minden bizonnyal – megfelelő dokumentumok hiányában – a jövőben sem járhat sikerrel (EmlAE I. 295–98.). A költő és az ő nyomán öccse legendásításának az az érdekessége, hogy lényegének valós alapja, ténybeli fedezete van.

Ady életének valóban volt egy pillanata, amikor katolikus akart lenni, sőt jezsuita. Arra nincs bizonyíték, hogy e tárgyban a költő Kalocsára írt volna, arra viszont van, hogy Nagykárolyba levelet küldött Guba Pálnak, a gimnázium II. osztályában volt magyartanárának és osztályfőnökének, aki ugyanakkor a gimnázium hittanára is volt. E levél létezéséről az Ady-kutatóknak sokáig nem volt tudomásuk, míg 1949-ben Kunszery Gyula közre nem adott az Új Ember c. katolikus hetilapban egy a költő istenes verseivel foglalkozó írást, amelynek hatására az akkor 88 éves pap-tanár jelentkezett a szerzőnél. Néhány bizonytalan hitelű emlékét említi Adyval kapcsolatban, és utal arra, hogy többször váltott levelet a költővel. E levelek közül mindössze egyetlen került elő: éppen az érintett témával kapcsolatos. (Kunszery dokumentációja: EmlAE I. 291–95.)

A levél számunkra mindenekelőtt életrajzi hitelessége miatt fontos: a versbéli utalás nem fikció, ellenkezőleg, némi költői szabadsággal előadott valóságos eseményen alapul. Igaz, hogy az eset – a levél dátuma szerint – nem a költő nyolcadikos, hanem hetedikes gimnazista korában történt. S valószínű, hogy a szándék jelzése el sem jutott Kalocsáig, azt Ady csak volt tanárával tudatta, majd később lemondott róla, nem realizálta. Érdekes és jellemző viszont a poétára az is, hogy már hetedikes gimnazistaként elvi indokolást igyekezett találni tervezett elhatározásának magyarázatául, holott későbbi emlékezete és öccse ezzel rímelő memóriája szerint is mindössze a zilahi gimnázium fegyelmi rendjébe ütköző cselekedet motiválta addigi vallási hovatartozásának esetleges módosítására. Sőt: mindezt megtoldotta egy militáns katolikus szerzetes-rendhez való csatlakozás elképzelésével is.

Jellemző már a levél borítékjának diákos komolysággal készített címzése is, amelyet Kunszery Gyula szintén publikál: „Főtisztelendő – Guba Pál kegyes-rendi – áldozó-pap – Nagy-Károly – piaristarendház”. S méginkább jellemző a levél komolykodó szövege:

„Kedves Tanár Úr!

Gyermekkori álmaim megvalósulás előtt állnak.

Annak a vallásnak a zászlóvivői, amelynek hívévé tett a Nemezis, letörölték zászlójukról a humanitás keresztényi jelszavát s hirnökei, képviselői lettek a barbár-korszak sötét és kegyetlen tudatlanságának…

… El vagyok határozva tehát, hogy egy, velem egyforma gondolkozású barátommal együtt róm. katholikussá leszünk, és belépünk a Jézus-társaságba.

Nem gyermekies gondolkozás, hirtelen felhevülés iratja ezt velem, hanem komoly szándék, s éppen ezért bizalommal fordulok gyermekkori kedves professzoromhoz erre való nézetét és útbaigazítását kikérni.

Zilah, 1895 márc. 9.

Keresztényi szeretettel
Ady Endre

(A levelet l.: EmlAE I. 293., fénymásolatát uo. 296. és 297. o. között; illetve: AEl I. 45.)

E korai levélnek önmagában természetesen semmi különösebb jelentősége sincs, s a volt nagykárolyi piarista, majd a zilahi református gimnáziumi diák ama alkalmazkodási készségének sincs különösebb nyomatéka, hogy elhatározásából következően e levélben ismételten is a „keresztény” és nem a „keresztyény” szóváltozatot használja. Az összefüggéseket tekintve azonban mégis meghatározó funkciója van ennek az átmeneti életrajzi epizódnak. Mintha Ady ezzel is a maga kereső, változtatásokra kész, nem fanatikus magatartását kívánná bizonyítani: Kálvin szirt-lelké-nek, Rómá-nak vagy a Pénz-nek a vonzása mind-mind csak közbeeső mozzanat azon a papi-költői úton, nagyobb dolgokra készülő elhivatottságon belül, amelynek távlatát maga is megnevezi a versben: Szomjazok valami örököt.

Irodalom

Szabó R. 105., 202.; Földessy: Amt 82.; Király I. 320., 364., II. 374.




Hátra Kezdőlap Előre