Uzsorás Khiron kertje

Szebb tavasza Athénnek nem volt,
Nem is lesz annak soha mása.
Khiron volt az athéni ifjak
Uzsorása.
Dús hajlékra sohase hullt még
Annyi keserű legény-átok.
Sehol se nyiltak olyan szépen
A virágok.
Az élet szép: zengte a szent kert,
Khiron kertjében zene zengett.
Nem hallott Athén arany-ifja
Soha szebbet.
Khiron pénzéből kelt a mámor
Lanyha éjeken szerte-szerte.
Szállt az illat. Zengett, pompázott
Khiron kertje.
Hullt az átok és szállt az illat,
Bukott Athén sok szép legénye
S a virágok büszkén kacagtak
Föl az égre.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. május 6. XI. évf. 123. sz. 1. – Tárca – Ady  Endre – („A Pénz” főcímmel Khiron kertje címen másodikként jelent meg a Pap vagyok én s a Kleopátra hivása c. versek között.) – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 119–20.; VA2 (1910) 67–68.; VA3 (1910) 67–68.; VA4 (1918) 67–68.; VA5 (1919) 88. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 70.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét néhány változtatással vette fel a poéta a VA-ba, amelynek különböző kiadásaiban csupán egy eltérés található. A VA1 fennmaradt korrektúrájában (PIM A. 126/1.) két központozásbeli igazítást és egy szócserés javítást végzett Ady. Az 1. sorban a volt után a pontot vesszővé módosította, a 2. sorban a mása után a vesszőt pontra cserélte. A 14. sorban a sorkezdő Enyhe helyébe a Lanyha jelzőt írta be.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz BN
Cím fölött: II. BN
Cím: Khiron kertje BN
1. volt. BN
5. DusBN VA1
6. keserü BN
14. Enyhe éjeken BN

Keletkezéstörténet

Mitológiai nevet használt fel Ady a versben, annak eredeti mitológiai vonzata nélkül. Khiron (a mai átírás szerint Kheirón) a görög mitológia ismert kentaur-alakja, aki nem Athénben élt, és tudomásunk szerint nem volt uzsorás. A sajtópublikáció először kétszavas címét feltehetően ezért  toldotta meg a poéta a másfajta értelmezést kizáró-kirekesztő Uzsorás jelzővel.

Különben jellemző példája ez a vers is Ady ekkori poétikai és gondolattársító eljárásainak. A lírai szándék világos: a pénz és pénztelenség határmezsgyéjén vergődő-tobzódó arany-ifjak modern „életképét” kívánta visszavetíteni a hajdani Athénba. Hogy mindehhez miért kapcsolta hozzá uzsorás szerepben Kheirón figuráját, az jórészt rejtély, legfeljebb Kheirón mitoszának egyetlen mozzanata szolgálhatott ehhez némi alapot. A görög mitológia szerint Kheirón ama kentaurok egyike, aki nem a thesszáliai hegyekben vadon élő, furcsa, ösztönös lények átlagából való, hanem kulturált, bölcs és művelt. A monda származását is előkelőnek minősíti: Zeusz atyjának, Kronosznak és Ókeanosz lányának, Philürének volt a sarja. A Peloponnészosz déli csücskén lakott egy barlangban, s itt tanította a tudományokat és művészeteket.

Barátai közé tartozott a görög mondák egyik legkiválóbb alakja, Héraklész. Tanítványainak sora is híres, legendás hősökből állt: olyanokból, mint Kasztor, Polüdeukész, Iaszón, Péleusz, Talamón, Akhilleusz. Lánya Péleusz királynak, Akhilleusz apjának az anyja. Kheirón barlangjában ünnepelték Péleusz lakodalmát Thetisz tengeristennővel. E lakodalmon kezdődött Héra, Athéné és Aphrodité istennők között az az aranyalma-viszály, amely végül is a trójai háborúhoz vezetett. Talán a tanítványoknak ez az „előkelő köre” sugallta Adynak azt a „csúsztató” ötletet, hogy Kheirónnal összefüggésben az athéni ifjakat, arany-ifjakat emlegesse.

Irodalom

Földessy: Amt 74.; Király I. 370., 378., 384.




Hátra Kezdőlap Előre