Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA3-ból. A BN szövegét néhány változtatással vette fel a poéta a VA-ba, amelynek különböző kiadásaiban csupán egy eltérés található. A VA1 fennmaradt korrektúrájában (PIM A. 126/1.) két központozásbeli igazítást és egy szócserés javítást végzett Ady. Az 1. sorban a volt után a pontot vesszővé módosította, a 2. sorban a mása után a vesszőt pontra cserélte. A 14. sorban a sorkezdő Enyhe helyébe a Lanyha jelzőt írta be.
Keletkezéstörténet
Mitológiai nevet használt fel Ady a versben, annak eredeti mitológiai vonzata nélkül. Khiron (a mai átírás szerint Kheirón) a görög mitológia ismert kentaur-alakja, aki nem Athénben élt, és tudomásunk szerint nem volt uzsorás. A sajtópublikáció először kétszavas címét feltehetően ezért toldotta meg a poéta a másfajta értelmezést kizáró-kirekesztő Uzsorás jelzővel.
Különben jellemző példája ez a vers is Ady ekkori poétikai és gondolattársító eljárásainak. A lírai szándék világos: a pénz és pénztelenség határmezsgyéjén vergődő-tobzódó arany-ifjak modern „életképét” kívánta visszavetíteni a hajdani Athénba. Hogy mindehhez miért kapcsolta hozzá uzsorás szerepben Kheirón figuráját, az jórészt rejtély, legfeljebb Kheirón mitoszának egyetlen mozzanata szolgálhatott ehhez némi alapot. A görög mitológia szerint Kheirón ama kentaurok egyike, aki nem a thesszáliai hegyekben vadon élő, furcsa, ösztönös lények átlagából való, hanem kulturált, bölcs és művelt. A monda származását is előkelőnek minősíti: Zeusz atyjának, Kronosznak és Ókeanosz lányának, Philürének volt a sarja. A Peloponnészosz déli csücskén lakott egy barlangban, s itt tanította a tudományokat és művészeteket.
Barátai közé tartozott a görög mondák egyik legkiválóbb alakja, Héraklész. Tanítványainak sora is híres, legendás hősökből állt: olyanokból, mint Kasztor, Polüdeukész, Iaszón, Péleusz, Talamón, Akhilleusz. Lánya Péleusz királynak, Akhilleusz apjának az anyja. Kheirón barlangjában ünnepelték Péleusz lakodalmát Thetisz tengeristennővel. E lakodalmon kezdődött Héra, Athéné és Aphrodité istennők között az az aranyalma-viszály, amely végül is a trójai háborúhoz vezetett. Talán a tanítványoknak ez az „előkelő köre” sugallta Adynak azt a „csúsztató” ötletet, hogy Kheirónnal összefüggésben az athéni ifjakat, arany-ifjakat emlegesse.