[Az éjszakán…]

Az éjszakán, nagy hangszerünkön
Várva, remegve feszül a hur.
Sugdosódnak az éji manók:
– Hol a karmester ur?
Bus emberek éji csapatja
Vár… a sok gethes hangulat.
Választ kérünk, meddig várjuk még
A karmester urat?



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat hasonmása. Cím nélkül. A vers után ezt írta a költő: „Ezek után maradtam szerető barátod Ady E” Közli: Révész: AE 217. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1009.

Szövegkritika

Alapszövegünk a k-ból.

Javításaink:

  • 2 A sor végére értelem szerint pontot tettünk.

  • 6 A sor végén a hiányzó írásjelet ponttal pótoltuk.

Keletkezéstörténet

A verset Ady Révész Bélának írta, éjszakai mulatozásai kísérőjének, őt nevezte az „éjszaka karmesterének”.

Révész Béla általában eléggé figyelmen kívül hagyta Ady életének és verses publikációinak időrendjét. Így természetesen nem könnyű a vitathatatlanul Adytól származó alkalmi, Révész Bélának szánt rövid vers kronológiai besorolása sem. Feltételezhető viszont, hogy kettőjük kapcsolatának intenzívebb elmélyülése időszakából való. Ez pedig minden valószínűség szerint 1907 második felére, Ady tartós budapesti tartózkodása idejére tehető. Ezért soroltuk be az 1907-ben keletkezett versek végére.

„Az éjszaka karmestere…  Ez én lennék – emlékezik Révész Béla. – Ady egy éjszaka proklamálta a rangot, és rajtam maradt; a díszt érzelmes hajlandósággal mutogatom is az emberek felé, mert sugarat ejt ez is Ady Endre alakjára. Már zajlottak nagy cselekedeteink, Ady maga mellé vett annyira, hogy nélkülem csak akkor volt, ha a muszájalvás már ráparancsolt, és ebben az összehangolt, legénykedő együttesben dobta felém egyszer az ordót: – Az éjszaka karmestere…  Megérdemeltem én ezt a hivatalt?…  Érdemes róla gondolkozni […] Valószínű, hogy matéria voltam a beosztottságra, és talán mert megkíméltebb volt a testiségem, jobban győztem a ködöt, sirokkókat, és ebből alakult ki azután az a helyzetünk, hogy én vigyáztam Adyra, tempózni próbáltam az iramot, ha lehetett, olykor hallgatott is rám, ragaszkodott a szövetségünkhöz, és egy éjszaka átnyújtotta a dekrétumot: – Az éjszaka karmestere…” (Révész: Atril 114–17.) Földessy szerint az „éjszaka karmestere”, akit várnak az „éji manók”, valójában Ady volt. (Földessy: Amt 302.)

Irodalom

Révész: AE 216–19., Atril 114–17.; Földessy: Amt 302.




Hátra Kezdőlap Előre