Előszó a jegyzetekhez

A jelen kötet Ady Endre összes versei kritikai kiadásának szerves folytatása, az AEÖV III. könyve a költő beérkezése második fázisának dokumentumait foglalja magába: az 1906. január 28-tól 1907 végéig írt és publikált verses alkotásait.

A kötet „időhatárainak” kijelölésénél másféle, eltérő módon kellett eljárnunk, mint ezt az AEÖV II. esetében tettük. Eredeti szándékunk szerint az AEÖV III. kötetébe a Vér és arany-ban kiadott verseket kívántuk összefoglalni, de a költői műhely „kronológiája” nem ilyen külső meggondolások, „merev” elhatárolódások szerint működik. Hiszen ha szorosan tartanánk magunkat ehhez az elképzeléshez, akkor e kötetet 1907. dec. 20-ával, a VA megjelenésének dátumával kellene lezárnunk, minthogy ezt követően az év végéig Ady 3, kötetben nem közölt vers kivételével minden további publikációját – konkrétan 7 költeményét – már csak Az Illés szekerén c. kötetében adta közre. De egy ilyenféle megoldásnak ellentmond az a tény, hogy a költő 1907 folyamán már korábban is 9 olyan verset publikált a sajtóban, amelyeket csak az Isz-ben foglalt kötetbe, sőt akad 1 verse, a Szent Lélek karavánja, amely csak évek múlva-, A magunk szerelme összeállításakor kapott kötetben helyet, de akkor mindjárt ciklust is jelölő–megnevező funkcióban. Ilyen megfontolások nyomán döntöttünk úgy, hogy az AEÖV III. kötetében az 1906 elején közreadott 2 ÚjV-beli költemény kivételével az 1906-os és 1907-es esztendő teljes versanyagát rendezzük sajtó alá. E két év folyamán Ady költői műhelyének ugyanaz a teljes átalakulása tapasztalható, mint ami a korábbi 1905-ös esztendő verseinek megoszlásában megfigyelhető volt. Az 1906-os év terméséből a költő 61 költeményt vett fel a VA-ba, és különböző okokból 10 verset mellőzött kötete összeállításakor (ebből 5 akkor már megjelent a sajtóban, 2 kéziratban maradt fenn, 3 pedig dedikációs alkalmi vers volt). Az 1907-es esztendőben jelenlegi számvetésünk szerint összesen 88 verset írt. Ebből 58 költeményt sorolt be a VA-ba, 16-ot publikált a következő évben kiadásra került kötetében, az Isz-ben, 1 költeményt pedig – mint az előbbiekben említettük – csak az 1913-ban közreadott A magunk szerelme c. kötetébe vett fel. Ez utóbbi év terméséből, ugyancsak különböző okokból, 13 verset nem közölt kötetben (közülük eltérő meggondolásokból 10 sajtóban publikáltat kihagyott, 3 verse pedig alkalmi köszöntő, illetve dedikáció).

Összeállításunkban az AEÖV I. kötetének Előszó a jegyzetekhez c. fejezete bevezető részében (174–75.) kifejtett elveket érvényesítettük. Az 1906-os és 1907-es év verses alkotásait mindenféle műfaji megkülönböztetés nélkül közöljük egymás után az időrendi besorolás rendjében: a lírai költeményeket, a köteteiből költői meggondolások következtében vagy a korábbi alkalmi dalokra emlékeztető publicisztikus jellegük miatt kihagyott verseket, a dedikációs, illetve köszöntő versikéket. Két speciális esetről külön kell szólnunk: két 1906-ból időzíthető kéziratról. Az egyik egy megkezdett, majd abbahagyott vers, az [Álmatlan, gyilkos lázban] kezdetű, amelynek fogalmazványát Ady összegyűrte, és papírkosárba dobta. Mindez Marchişiu Otília, az Ady által Itókának elnevezett hölgy hotelszobájában történt, s az asszony mentette, őrizte meg az eldobott fogalmazványt. Kérdés, hogy miként minősítsük és hová helyezzük ezt a vers-maradványt. Valójában nem töredék, amelynek a helye az AEÖV utolsó kötetének függelékében lenne, hanem egy megkezdett, s azután Ady által folytathatatlannak ítélt verskezdeményről. A maga nemében befejezett víziót villant föl a költő, amely nem igényel folytatást, legfeljebb arról van szó, hogy Ady másféle verset szeretett volna, ezért ezt a kísérletét eldobta. Ez a vers azonban semmivel sem gyengébb vagy befejezetlenebb, mint számos olyan alkotása, amit sajtóban publikált, de köteteiből kihagyott. Ezért az önálló verses alkotásai között van a helye a keletkezését meghatározó információk szerinti időrendi besorolásban.

Más a helyzet a Százezer éve már c. vers esetében. E kéziratban ránk maradt verset Ady minden valószínűség szerint 1906 októberének második felében, esetleg november elején írta, és a Sírni, sírni, sírni c. költeménnyel együtt a Szer szerkesztőségének küldte el. A Szer ez utóbbi költeményt 1906. nov.14-i, utolsó, 7. számában közölte. A Százezer éve már kézirata nem került közlésre, és több évtizeden át magántulajdonban lappangott. Ady ugyanezt a verset 1 év és 7 hónap múlva A fehér kendő címmel és a szövegben is lényeges módosításokkal a BN 1908. máj. 24-i számában, majd az Isz-ben közölte. Az eltérések indokolják, hogy e költemény két változatát mindkét helyen az időrendi különbségnek megfelelően közreadjuk.

A kronológiai rendszerezésű kritikai kiadás lehetőséget adott arra, hogy Ady lírai költeményeket alkotó műhelyének azonos motívumokat továbbfejlesztő vagy éppen polemikusan ellentételező folyamatait s olykor alkalmi igényeket is kielégítő verskészítő gyakorlatát közvetlen közelségből figyelhessük.

*

E korszak verseiből – a beérkezés második fázisának megfelelően – Ady életében az állomány több mint kétharmada jelent meg kötetben: összesen 136. Ebből a kötetünk törzsanyagát adó VA-ban 119, az egyelőre kötetbéli besorolástól visszatartott költemények közül az Isz-ben 16 és Amsz-ben 1.

A periódusba tartozó további – jórészt alkalmi jellegű – versek fokozatosan bukkantak elő. Így még Ady életében közölte Kabos Ede a vele lányáról készült interjú kíséretében a SzÉ 1918. okt. 20-i számában egy köszöntő és egy dedikációs vers szövegét. Majd Révész Béla adta közre 1922-ben AE c. kötetében a neki gesztusként leírt Ady-verset. Ugyancsak Révész publikálta a PN 1928. júl. 28-i számában a költő Medve Miklósnak az ÚjV-be írt dedikációs versét. 1934-ben adta közre Párizsban Az igazi Ady c. könyvében Bölöni György a költő papírkosárba hajított versét (e kiadás 87. oldalán a szövegét s 97. oldalán a fényképmásolatát, a hazai 1947-es kiadásban ugyanezt a 92., illetve 102. oldalon). Medgyasszay Vilma talált régi súgókönyvében egy számára készült s közben elfelejtett Ady-sanzont, amelyet egy vele készült interjú kíséretében a Híd 1940. okt. 18-i számában publikált. Így kerekedett a korszak ismertté vált verseinek száma 142-re.

Persze valójában csalóka képet adunk a korszak ismert verseinek számáról a fentebbi utalásokkal. Mert eleve nem számítottuk közéjük azokat a verseket, amelyeket Ady a többiekkel együtt e két év folyamán közölt a sajtóban, de köteteiből kihagyott. Ez utóbbiakra részlegesen többen is felhívták a figyelmet: így Földessy Gyula az AM I. kötetében, majd Emőd Tamás a SzÉ 1928. júl. 3-i, később Hatvany Lajos a Társadalmunk 1932. nov. 12-i számában.

Pontosabb áttekintést kaphatunk a korszak verseinek számbeli alakulásáról a gyűjteményes kötetek adataiból. Az első, az 1930-as Ady-összes (AEöv-1) természetesen csak az Ady eredeti köteteibe felvett verseket tartalmazza: a VA 119, az Isz 16 és Amsz 1 versét. Összesen tehát 136 költeményt. Jelentős gyarapodás tapasztalható az 1943-ban megjelent bibliofil kiadás (AEöv-8) anyagában: e kötet tartalmazza a két esztendő összes sajtóban közölt, kötetbe azonban fel nem vett 14 versét. Továbbá 2 dedikációnak készült, 1 alkalmi jellegű versezetet és 1 bizonytalan időrendi elhelyezésű sanzont. Így kerekedett a periódus kötetbe foglalt verseinek száma 154-re. A továbbiakban csak a hetvenes évek második felében került sor az állomány bővülésére: a MRi-sorozatában 1977-ben megjelent gyűjteményben (AEöv-28) így kapott helyet a számontartott életműben 1 eldobott, de megőrzött kézirat, 1 kéziratos köszöntő és 1 dedikációs versike. A két esztendő verses alkotásainak száma ezzel 157-re nőtt. Megfelelő külön indoklással iktattuk be az 1906-ban keletkezett versek sorába annak a sajtóban csak később publikált költeménynek, A fehér kendő-nek eltérő, Százezer éve már c. kéziratos változatát, amelyet az 1989-es gyűjteményes kötet (AEöv-33) még csak A fehér kendő című vers jegyzetében adott közre. Mindez összesen 158 vers gyűjteménybe foglalását jelenti.

A gyűjteményes kötetekhez mérten az AEÖV III. kötete mindössze 1 verssel bővült: Fenyő Miksa hagyatékában maradt fenn Ady [Valaki élt…] kezdetű, az ÚjV egyik példányába írt dedikációjának másolata, amelyet kellő indoklással hitelesnek minősítettünk. Így teljesedett ki az 1906-os és 1907-es évekverseinek száma 159-re. A versek számozása az AEÖV II.-t követően folyamatos: a 369-es sorszámmal indul és az időrend menetében haladva az 527-es sorszámmal fejeződik be.

Az adott időszak – miként ezt előszavunk első mondatában jeleztük – Ady költői beérkezésének második fázisa, ami konkrétan azt jelenti, hogy poétai működését a széles nyilvánosság figyelme kísérte. S ha újságírói tevékenységét, egzisztenciáját illetően voltak is konfliktusai az anyagi helyzetében bizonytalanná váló BN szerkesztőivel, majd fenntartásai a megváltozott szerkesztőséggel szemben, egyelőre a BN volt versei közlésének biztos és meghatározó fóruma. Publikációs lehetőségei részlegesen bővültek: így adott teret a verseinek a rövid életű Szer, gyakrabban a Nsz s néhány alkalommal a , illetve A Hét. Ady Endre ismertségének és növekvő tekintélyének következtében baráti és ismeretségi körének tagjai előbb-utóbb igyekeztek publikálni a személyükhöz szóló verses dedikációk, alkalmi versek szövegét. Részben ennek is tulajdonítható, hogy ebből az időszakból jelenlegi tudomásunk szerint Adynak sem töredéke, sem kétes hitelű verse nem ismeretes. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben bármilyen verses dokumentum előkerülése – tekintettel az eddig is évtizedekig lappangó, a világban szétszórt hagyatékok kalandos sorsára – kizárt.

A periódus versei megjelenési adatainak (első és további megjelenések) összegyűjtése érdekében igyekeztünk az Ady-irodalom alapvető műveinek (AL, Bölöni, Révész Béla könyvei, Kovalovszky EmlAE-sorozata kötetei) áttekintése mellett szisztematikusan feldolgozni a vonatkozó bibliográfiák adatait. Így Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. művének Ady Endre címtárát (I. 156–242), továbbá Vitályos László és Orosz László Ady Endre műveiről összeállított kéziratos bibliográfiáját. Sok segítséget kaptunk – különösen egyes verseknek az utánközlését illetően – attól a bibliográfiai gyűjtőcsoporttól, amely Láng József és Vitályos László irányításával működött.

*

A verseket az AEÖV III.-ban is időrendben közöljük: Költemények, alkalmi versek csoportcímmel és ezen belül évszámok szerinti bontásban. A versek kronológiai besorolását igyekeztünk minél pontosabban végezni, ami annyit jelent, hogy a periódus általános verspublikációs gyakorlatának megfelelően mindig az első sajtóbeli közlést vettük, tekintettük irányadónak. De minthogy gyakorta előfordul – mégpedig az 1907-ben közölt versek esetében – az azonos napon történt több lapbéli publikáció, ezért e téren arra törekedtünk, hogy alkalmazkodjunk Ady műhelyének kialakult gyakorlatához, szokásaihoz. Mert a versek „leadási”, „beküldési” határideje a költő „törzslapjá”-nál – ez időben a BN-nál – volt a legkésőbbi: a poéta munkatársi helyzetéből adódóan itt volt biztosíték arra, hogy a vers végleges elkészülése és megjelenése között a legkevesebb idővel – egy-két, postai küldés esetében három-négy nappal – számoljunk. Más a helyzet a Nsz-nál, ahol Révész Béla támogatása ellenére is Ady csak külső, alkalmi munkatárs: itt a beküldés és a közlés között eleve nagyobb időtartam tételezhető föl. Még inkább valószínű, hogy az irodalmi hetilapoknál – a -nál és A Hét-nél – a versek keletkezése és publikációja között eltelt idő viszonylag a legnagyobb, hiszen a kézirat beérkezése után a szerkesztőség nem a legközelebbi számban adta közre a művet. Ezért az időbeli besorolásoknál mindezt figyelembe véve az azonos napi dátum esetén általában a következő eljárást érvényesítettük: előre soroltuk az irodalmi hetilapokban megjelent költeményeket, ezt követően a Nsz-ban közreadott, majd a BN-ban publikált verseket közöltük egymás után. Gyakori eset, hogy a napilapok (BN, Nsz) egy-egy számában Ady egyszerre több (két, három, ritkán négy) költeményt is közread: ilyenkor nincsen módunk a kronológiai megkülönböztetésre. Egyszerűen a közlési sorrend mechanikus elvéhez alkalmazkodunk, minthogy más elrendezésre nincs alapunk.

Ama ritka esetben, amikor a költőnek nemcsak a kézirata maradt ránk, hanem a tőle származó keltezés is, akkor az általa megadott dátum szerint érvényesítettük a kronológiai beillesztést. Ilyenkor a vers alatt az Adytól származó hiteles dátumot is közöljük a versek szövegével egyező betűtípussal. Kötetünk fölépítésének nagyjából következetes időrendjét – miként korábban is – csak egy többrészes költemény (Lázár a palota előtt) esetében bontottuk meg. Ady ezt egységes műnek fogta fel, a VA-ban is így közölte, míg egyes részeit különböző időpontokban írta és publikálta. Széttagolt közlés helyett tehát a poéta szándékának megfelelően az egész művet az első rész keletkezésének, a Lázár-motívum fölbukkanásának, fogantatásának időpontjánál adjuk közre úgy, hogy az egyes részek létrejöttének adatait s a végleges kompozíció kialakulásának jellemzőit csak a jegyzetben tüntetjük fel. A sajtóban nem, csak a kötetben kiadott két vers (Akik mindig elkésnek; Csak egy perc) keletkezési időpontját kikövetkeztetés révén valószínűsítettük. A különböző önálló versek csoportos (kettős, hármas, olykor négyes) közlésénél gyakran használt sajtóbeli gyűjtőcímeket a vers szövegéhez közvetlenül nem tartozó adatoknak tekintjük, de mint a publikációs eljárás részét az adott vers jegyzetének megjelenési adatai között adjuk meg „főcím” megjelöléssel. Az ugyancsak csoportos sajtóközlések esetében feltüntetett helyszín – (pl. Páris), illetve időmegjelöléseket (pl. május) – minthogy azok az együttesen közölt versek mindegyikére vonatkoznak – az érintett versek jegyzetében külön-külön is megadtuk.

*

Az általunk közölt versek szövegének, a főszövegnek a kialakításában – miként azt a kritikai kiadás előző köteteiben is tettük – általában a költő életében történt megjelenés szerinti legkésőbbi, pontosabban a legérettebb, a legkevesebb sajtó alá rendezői beavatkozást igénylő változatot igyekeztünk alapszövegnek minősíteni. Elvben tehát arra törekedtünk, hogy a szerzői „utolsó kéz”, az ultima manus elvét érvényesítsük. Az „elvben” megjegyzés némi bizonytalanságra, az ultima  manus egyértelmű megállapításának bonyodalmasságára utal. Az időszakba tartozó versek Ady életében megjelent szövegforrásai közül nem lehet kizárólagosan és önmagától értetődően olyan kiadást találni, amelyről elmondható, hogy Ady költői-szerzői szándékait maradéktalanul érvényesíti. Holott a VA-ban közreadott versei esetében hasznosíthattuk az első kiadás autográf korrektúra-példányát, amely a PIM-ben található, (PIM A. 126/1.), illetve a harmadik kiadás idegen kéz – feltehetően Ady Lajos – nyomait mutató nyomdai levonatát, amelyet az OSzK őriz (OSzK Fond. Hung. 1731.). Természetesen az egyes versek jegyzeteinek szövegkritikai részében külön regisztráltuk a nyomdai levonatokban található módosításokat, anélkül azonban, hogy e dokumentumokat önálló szövegforrásoknak minősítettük volna, s így a szövegeltérések sorába is beiktattuk volna. Általában elmondható, hogy a rendelkezésünkre álló különböző szövegforrások (kéziratok, sajtóközlések, a költő életében megjelent kötetkiadások, illetve antológiák, mint A Holnap. 1908; Gyűjtemény Ady Endre verseiből. 1910; Újabb magyar költők. Lyrai antológia. 1910) egyike sem alkalmas arra, hogy közülük bármelyiket automatikusan fogadhassuk el a költő feltételezhető szándékainak megfelelő hiteles szövegnek, azaz alapszövegnek. Ennek oka elsősorban az, hogy maga Ady sem fordított mindig elég gondot és figyelmet a szövegeire, s nem minden esetben volt következetes, miként ezt kéziratai, korrektúrái, kötetei mutatják, másrészt az, hogy versei nyomdai előállításánál – ahogy ez sajtópublikációi és kötetei esetében tapasztalható – ki volt szolgáltatva nemegyszer a szerkesztői vagy szedői önkénynek, illetve a sajtóhibák „ördögének”. Az elmondottak értelmében szövegkritikai eljárásunk általános jellemzője, hogy az alapszöveg megválasztásánál mindig egyedi mérlegelés után döntöttünk. Bonyolultabb esetekben természetesen az alapszöveg választását a vers jegyzetében megfelelően indokoltuk.

A nem mechanikus, hanem rugalmas kiválasztás eredményeként alapszövegül többnyire a viszonylag késői VA3, illetve az Isz2 szövegei bizonyultak megfelelőnek. Ahol viszont szövegromlást vagy sajtóhibát találtunk a VA3 szövegében, ott a VA2, ritka esetben a VA1 szövegét választottuk a főszöveg kialakításának alapjául. Ugyanígy jártunk el az Isz2 esetében az Isz1 javára. Csak lényeges, feltételezhetően Adytól származó változtatások esetében választottuk a VA4 szövegét alapszövegül. A kötetbeli publikációkat követő sajtóközlések legtöbbje átvétel, „ollózott” jellegű, a költő beavatkozásától független utánközlés, amelynek adatait és eltéréseit csak regisztrálnunk kell. A csak sajtóban megjelent versek esetében az egyetlen sajtóközlést vettük a főszöveg alapjául.

Az AEÖV III. összeállítása folyamán is természetesen az AEÖV I. jegyzetelőszavában (181–85.) kifejtett elveket és megoldásokat követtük a címadás, a szövegközlés és -gondozás, a szükségessé vált sajtó alá rendezői javítások és a versek szövegében érvényesített helyesírási szabályok tekintetében. Az alapszövegben észlelt értelemzavaró vagy ritmikai bicsaklást okozó hibákat a főszövegben többnyire kijavítani törekedtünk, vagy legalább az adott vers jegyzetében problémaként jeleztük. Elvünk az volt, hogy a különböző szövegromlásokat ne hitelesítsük, és ne örökítsük át a kritikai kiadás révén is. A szövegközlés terén – az archaizálás és a modernizálás között mozogva – a mai helyesíráshoz igyekeztünk közelíteni, de óvakodtunk attól, hogy a csak sajtóbeli szövegforrások esetében mechanikusan érvényesítsük a mai helyesírás eljárásait. Az ékezés tekintetében csak ritkán, ritmikai indokoltság alapján emendáltunk. A központozásban gyakrabban javítottunk – logikai–grammatikai okokból – az alapszövegeken.

*

A versek jegyzeteinek felépítésénél a kritikai kiadás két korábbi kötetében kialakított szerkezetet követtük. A jegyzeteken belül oldalcímek formájában rovatmegjelöléseket használtunk. E rovatok rendszeres vagy fakultatív módon mindig azonos sorrendben fordulnak elő.

Az első rovat „teljes” címe: Kézirat, megjelenés, indokolás. Persze ahol nincs kézirat, vagy ahol nem volt szükség indokolásra, ott az oldalcímből a vonatkozó megjelölés is kimaradt. Állandóan ismétlődő a Megjelenés oldalcím, amelyen belül folytonosan jelezzük az „első megjelenés” helyét, minthogy ez az időrendi besorolás szempontjából meghatározó. Ezt követik – ha voltak ilyenek – a „további megjelenés(ek)” adatai. Az utóbb előkerült versek kivételével az Ady halála utáni sajtóközléseket sem a megjelenés adatainál, sem a szövegváltozatoknál nem vettük figyelembe. Külön csoportosítottuk a „kötetben” történt megjelenés (az antológiákat is beleértve), továbbá a „gyűjteményes kötetben először” adatait. Az első kötetkiadás adatainak közlésével minden esetben megjelöltük az adott vers köteten belüli ciklusbeosztását is.

A második rovat „oldalcíme”: Szövegkritika, szövegváltozatok. A jegyzet e rovatában közöljük az alapszöveg-megjelölést, annak indokolását, az esetleg szükséges sajtó alá rendezői emendáció, a javításunk vagy javításaink tényét, valamint ezek rövid megokolását, továbbá a főszövegtől eltérő egyéb publikációk szövegváltozatait. Az áttekinthetőség érdekében a „Javításunk(aink)” és a „Szövegeltérések” belső oldalcímeket alkalmaztuk.

A versek jegyzeteinek harmadik rovata a Keletkezéstörténet. E részben a vers létrejöttére, esetleges keltezésére, hátterének életrajzi, élmény- vagy motívumtörténetére, az életmű más részeivel való összefüggéseire, valamint a vers további sorsára, esetleges utóéletére vonatkozó információkat, illetve feltevéseket adjuk közre. Az AEÖV III. két sajtó alá rendezőjének módszere e rovat összeállítása tekintetében eltér egymástól. Az 1906-os rész összeállítója inkább a motívumtörténeti összefüggésekre fordított nagyobb figyelmet, míg az 1907-es rész sajtó alá rendezője a versek szakirodalmi dokumentációjára összpontosított. Kellő anyag hiányában – alig volt ilyen eset – a Keletkezéstörténet rovatot tudatosan elhagytuk.

Egyes versek jegyzetében az eddig említetteket követi a Magyarázat rovat, amelyben a vers egyes szavaira, soraira vonatkozó „megfejtések”, adalékok, utalások találhatók. Szinte rendszeresen szerepel a jegyzetekben az Irodalom rovat, az egyes versek fontosabb értékeléséről készített bibliográfiai adatsor. E bibliográfiai utalások csak érintőlegesek lehetnek, nem törekedhettünk teljességre, viszont igyekeztünk olyan válogatott (szelektív) bibliográfiát adni, amelyben a versekre vonatkozó legfontosabb elemzések megtalálhatók. Kötetünkben további rovatok nem találhatók, hogy miért és milyen indokolással nem, arra vonatkozóan l. az AEÖV II. jegyzetelőszavában kifejtetteket (211.)

Az AEÖV III. képmellékleteinek lehetőségét arra használtuk fel, hogy hasonmásban bemutassunk az 1906-os és 1907-es esztendőkből fennmaradt 45 kéziratból néhányat.

*

Kötetünk összeállításában és számos részletkérdés megoldásában segítséget kaptunk olyan ismert Ady-kutatóktól, mint Kovalovszky Miklós, Láng József, Schweitzer Pál, Vezér Erzsébet és Vitályos László. Köszönet érte. Hálásan köszönjük továbbá a munkánk különböző fázisaiban adott segítségüket Hegedős Máriának, Láng Józsefnek, Morvai Zsuzsának, Müller Magdának, N. Pál Józsefnek és Schweitzer Pálnak.

Tájékoztatásul szükségesnek tartjuk közölni, hogy az AEÖV III. anyaggyűjtési és összeállítási munkáit 1994. dec. 1-jével zártuk le.




Hátra Kezdőlap Előre