22. Ady Endre – Pásztor Bertalannak

K: Muzeul Ady Endre, Oradea – 1. sz.: 1417/1542 – 1 f. (r) – 210 x 265 mm – „Debreczen” politikai napilap feliratú fejléces levélpapíron – Pr.: Első tulajdonosa a címzett volt. – További útja a mai helyéig ismeretlen.

M: Az Est 1923. dec. 25. 291. sz. 5. (faksz.) – Ady Endre: „Ha hív az acélhegyű ördög…” Összeáll. Fehér Dezső. Nagyvárad, 1927. 9. (faksz.) – EmlAE II. 16. képmell. (faksz.) – AEvl 38. (hibás szöveg) – AEl I. 64. (mai helyesírással).

A szöveg a fénymásolatok alapján, az eredeti kézirat ismerete nélkül készült. A két törlés csak az első közlésben látható, a későbbieken csak üres hely van.

Pásztor Bertalan (1874–1944): újságíró. A nagyváradi Szabadság segédszerkesztője. Ady Váradra kerülésének az évében otthagyja a szerkesztőséget, közigazgatási állást vállal Nagyváradon, de a helyi lapoknak tovább is dolgozik.

A fővárosi elhelyezkedés reményének kényszerű feladása bírja rá Adyt, hogy elfogadja Pásztor Bertalan ajánlatát a váradi laphoz szerződésre. A Debrecenből való távozás vágyát az anyagi nyomorúság mellett (AL 77–78.) „méltóbb munka, termékenyítőbb szellemi környezet keresése”, a züllesztő, tarthatatlan életformából menekülés magyarázza (EmlAE II. 245.). Ady Váradra kerülésének körülményeivel Pásztor Bertalan és mások emlékezései, cikkei alapján részletesen foglalkozik Hegedűs Nándor (AEnn 55., AEN 31–36.) és Kovalovszky Miklós (EmlAE II. 239–250.). L. még a 32. sz. levél jegyzetét.

Hoffmannék: Hoffmann Sándor és Kronovitz Ignác debreceni lapkiadók, nyomdájukban szedték ki Ady első kötetét, a Versek-et. A nyomdaszámlát a költő havi részletekben törlesztette (EmlAE II. 222–232.).

Laszky: Laszky Ármin nyomdatulajdonos, a nagyváradi Szabadság kiadója.

kérem decz. 15-ig az átmenetelre halasztást adni: December 15-én sem utazott Nagyváradra; dec. 6-án hazautazik szüleihez, s új állását csak január 2-án foglalja el. Ady Nagyváradra kerülését több levél is megelőzhette. Ezek közül kettőt tartalmilag is ismerünk. Az egyiket a Szabadság jubileumi emlékalbuma említi: „a kiadóhivatal írásai között megvan az az ötsoros levél, amelyben Ady munkatársul ajánlkozik. Azaz, hogy nem is annyira ajánlkozik, mint inkább bejelenti, hogy szívesen elmegy a Szabadsághoz.” (EmlAE II. 250.) A másik elveszett levelet Pásztor Bertalan ismerteti emlékezésében. Minthogy Ady az elküldött előleg ellenére sem érkezett meg Váradra, Pásztor éppen más munkatársat akart keresni, „amikor megjött Ady szép levele, amelyben kétheti haladékot kér, mialatt otthon a szülői házban kipiheni magát, hogy friss erővel kezdhessen a munkához.” (EmlAE II. 248.)

Ady Nagyváradra kerülésének kiterjedt irodalma van (az EmlAE II. kötetébe felvett emlékezéseken és azok jegyzetein kívül l. még a Bibl., Bibl.² név és tárgymutató alapján megtalálható tételeit). Ennek ellenére sok kérdés maradt homályban. Szathmáry Zoltán váradi, majd debreceni újságíró emlékezésében azt írja, hogy ő már Pásztor Bertalan előtt 1899 áprilisában hívta Adyt a Szabadsághoz, de akkor még nem szánta el magát a távozásra. (EmlAE II. 239–244.) Szathmáry és Pásztor kezdeményezése közt bizonyára volt kapcsolat, ezt bizonyítja, hogy Ady 1899. nov. 25. kelettel Szathmárynak dedikálja a Versek c. kötetet. A dedikációt közlő Scheiber Sándor saját tulajdonából közli még Ady névjegykártyára írt sorait ezzel a szöveggel: „Szathmáry Zoltán urnak joga van minden írásomat lapjában leközölni. Ady Endre” (Alföld 1968. 9. sz. 67–68.). A két dokumentum időben nem tartozik össze, az utóbbi 1911-ből való lehet.