[Érmindszent, 1899. dec. 26.]
Édes Illim!
Legutolsó levele nem <azt> azt az impressziót szülte nálam először, hogy maga dúzzog az én goromba voltom miatt, – hanem azt, hogy magának határozott írói tehetsége van. Az a duzzogó levél olyan<m> megbecsülendő kvalitásokat árúlt el haragos betűivel, melyek kifejtésre várnak. Kész tárcza volt s magának ebben a zsánerben kis tanulással nagy sikerei lesznek.
Nem szeretném, ha gúnynak venné ezt az előleges refleksziót s azért sietek várakozásához képest válaszolni.
Válaszom ennyi: ismét félreértett s nincs oka haragra.
A mi társadalmi és egyéb nyomoruságos viszonyaink között egy fiatal lánynál a magáéhoz hasonló, betegségre hajló, túlérzékeny kedély kész öngyilkosság. Még most segít egy csepp gorombaság, később már előáll a katasztrófa. Ez pedig egy olyan előkelő, nemes gondolkozású, csupa-szív kis lányért kár volna. Így ám!… Legyen a filozófiája az én legujabb elvem: a világ annyira hitvány, hogy most már „zum Trutz” élni fogok!…..
Különben legyen szent a béke, hisz én még sok őszinte dolgot akarok magának írni….
Lehetséges, hogy 30–31-én Debreczenben leszek de ez nem bizonyos. Legközelebbi levelem már új otthonomból írom – még nem árulom el – s maga jan. 3-án küldjön érte postára. Pá, jó éjszakát, csókolja a kis kacsóit
hű barátja
Bandi.
Érm. 99. decz. 26. éjjel 12.
Érm[indszent, 18]99. dec. 26.
K: MTAKK K 18/152 – 2 f. (1. f.: r-v; 2. f.: r) – 112 x 174 mm – Összehajtott levélpapír – Tintaírás – V. I. sorszáma: 19. – Pr.: vétel V. I.-tól 1958.
M: EmlAE II. 285–286. (betűhű) – AEl I. 70. (mai helyesírással).
A huszadik levél még Varga Ilonának Ady tizenhetedik levelére írt válaszára vonatkozik. Ebben Illi visszautasítja a fölényes kioktatást arról, hogy ábrándozása káros és egészségtelen. „Hogy mit vehetett ábrándozásnak, […] arra már nem tudok visszaemlékezni.” Majdnem biztos, hogy az ábrándozás kapcsolatukra vonatkozott, azért is sértette Illit a józan realitásra való figyelmeztetés. „Nem tudtam magamévá tenni a selyemhernyóról szóló szimbolikus elméletét sem, s még kevésbé tudtam és akartam a pille természetrajzát magamra alkalmazni. Ezzel kapcsolatban írtam Adynak egy hosszú levelet, még egyszer föltárva előtte kapcsolatunk további lehetőségét” (EmlAE II. 284.).
Lehetséges, hogy 30–31-én Debreczenben leszek: néhány nappal korábban írt levelében is bizonytalannak jelzi debreceni rövid évvégi tartózkodását, így Nagyváradra érkezését sem tudjuk pontosan megállapítani. Pásztor Bertalan szerint az év utolsó napján már Váradon volt.