31. Ady Endre – Varga Ilonának

K: MTAKK K 18/157 – 90 x 138 mm – Képes levelezőlap; kép: telefondróton két fecskepár – magyar és német nyelvű nyomtatott szöveg a levelezőlapon, a Postkarte felirat átbélyegezve, a többi a címzés alkalmával áthúzva – Tintaírás – V. I. sorszáma: 24. – Pr.: vétel V. I.-tól 1958.

Dat.: nincs – fpb: Nagyvárad, 1900. jan. 3. – épb: Debrecen, 1900. jan. 4.

M: EmlAE II. 287. – AEl I. 70.

Ady dec. 26-i levele ismét keserűséget okozott Illinek. Bántotta, hogy „Fölényes életbölcsességgel ő oktat engem józanságra, egészséges életszemléletre, aki eddig benne igyekeztem a lelket tartani kétségbeesett, reménytelen korszakában.” Sértette a titkolózás is: még mindig nem árulta el, hogy hova fog menni. Gyanút keltett „írói tehetségének” dicsérete és a kereskedelmi akadémista ifjakra való hivatkozás, hátha ez is kísérlet, hogy „önmagam leleplezésére bírjon”. Válaszában – emlékezete szerint – elutasítja az ajánlott „zum Trutz” életfilozófiát, s újra megerősíti: ő csak „erősítője, őrangyala” akar lenni Ady Endrének, s ismételten kéri: folytassa és fejezze be tanulmányait (EmlAE II. 286.). Ady azonban – ígérete ellenére – nem válaszol már a számonkérő, szemrehányó, figyelmeztető levélre. Különös fordulat következik be: úgy látszik, hogy nincs szüksége többé a lány nyújtotta „lelki segélyre”, mintha számára a kapcsolat befejeződött volna. Röviden csak a helyváltozás tényét közli, bár hosszú levél ígéretével.