32. Ady Endre – Varga Ilonának

K: MTAKK K 18/153 – 1 f. (r) – 145 x 230 mm – A Szabadság fejléces levélpapírja összehajtva – Tintaírás – A cégjelzés alatt ceruzával ismeretlen írással: 1900 I. – Pr.: vétel V. I.-tól 1958.

M: EmlAE II. 287–288.

Huszonkettedik levelében Ady nem Illi utolsó levelére válaszol. Az ígért hosszú levél helyett könnyed humorizálással sietősen beszámol első nagyváradi benyomásairól.

Szabadság: a váradi napilapok egyike, alapította 1873-ban Laszky Ármin nyomdász. A Bihar megyei és nagyváradi szabadelvű párt lapja volt, tehát Tisza-párti, szubvencióval támogatott kormánylap. Rajta kívül még három napilap volt akkor Váradon: a legrégibb a konzervatív N, a két évvel azelőtt alapított független, radikális NN és a katolikus elkötelezettségű Tiszántúl.

Hegedűs Nándor a „szájhagyományra” hivatkozva megírja, hogy a Nagyváradi Naplóval élesen rivalizáló Szabadság (személy szerint Laszkyné, a tulajdonos felesége, a harc irányítója) taktikai okból döntött Ady szerződtetése mellett: szükség volt a predikátumos nem zsidó Adyra a zsidókból álló szerkesztőség összetételének javítására, hogy versenyképes legyen a megyeházán a nem zsidó (de nem is predikátumos!) Nagyváradi Naplóbeli újságírókkal szemben (Hegedűs: AEnn 15.).

el vagyok szigetelve: az elszigeteltség érzése nem tartott sokáig, hamarosan élvezi a város pezsgő szellemi légkörét, barátságokat köt, köztük egész életre szólót Bíró Lajossal.

Addig leszek itt: lehet, hogy Ady már akkor ideiglenesnek érezte váradi tartózkodását. Akkor azonban még inkább az új környezet hatására nyilatkozik így. Néhány év múlva már valóban nyomasztónak, lehúzónak érezte a környezetét.

hátralevő vizsgám megszerzem: Ady Lajos úgy véli, hogy az a „megbecsülés s az a jóindulatú várakozás, mellyel a váradi élet vezéralakjai mindjárt az első évtől kezdve néztek a Bandi jövője elé, érlelhette meg benne az elhatározást, hogy mostmár önként, szülei unszolása nélkül beiratkozik a jogakadémiára a IV. félévre” (AL 84.). Öccse nem ismerhette ezt a levelet, amelyből valószínűvé válik, hogy Ady hazulról hozta az elhatározást, szülei és talán a debreceni lány hatására. A beiratkozáson és néhány előadás meghallgatásán túl azonban nem jutott (EmlAE II. 345–357.).

tanulok – ha úgyan sikerülni fog – egy kis stréberkedést: debreceni cikkeiben és verseiben többször megfogalmazódik, hogy az üzleti érdek az emberek többségének mozgatója, s ő képtelen az „üzletszerű” érvényesülésre (AEÖV I. 370–371.).