34. Ady Endre – a Szigligeti Társaságnak

K: elveszett.

M: Ady Endre a Szigligeti Társaságban. Nagyvárad 1928. márc. 11. 58. sz. 11.– Kaszás Endre: Ady Endre a nagyváradi  Szigligeti-Társaságban. Magyar Hírlap 1935. dec. 25. 294. sz. 24. – Perédi György: Ady Endre a Szigligeti Társaságban. Erdélyi Szemle 1941. ápr. 6–13. 11–12. sz. [7–8]. – Hegedűs: AEN 68. – AEvl 39. – EmlAE II. 608–609. – AEl I. 71–72.

Szövegkritika, szövegváltozatok

A levelet, vagy ahogy Hegedűs Nándor  nevezi: „beadvány”-t, „kérvény”-t, ő közli majdnem harminc évvel az első közlés után (Hegedűs: AEN 68.). Az első közlés  is az ő nevéhez  fűződik, mert a Nagyvárad c. napilapban jelent meg 1928. márc. 11-én, s ennek ő volt akkor  a főszerkesztője. (Az általa megadott dátum: júl. 11. – téves. Ezt a  téves adatot veszi át Kovalovszky: EmlAE  II. 611., a Bibl.²-ben lévő adat a helyes.) A cikk névtelen, címe: Ady Endre  a Szigligeti Társaságban. Befejező mondatai: „A szünet [az 1919-es  kommün és az elcsatolás eseményei] alatt az irattár (ti. a Szigligeti Társaságé) összeborult, a könyvek ezrei elkallódtak. A mostani főtitkár újra  rendezte a Társaság irattárát, és onnan írta ki Ady nagyváradi életének ezeket  az érdekes adatait.” Meglepő, hogy a cikk csekély változtatással Kaszás Endre neve alatt is megjelent a Magyar Hírlapban és Perédi György neve alatt az  Erdélyi Szemlében. Az utóbbiban a cikk végén az írója is bemutatkozik, mint a Társaság főtitkára és a 35 éves irattár újrarendezője. A három közleményben a  levél szövegének eltéréseit figyelembe kell vennünk, mert nem tudjuk, hogy ezek  miből adódnak: az első közlés figyelmetlen átvételéből (ez a valószínűbb), vagy  az eredeti kézirat újbóli (megint csak hibás) lemásolásából. E meggondolásra az  is okot ad, hogy az első közlésben a kiemelt  szavakat („a megjelent kötet bemutatása után”)  a kurzív szedésben ritkították, a későbbi közlésekben pedig zárójelben  ez áll: „e szavakat aláhúzta Ady.” Szövegünk kialakítása mindhárom változat  figyelembe vételével történt. A M-ben felsorolt későbbi közléseket nem  tekintettük irányadónak.

Szigligeti Társaság: Nagyvárad  1892-ben alapított irodalmi társasága. Nevét, mint a helyi színház is, a város  szülöttje, Szigligeti Ede után kapta. Tagjai irodalomkedvelő, műkedvelőként írogató helyi és környékbeli ügyvédek, tanárok, tisztviselők, földbirtokosok és újságírók voltak. A társaság elnöke Rádl Ödön, a város egyik legjobb nevű ügyvédje, a Petőfi Társaság tagja, akinek irodalmi tájékozottsága, műveltsége  elismert volt.

Ady újságírói  tevékenysége során hamar összeütközésbe kerül a konzervatív felfogású elnökkel: részt vesz egy hírlapi vitában, amelyben két újságíró-társával és barátjával Bíró Lajossal és Nagy Endrével együtt  tiltakoznak Rádlnak A régiek és a modernek c., a Társaság 1900. márc. 25. ülésén tartott előadásában  kifejtett nézetei ellen, magukra véve vádjait (AEÖPM I.₂ 259–261., 780–784.).

Hegedűs Nándor és Koczkás Sándor vitatja (Hegedűs: AEnn 42–43.; Koczkás: AEÖV II. 328.), hogy Rádl támadása Ady ellen  irányult volna a Fantom (későbbi  címén Az én menyasszonyom) c. verse miatt, mint ahogy azt Dutka Ákos és Nagy Endre állítja (Új Világ 1919. 1. sz.; Újság 1937. márc. 21.). Vezér Erzsébet Lengyel Géza nyomán (Lengyel 47.) Nagy  Endre Irodalmosdi c. cikkét (Sz 1900. február 11.) nevezi meg az előadás  célpontjának. De még valószínűbb Koczkás Sándor állítása, hogy Rádl előadásában (Sz 1900. márc. 27.) „általában a szecessziós és naturalista irodalmi  tendenciákat támadta” (AEÖV II. 328.).

Rádl elfogulatlanságát mutatja, hogy a  nézeteltérés ellenére támogatja Ady segélykérelmét, s a „jegyzőkönyvek szerint éppen Rádl Ödön elnök ajánlatára” 1900. szept. 27-én felveszik a tagok sorába (Magyar Hírlap i. h.). A Sz-ban a felvételt közlő hírben nem írják ki Ady  nevét. Hegedűs ebből arra következtet: Ady „restellte”, hogy belépett a  Társaságba, de kénytelen volt megtenni, mert „úgy látszik, a segély  megszavazásának feltétele” ez volt (Hegedűs: AEN 69.). (A segélyt csak 1903. szept. végén a Még egyszer megjelenése után fizették ki – l. Hegedűs: AEnn 89.).

Ady további kapcsolatát a Társasággal a  Magyar Hírlap nyomán Hegedűs (AEnn 128–129.) és Kovalovszky veszi számba (EmlAE  II. 611–613.): személyesen nem szerepelt, két ízben olvasták fel verseit: 1901. márc. 24-én Bíró Lajos, 1905. márc. 19-én Dutka Ákos. A Társaság közvetítésével kapta meg 1903. februárjában a Pálfi Antal-féle 200 koronás jutalmat, mint a  legtalentumosabb váradi újságíró (Hegedűs: AEnn 303–305.; EmlAE II. 612.). Társasági tagságát A Holnap alakuló szervezkedése idején 1908 márciusában szüntette meg.

Még  egyszer: Ady második verskötetének megjelentetési  szándékáról először 1900. máj. 1-én tesz közzé felhívást (AEÖV II. 212.; AEÖPM I.₂ 784.), de gondolataiban, a lélek mélyén, már szinte a Versek megjelenése óta készül rá, s  Varga Ilonának írja meg először (1899. dec. 17-én), hogy „új, szenzációs” kötet  kiadását tervezi. Ehhez az az elhatározás is kellett, hogy sok verset fog írni. A máj. 1-i bejelentés idején még nem volt egy kötetre való verse (l. Bóka  170–171.), de a modernség körül kipattant vita, az inspiráló szellemi légkör ösztönzi a bejelentésre (Bóka 161.). Az elsőt  még sok előfizetési felhívás, nyilatkozat, szerkesztői üzenet követi  (l. AEÖV II. 212–217.), amíg három és fél év múlva, 1903 szeptemberében  a kötet megjelenik. Az ok az újságírás robotja (l. az A műhelyben c. színképet) mellett az új mondanivaló megtalálásának és kifejeződésének vágya és az eredménnyel való elégedetlenség belső küzdelmének bénító hatása (l. a Misztérium c. verset). Bóka László szerint „alig hihető”, hogy a Versek megjelenésétől 1900  júniusáig csak hét verset írt, s figyelmeztet: „aligha tetszetős szólam” az Új versek ajánlása: „Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növő lázában” (Bóka 175.). Hegedűs sejteni engedi, hogy az előfizetési felhívások egyszerű pénzszerzési források a mindig pénzzavarban szenvedő költő számára, hiszen máj. 1-ig még nem is volt egy  kötetnyi verse,  s később meggyérült a komoly versek száma.

Hegedűs a segélykérő „beadványt” is ilyen  pénzszerzési fogásnak tekinti, s feltételezi, hogy az irodalomkutatás eddig  azért nem vett róla tudomást, mert „ismerete lecsökkenti annak a bátor  gesztusnak az értékét, amelyet Adynak Nagy Endrével és Bíró Lajossal közös  nyilatkozata jelentett […] Ez a nyilatkozat tiltakozás volt Rádl Ödönnek az új irodalmat támadó beszéde ellen, s egyben […] hadüzenet a dilettánsokkal ékes Szigligeti Társaság ellen. A pénz dologban mindig megszorult Ady Endre azonban a hadüzenet folytatása helyett  kénytelen pénzt kérni  a Társaságtól” (Hegedűs: AEN 67–81.). Elítélő, kicsinylő véleménye a Társaságról nem változik,  a megfogalmazás, a hangvétel azonban visszatartottabb, inkább rezignált, mint  elítélő (AEÖPM I.₂ 483., 489–490.). Hegedűs fejtegetése vitatható.

„Versek”: az AEÖV I. (191–196.) kilenc kritikát és több közleményt mutat be a kötetről.