[Nagyvárad, 1901. szept. 20.]
Édes Illi,
mély gyűlöletéért fogadja mély hálálkodásomat. A mély gyűlölet szavai majdnem olyan jól estek, mint valamikor azok a másféle szavak. Érdemtelen voltam bár azokra és ezekre is. Nagy, önző kegyetlenséggel kívánom, hogy gyűlöljön tovább is. Még nekem is jól esik és jó hinnem néha, hogy valaki – gyűlöl..
Csókolja kezeit
A. E.
[Címzés:]
Illi
Debreczen
Poste restante
[Nagyvárad, 1901. szept. 20.]
K: MTAKK K 18/154 – 2 f. (1. f.: r) – 111 x 175 mm – Hajtott levélpapír – A boríték címzését Kovalovszky Miklós bemutatja (EmlAE II. 289.), de a MTAKK állományában (és F. Csanak katalógusában) nincs meg. – Tintaírás – V. I. sorszáma: 21. – Pr.: vétel V. I.-tól 1958.
Dat.: fpb: Nagyvárad, 1901. szept. 20. – épb: Debreczen, 1901. szept. 20.
M: EmlAE II. 289. – AEl I. 73.
Varga Ilona így emlékszik vissza a levél előzményére: „Nem tudom, valamely verse, cikke vagy róla érkező hír volt-e az oka, hogy 1901 őszén szemrehányó levelet írtam neki. Lehet az is, hogy közömbös hallgatása miatt kitört belőlem a titkon emésztő, fájdalmas feszültség.” Válaszul kapta a huszonnegyedik levelet. A levél hangjára azonban nem talál magyarázatot, mert hihetetlennek tartja, hogy ő „gyűlölködő hangnemben” írt volna (EmlAE II. 289–290.). Kovalovszky lehetségesnek tartja, hogy Adynak Illi gyűlöletére vonatkozó megjegyzése „talán a vélt ellenséges érzület növelte egyéniségtudat kifejezése” (II. 314.).