36. Ady Endre, Dési Géza, Huszka [Hirsch?] László,
Mayer Emil, Papp János, Szűts Dezső – Peterdy Etusnak

K: PIM – A. 127. – 140 x 90 mm – Képes levelezőlap (Royal kávéház, Nagyvárad) – Ceruzaírás – Szöveg a lap képes oldalán. – Pr.: vétel a címzettől 1962.

M: EmlAE II. 530. (csak Ady mondata.)

(Turay Mihályné) Peterdy Etus (1884–?): színésznő, „mint primadonna előkelő nevet szerzett a vidéken, így elsősorban Pécsett” (Magyar Színművészeti Lexikon). Az 1900-as évek elején édesapja, Peterdy Sándor a Szigligeti Színház színész-rendezője volt, házuk a bohémélet „valóságos központja”, ahol esti színielőadások után gyakran összejöttek színészek és újságírók, köztük Ady, Bíró Lajos és János, Szűts Dezső, Papp János. Peterdy Etus Adyval kapcsolatos emlékeit Kovalovszky emlékezés-gyűjteménye számára írta meg (EmlAE II. 528–530.). Ebben említi, hogy egyetlen Adyval kapcsolatos tárgyi emléke e levelezőlap volt, amelyet szülei küldtek a Pesten tanuló színiakadémista lánynak. Az olvashatatlan aláírás talán édesapjáé. „A lap a Royal kávéházban íródott, nagyobb társaságban.” Peterdy Etel úgy emlékszik, hogy apja levelezett is Adyval a család Váradról elköltözése után (1903), ezek a levelek azonban nem kerültek elő.

Szűts Dezső (1869–1926) („Zücs úr”): városi tisztviselő, újságíró. Ady életének fontos szereplője. Az NN munkatársaként együtt dolgoztak. Váradon és Budapesten a költő éjszakai életében gyakran kísérője, társa. Gonosz praktikáival, kétes értékű tanácsaival rossz szelleme, de egyben – több kortárs szerint – maró, kíméletlen kritikájával ösztönzője magasabb célok felé. Különc viselkedésű és megjelenésű megrekedt tehetség volt, maradandó alkotások nélkül. Környezetének ellenszenvét intrikus, gátlástalan magatartásával váltotta ki. Adyra hatással volt mefisztói lénye: egyszerre vonzotta és taszította, „Ártás és Téboly”-nak nevezte. (Szűts időnként idegszanatóriumok lakója volt.) Nyugdíjazása után a fővárosba költözött – talán Ady után. Kapcsolatuk mintegy másfél évtizedig tartott. A hűlő szerelem időszakában Diósiné bizalmába férkőzik, kétszínű tanácsokat ad. A szakítás után Ady ellen lázít. Levelezésüket l. EmlAE III. 245–252., 271–288.; Vitályos 38–44.) 1915–1916-ban Rákosi Jenő mellé áll, s Tiszántúli álnéven Ady ellen ír cikkeket (AEÖPM XI. 495–499., 511–514., 538–539.). Ady halála után, teljes fordulattal, hívévé szegődik, Ady mellett címmel cikksorozatot ír róla (EmlAE II. 466–476.). Adyval való kapcsolatából levelek, emlékek maradtak meg, amiket állítólag maga semmisített meg (EmlAE II. 424.). Élete utolsó másfél évtizedében ismét váradi újságíró. Ady halála után írt emlékezései sem mentesek rosszindulatú ferdítésektől. Ki-kiújuló idegbaja élete végén elhatalmasodott rajta, s elborult elmével halt meg. Néhány fennmaradt levele a későbbi kötetekben található. Ady róla írt sorait l. AEÖPM IX. 168. Róla szól A bolondok c. novella (AEön 463–466.). (Adatokat és irodalmat l. az EmlAE II., III. kötetében.)

Papp János (1879–1944): nagyváradi, később budapesti színész, (a „poéngyilkos”), Reinitz Béla Ady-dalainak első előadója Nagy Endre kabaréjában – vagy Papp János (1877–?) nagyváradi újságíró. (Inkább az előbbi.)

Huszka (Hirsch?) bizonytalan olvasatú aláírás tulajdonosának kilétét nem sikerült felderíteni.

Mayer Emil: akkor joghallgató, a diákmozgalom egyik vezetője a nagyváradi jogakadémián (AEÖPM III. 73–74., 425.).

Dési Géza (1869–?): ügyvéd, politikus. Pénzével részt vett a NN alapításában (1898), így lett a lap névleges főszerkesztője (Hegedűs: AEN 47.). A felperes nagyváradi káptalan Ady ellen indított sajtóperében az alperes védője. Adyval jó barátságban lehetett, mert meghívta Eszéken tartott esküvőjére 1902-ben (EmlAE II. 694.).