[Nagyvárad, 1903. szept. 18.]
Éjjel 12 1/2. Édes, Jó, Egyetlen Asszony, csókolom a <m> Maga legédesebb kezeit. Hogy Maga beteg, ez egyszerre kiűzött a lelkemből mindent s most csak nagy aggodalom lakozik benne és két szörnyű nap után azt a nagy reakcziót érzem, a melyet az őrületesen megkínzott idegek szoktak emlékül hagyni. Maga szenved. S ilyenkor zavartam én rajongásom, féltésem őrüléseivel. Valahogy mintha az agyamat átszúrta volna valami, mikor olvastam édes és szomorú önvigasztalását, hogy két hét múlva…. Hogy megy… Bizonyosan un már mindent. Jaj, piszok is ez, unni és utálnivaló. Minden itt körülöttünk. Összeborzongva állapítottam ma meg, hogy egész környezetemben nincs talán egyetlen kicsit-nobilis, kicsit-intelligens s kicsit-becsületes lélek. Ugy bepiszkítják az ember lelkét. Az ügyről most már, Én Beteg Szent Asszonyom, nem írok Magának. Fölmegyek s elbeszélek mindent. Csak annyit, hogy ma itthon láttam R….t s igen-igen birkoztam, hogy ne ragadjam torkon. Pedig – még ha <m> Maga nem is hinné – nem sokkal hitványabb ő, mint a felesége, mint H…. Mert hitvány nagyon. Hitványak mind s ezeknek még gondolatban sem volna szabad Magához érniök. Nem poétázás ez. Így van. Ezek olyan nyomorultan, piszkosan kicsinyek és kicsinyesen gonoszak… Édes Mindenem, ugy fáj, hogy Maga beteg, talán nagyon beteg. Valósággal elkábítom magam s ezt tettem egész nap, hogy a Magáért való aggodalom össze ne roppantson. Ugy fohászkodom, hogy mire a levelem odaér, már egészséges és vidámabb legyen. Holnap meglátogatom kedves mamáját. Aranyos, okos hugocskája fent lesz még bizonyára. Csókolom a kezét. A Lilike hogy van. Kezd felvidítni a visszaemlékezés. Csak látnám már Magát s nézhetnék a Maga csodálatos szemeibe, én Gyötrelmes, Szomoru, Édes Sorsom! Jóéjszakát
Ady.
[Címzés:]
Őnagysága
Diósyné Brüll Adél
urnőnek
Budapest
(Continental-szálloda.)
[Nagyvárad, 1903. szept. 18.]
K: OSZK – Fond 74/4/17 – Royal kávéház
ovális girland-keretbe foglalt enteriörjével díszített levélpapírja összehajtva
sima borítékban – 2 f. (r-v) – 147 x 225, 125 x 155 mm – Tintaírás – A borítékra valószínűleg a szállodaportás
írásával: „78” – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966.
Dat.: fpb: Brassó–Budapest
903. szept. ? – épb: Budapest 903. szept. 18. vagy 19?
M: [Révész Béla]: 140 ismeretlen Ady-levél és a verskötetek ismeretlen dedikációja. Magyarország 1936. nov. 17. 263. sz. 10. – RSle 153–154. – RAöl 412. – AEvl 52. – AEl I. 87. (hiányos szövegek).
Az AEvl és az AEl a levelet szept. 29-i kelettel közli. Brüll Berta másolatán csak a hónap van feltüntetve; a postai bélyegzők olvasata bizonytalan. A levél utalásai azonban a szept. 18-i keletet valószínűsítik. Ady levelet kapott Diósinétól, abból értesül betegségéről, arra válaszol. Ugyanakkor ír levelezőlapot Brüll Bertának is (l. a következő levelet).
két szörnyű nap után […] zavartam én rajongásom, féltésem őrüléseivel: ezek a szavak a 17-i levélre, a Radó keverte pletykára vonatkoznak. A szept. 18-i keltezés mellett szól az is, hogy Léda két hét múlva, okt. 4-én utazott el Pestről Párizsba.
unni és utálnivaló. Minden itt körülöttünk: az 1903 őszén írt levelekben gyakori az elvágyódás érzése, a lealacsonyító, megalázó környezet okozta csömör, amelyből megváltást, menekvést ígért a szerelem. „Az ébredő szenvedély hatására nőtt az indulat a lefogó »nyomorúságos, színtelen élet«, a »láp világa« ellen.” Itt jelenik meg először a „Léda és az ugar” motívumtársulás, a későbbi nagy versek motívumgyökere (Király I. 398.).
R…: Radó Ignác, H…: Halász Lajos. Radó, Radóné és Halász együtt említése egy városszerte tudott kapcsolatra, Radóné és Halász viszonyára utal. Radó 1909-ben bekövetkezett halála után össze is házasodtak, holott Fehérnével való viszonyából lányuk is született (Erzsébet, Stern Andorné 1904–1944), s az apaságot Halász el is ismerte.