72. Ady Endre – Diósi Ödönnének

K: FSzEK Budapest Gyűjtemény – q 09/6390 (3) – 2 EMKE KÁVÉHÁZ NAGYVÁRAD feliratú céges hajtott levélpapír sima borítékkal – 4 f. (r-v) – 114 x 175, 118 x 90 mm – Tintaírás – A boríték szakított – Az oldalak autográf írással beszámozva 2–7-ig, a 4–7. szám javított – Pr.: vétel Révész Bélától.

Dat.: fpb: Nagyvárad 903-sep. 29.-N 8. – épb: Budapest 903. sep. 29.

M: RSle 31–32.; – RAöl 278–279.; – AEl I. 88. (mindhárom helyen azonosan hiányos szöveggel).

Belia György a levél kéziratának lelőhelyéül megadja ugyan a FSzEK-t, de érthetetlen okból Révész csonka, ill. hiányos szövegét közli.

Ady 27-én, vasárnap este 7-kor érkezett a fővárosba (szeptemberben ez volt a negyedik pesti útja). A Continental Szállóban szállt meg, s az estét Diósiné, Berta, Molnár[?] Ödön és Hoffmann Sándor társaságában a Hungária Szálló éttermében vagy szalonjában töltötte. (Innen írnak társaslapot Diósinak, l. az előző levelet.) A levélből következtethetően Pestről csak hétfő délután utazott vissza; a 14 órakor induló gyorsvonat 18,39-kor érkezett Nagyváradra. Késő éjjel írta azon a héten első levelét (az EMKE kávéházban, annak cégjelzéses levélpapírján és borítékjában. A levélpapír és a boríték összetartozása kétségtelen). A levelet a postai bélyegző tanúsága szerint nem a mozgópostával küldte. Az első bélyegzés: Nagyvárad. 1903. szept. 29. reggel 8 óra; a budapesti is szept. 29. Ugyanezen a napon feladott egy másik levelet is, amelynek borítékján „Brassó–Budapest 1903. szept. 29.”, illetve „Budapest 1903. szept. 30.” bélyegzés van (a levelek sorrendjéről l. még a következő levél jegyzetét).

A pesti találkozásokról Ady mindig felzaklatva, elkeseredetten tér vissza, s utána kétségbeesett (szept. 9.), erőltetetten vidám (szept. 15.), tapintatosan számonkérő (szept. 22.) vagy nyíltan szemrehányó levelet (szept. 29.) ír az asszonynak. Brüll Berta „idillikusan és simán” mondja el 1903 őszének történetét (Dénes: Akkor 154–157.; EmlAE III. 131–137.). Ezt Dénes Zsófia a levelek alapján cáfolja (157–158.). Fehér Dezsőné úgy látja, hogy „Ady minden egyes hétvégi pesti tartózkodása után boldogan, de szemmel láthatóan idegesen tért haza” (Dénes: Akkor 159.).

Révész Béla Ady Diósinénak írott szeptember-októberi leveleit csak az asszony halála után, 1937-ben jelentette meg. „S lehullunk az őszi avaron” című könyvében tizenegy olyan levelet közöl a 30–42. lapon (RAöl 277–289.), amelyeket szerinte Ady „a megismerkedés heteiben 1903 júliusában, augusztusában” [?!] írt Váradról Pestre. A levelek kettő kivételével szeptemberiek. Közlési sorrendjük teljesen önkényes. E jegyzethez tartozó levél másodikként szerepel. A levelekhez írott rövid kommentárjában (42–45.; RAöl 290–293.) Révész összemossa a kilenc évi levelezés korszakainak jellemzőit. Azt állítja, hogy Ady az ismerkedés kezdetén a „szenvedély legfelső hangján” olyan leveleket ír, „amilyeneket írni fog az ismeretség nyolcadik vagy kilencedik évében”. Bár megállapítja: „feltűnik, hogy Ady Endre mennyire nem bízik önmagában, és mardosó kishitűséggel arra gondol, hogy Léda közömbös hozzá”, leszögezi: „már az itt közölt leveleknek atmoszférája a féltés, féltékenység. És ilyen a többi is, amikkel az olvasó találkozni fog.” Az így kialakított képben a „nem békés szenvedélyesség” általános magyarázatot kap a szerelmesek jellemében és abban a „sorsos titokzatosság”-ban, amely „arról is gondoskodott, hogy ezt a két elidegesedett, testvériesen egyforma pszichét egymáshoz kösse, ütközzenek, dúlják, tépjék egymást, hogy megteremtődjék a líra” […], „valóban lehet Ady egyik-másik feltörő levelét úgy olvasni, ahogyan a verseit olvassuk”.

E szándékkal vagy szándék nélkül homályosító felfogás, szépítő tapintat másik következménye, hogy a levelek szövege sok helyen csonka. Révész ezt nem is tagadja. A kötet végén közölt 115 levél bevezetőjében ezt írja: „Tájékoztatásul idejegyezzük, a levelekből itt-ott kihagytunk sorokat, ha úgy találtuk, hogy a közlés nem a nyilvánosság elé való” (i. m. 149.; RAöl 409.). E levélből a következő szakasz maradt ki: s így volt most. Az a sejtés öl meg, hogy Maga valami fizikai undort érez én velem szemben. Látja, mikor a hugocskája el akart menni délelőtt az ebédet lemondani, Maga ezért nem engedte el. És látja, hogy: a kihagyott részből is látszik, hogy Diósiné viselkedése imádójával szemben egyáltalán nem volt a szerelmes asszonyé, s magatartása alapján még az undort is feltételezhette Ady. A kapcsolat akkori mineműségét ez a mondat hitelesebben jellemzi, mint Fehér Dezsőné állítása: „kizárt dolog – amit némelyek így hisznek –, hogy az ismeretség akkor még nem fonódott közöttük szorosra” és hogy kapcsolatuk „csak platonikus jellegű lett volna” (Dénes: Akkor 153.). Diósiné akkori hűvösségét erősíti meg Móricz Zsigmond följegyzése Földessy Gyulától szerzett értesüléseiről. Móricz a húszas évek elején Ady-életrajz írására készült, anyagot gyűjtött, jegyzeteket készített. Ebből való az idézet: „Párizsban adta meg magát neki az asszony nagy vallomás után, hogy mikor férjhez ment, már megadta valakinek magát” (PIM Móricz-hagyaték).

borzasztó emléket: azt a „bántó, képzelhetetlenül tragikus” esetet, amikor Ady első pesti együttlétük alkalmával Diósinét félreérthetetlen helyzetben találta Halász Lajossal vagy Radó Ignáccal (l. a szept. 9-i levél jegyzetét). Bizonyára erre a „borzasztó emlék”-re kérdez rá Révész Béla Bölöni Györgyhöz intézett levelében, melyre a választ Rónai Mihály András közölte (EmlAE III. 299–300.). Bölöni itt is megerősíti: akkor „Léda egy más gavallért […] engedett be a szobájába”.

A jegyzetelt szövegrész a 28-i hétfő délelőtti eseményre utal: Ady felment Diósiné és húga szállodai szobájába – talán elbúcsúzni mielőtt haza indul Váradra. Berta le akart menni az étterembe, hogy a megrendelt ebédet lemondja. Nővére nem engedte; Ady gyanúja szerint azért, hogy ők ne maradjanak kettesben, neki ne legyen alkalma bizalmas közeledésre.

beteg vagy bármilyen emócziója: Révész a fent idézett részen kívül még a borzasztó és beteg jelzőket is kihagyta. Ezek nem illettek bele abba a képbe, amelyet a költő és Lédája szerelméről festeni akart. A levelet magánál tartotta (hogy illetéktelen kezekbe ne kerüljön?), azért nincs az a Nádor Henriknek 1936-ban eladott, s tőle 1966-ban az OSZK által megvásárolt anyagban, azért nem készített róla, mint bizalmas levélről Brüll Berta másolatot?