77. Ady Endre – Bródy Sándornak

[Nagyvárad, 1903. okt. 4–7.]

Édes Jó Sándor bá’, hirtelen csaptam össze ezt a kis írást. Az érdekességéért első sorban. „Megírni” nem is akartam voltaképen. Valami jelet tessék aláírni. Itt lesz Nagyváradon ez a kongresszus. A forrást tartsa titokban édes Sándor bá. Pár napig maradok csak Nagyváradon. Addig küldök esetleg még érdekesebb dolgot.

Meleg szeretettel üdvözli legtisztelőbb híve

[Aláírásként a nyomtatott név áll]



77. Ady Endre – Bródy Sándornak

[Nagyvárad, 1903. okt. 4–7.]

K: OSZK Levelestár (növn. 1947/1) – Megjegyzés a levelestári palliumon: „melléklete Oct. Hung. 1057.” E jelzet alatt Ady: Ars liberorum muratorum c. cikkének autográf kézirata található (l. AEÖPM IV. 176–178.). – Ady névjegye, (név a jobb alsó sarokban) a levél szövege a névjegy mindkét oldalán.

Dat.: Eddigi keltezések: AEvl: okt. eleje; Hegedűs: AEnn 451.): okt. 5. körül; AEÖPM: okt. 1–7.

A keltezés indokolása: Ady 1903. okt. 7-ről 8-ra virradó éjjel utazott haza Nagyváradról Érmindszentre. Okt. 4-én Bécsben búcsúzott el a Párizsba induló Lédától. Feltehető, hogy pesti tartózkodásának napján, okt. 4-én adta fel a küldeményt, de valószínűbb, hogy 4-e és 7-e között Váradról küldte fel, erre utal a mondat: „Itt lesz Nagyváradon…”

M: Tolnai Gábor: Ady Endre kiadatlan cikke a hazai szabadkőmívességről. Nagyvilág 1947. 6. sz. 1, 7. A közlő nem ismerte fel a címzett kilétét. – AEvl 55. – AEl I. 92. (Szövegközlése a mai helyesírási szabályok szerint javított.) – Hegedűs: AEN 19.; AEnn 408. (mindkét helyen pontatlan a szöveg). – AEÖPM IV. 441.

Ady és Bródy a levél megírásakor már személyes ismerősök voltak, s Ady tanítványi bizalommal fordult Bródyhoz, kéziratát az ő lapjába, a Jövendőbe szánta, amelyben már több verse megjelent. A cikkben az okt. 24-re kitűzött szabadkőműves vándorgyűlés előkészületeinek bejelentése kapcsán felméri a mozgalom magyarországi helyzetét, s sajnálattal állapítja meg, hogy az nem tölti be haladó szerepét, nem folytat radikális harcot a haladás ellenségei, többek között a klerikális reakció ellen. Ady nem akarta nevével közölni a cikket, mert – bár maga akkor még nem volt szabadkőműves –, a nagyváradi László király páholy tagjait jól ismerte, „közülük sokan barátai és mecénásai voltak” (Hegedűs: AEN 19., 76.). „De Bródy Sándor sem akarta szabadkőműves olvasóit maga ellen hangolni, és így Ady írását nem közölte” (Hegedűs: AEnn 408.). Bródy nem válaszolt a küldeményre, s nem írt a már előbb beküldött verseskötetről sem, hanem három hét késéssel Szász Zoltán fanyalgó kritikáját közölte (l. Jövendő 1903. okt. 25. 37. sz. 54–55.). Adyt sorsfordulója lelki megpróbáltatásai közt bántotta a hallgatás, s a következő hónapokban leveleiben többször emlegeti, hogy Bródy elhidegült tőle (l. az okt. 19., dec. 14., 1904. jún. 11-i – 84., 114., 151. sz. – leveleket). Brüll Bertához nov. 17-én írott levele szerint két cikke „fekszik” a Jövendőnél. Az egyik a szóban forgó cikk, a másik a dec. 13-i számban megjelent Csókok a Karszton c. tárcanovella lehetett. Hogy Ady mennyire számon tartotta a cikk közlésének elmaradását, és mondanivalóját milyen fontosnak ítélte, arra bizonyíték egy hét évvel későbbi utalás a Hirtelen rövid szentenciák (Az akaratlan forradalmárok) c. cikkében (AEÖPM X. 129–130.). Itt a „harcias katolicizmus” jelenségeit jellemezve utal meg nem jelent írására: „Bródy Sándor nem akarta hinni, amikor a lapjában ezt hét évvel ezelőtt szerettem volna megírni.”

Ady későbbi szabadkőművességéről l. a Bibl.2 tárgymutatóját.




Hátra Kezdőlap Előre