92. Ady Endre – Bíró Lajosnak

[Érmindszent, 1903. nov. 21.]

Kedves Lajoskám, köszönöm a leveledet. Majdnem egy félóráig tartott a kihámozása, de sikerült. Légy egy kicsit jobb és restségeddel hadakozóbb, ha rólam van szó. Lásdd[!] – ne hidd, hogy szentimentáliskodom – négy évnek egyetlen eredménye (a finálét nem számítva) az a szimpátia volna, a mit nálad hiszek. Legalább erősítsd ezt a hitem. Mert ne hogy irigykedve gondolj reám. Nem nagyon hiszek én sem s az akarásom sem valami fiatal akarás. Kimegyek Párisba, mert az idegeim kívánnak valamit s aztán Páris messze van. Dolgozni nem dolgozom. Igen: öt órát töprengek naponként, hogy érdemes volna-e dologhoz látni. A mennyire nem értek a savoir-vivre művészetéhez, én hiába is dolgoznék. Lehet, hogy fogok. De szomoruan s hit nélkül. Ugy kezdem látni, hogy van talentumom, de olyan, mely<nek> determinálódott eredmények el nem érésére. Aztán az idegeim!… Szörnyű óráim vannak. Csak mehetnék már. Nem másért, csak hogy menjek. Ez vagyok én. Sorsod iránt szinte lángoló érdeklődéssel <l> viseltetik egy leány. Minden levelében kérdezősködik. Szeretné, ha kimentenéd magad Váradról. De ez titok, nem lett volna szabad elárulnom. Én ő rajta szoktam szegényen az életért és önmagamért bosszut állani. Bántom szegényt, kínozom, pedig csupa nemesség és előkelőség ennek a lánynak lelke s mindent megpróbál, hogy engem önmagammal megszerettessen. Mit csinálok? Kínozom magam, ülök, tervezgetek, írok, olvasok, kétségbe esem, lemondok. Kevés halandó<t> marta magát még olyan nagyon, mint én. Itthon nagyon is szeretnek. Szilágyvármegye adni fog talán 300 frtot a párisi utamra, a V. H. O. Sz. is talán százat. Kimegyek, ha 800 forintom lesz csak, még akkor is. Vagy…. Tudod, hogy az ízlésem olyan dekadens immár, hogy sokszor az öngyilkosságot nem is tartom csunyának? Sohse volt, a mihez állandóan ragaszkodtam volna, az idegeimet tönkretettem a szertelenségeimmel, a mérgezésekkel, meg se próbáltam hitet és akaratot szerezni. Ezért vagyok ilyen lelki rokkant. Én tudom, hogy neked és nekem igazunk van s hogy voltaképen minden mindegy. De mégis csak irigylendők, kik erre az igazságra sohse jönnek reá. Bolond dolgok ezek, de bárcsak azok volnának. De hiába használom a hidegvíz-fürdőt este, reggel, hiába híztam már 69 kilóra (milyen végzetes szám!) – semmi remény. El fogok látogatni, (ez titok) mostanában Váradra. Majd írok neked s kijösz a vasuthoz, mert én a városba nem megyek be. Apropos! Erre a levelemre mindjárt válaszolnod kell, meg kell írnod, hogy az öreg Brüllnét Sámuelnénak hívják-e? Neki egy levélben be kell jelentenem a vizitemet. Fehérnek aligha adom vissza a vasuti jegyet. Bánt a piszkossága. <V> Semmisíttesse meg. Téged kérlek arra, ha megtudod, hogy a semmisítés érdekében intézkedett, tudass egy levelező lapon. Hol s hogy van az öcséd. Írj mielőbb szeretettel ölel, csókol híved Ady Endre. nov. 21 szombat.

P. S. Holnap 26 éves leszek. Nem éltem. Beteg és ostoba voltam. Ezután pedig már jön az öregség is.



92. Ady Endre – Bíró Lajosnak

[Érmindszent, 1903.] nov. 21.

K: OSZK – Levelestár növn. 1958/23/31 – Két hajtott levélpapír – 4 f. (r-v) – 113 x 175 mm – Tintaírás – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.

M: Lengyel Géza: Ady és Bíró Lajos ismeretlen levelezése. Csillag 1955. 10. sz. 2094–2095. – AEvl 65–66. – Lengyel 346. – AEl I. 103–104. (pontatlan szövegek).

Majdnem egy félóráig tartott a kihámozása: a Párizst járt barát franciául írt a nyelvet akkor tanuló Adynak, 1903-ban és 1904-ben írt levelei azonban nem maradtak meg.

négy évnek egyetlen eredménye (a finálét nem számítva) az a szimpátia volna, a mit nálad hiszek: Bíró Ady zsenijének első megigézettje és lelkes hirdetője volt már 1900-ban, barátságuk, nagyváradi újságíróskodásuk első évében. (L. Sz 1900. aug. 12., 182. sz. 8–9.; AEÖV I–II. 213–214.; Lengyel 339–345.; Ny 1909. jún. 1.; 1919. febr. 16.–márc. 1.) Ady önkínzóan önkritikus vallomása jelleméről, addigi életéről a bizalmas barátnak szól. Válságos helyzetében megerősítést vár, lelki támaszra van szüksége. Bíró erre nem volt alkalmas. Ady sejtette ezt, a mondat azért feltételes. A levelekre barátja ritkán, többszöri unszolásra, röviden válaszolt.

A finálé: a Léda-szerelem.

Nem nagyon hiszek én sem: Bíró írói, emberi magatartására jellemző volt a szomorúság, dezilluzionizmus és a minden-mindegy-bölcselet (Király I. 33.). Levelének lemondó, pesszimista hangjára rezonál Ady, ezt idézi a következő levélben is.

savoir-vivre: itt: élni tudás, a jó életvitel művészete, sorsformálás.

Sorsod iránt szinte lángoló érdeklődéssel viseltetik egy leány: Brüll Berta.

Szeretné, ha kimentenéd magad Váradról: Nagy Endre regényes visszaemlékezései szerint Ady és Bíró már 1900 nyarán foglalkoztak a gondolattal, hogy adandó alkalommal pesti lapnál helyezkednek el. (Nagy Endre: Várad–Pest–Párizs. Bp. 1958. 147., Hegedűs: AEnn 72.) Bíró távozási terveiről egy másik levélből is tudunk (dec. 14.), szándéka azonban csak 1905 márciusában vált valóra, akkor került a Budapesti Napló szerkesztőségébe.

Szilágyvármegye adni fog talán 300 frtot: Ady Lajos szerint (94.) a vármegye őszi közgyűlése szavazta meg Ady ösztöndíját az indítvány alapján, amelyet dr. Balássy Endre érmindszenti, Kaizler Ignác érkávási földbirtokos, valamint dr. Both István és Kincs Gyula, a költő zilahi tanárai írtak alá. A Szilágy c. hetilapban (1903. dec. 31., 21. évf. 53. sz. 1–2.) ez olvasható: „Szilágyvármegye törvényhatósági bizottsága a f. hó 30-dikán rendkívüli közgyűlést tartott Török István vármegyei főjegyző elnöklete alatt mintegy 75 th. bizottsági tag részvételével.” [Utolsó előtti bek.:] „Balássy Endre és társai kérelmére Ady Endrének külföldi utazási segély címén egyszersmindenkorra 600 koronát szavazott meg [a közgyűlés] a kulturális pótadóból az óvodaalapot illető rész terhére.” A segélyt tehát csak dec. 30-án szavazták meg.

a V. H. O. Sz. is talán százat: Ady nov. 3-án fordult levélben Szávay Gyulához (l. a nov. 3-i levél jegyzetét) tanácsért és támogatásért a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségétől kérendő segély ügyében. Úgy látszik, hogy Szávay biztatta. Dec. 14-i levelében arról értesíti Bírót, hogy kedvezőtlen választ kapott, jan. 11-i levelében pedig újra feltételesen ír a segélyről. A V. H. O. Sz. hivatalos értesítőjében nem találtunk erre vonatkozó hírt (l. a 87. sz. levelet). Útjának anyagi előkészítéséről gyakran tesz említést leveleiben. (L. még AL 93–95.; Lengyel 145., 152.)

használom a hidegvíz-fürdőt: már zilahi diákkorában alkalmazta ezt az idegnyugtató gyógymódot orvosi ajánlatra (l. AL 27.).

El fogok látogatni, […] Váradra: dec. 2-án írja Brüll Bertának, hogy a „jövő szerdán, mához egy hétre lehetek csak maguknál”.

az öreg Brüllné: özv. Brüll Sámuelné, Diósiné anyja.

levélben be kell jelentenem a vizitemet: l. a dec. 9-i levelet.

Fehérnek aligha adom vissza a vasuti jegyet: Adynak, mint a NN felelős szerkesztőjének 1903-ra szóló szabadjegye volt, „de ezt szabály és igazság szerint vissza kellett volna adni a lapnak” távozásakor (Lengyel 349.). Fehér Dezső, a lap tulajdonosa vissza is követelte, Ady nem akarta visszaadni, mert párizsi útja előkészítése érdekében gyakran kellett utaznia. (L. még a dec. 5-i és dec. 14-i 107., 119. sz. leveleket.)

Hol s hogy van az öcséd: Bíró János bátyjával Lajossal együtt, a Sz-nál újságíróskodott „belső dolgozó társként” (Hegedűs: AEnn 100.). Színes árnyak c. novelláskötete 1903-ban jelent meg Nagyváradon.




Hátra Kezdőlap Előre