[Érmindszent, 1903. nov. 21.]
Édes jó Bertuska, hitvány, rosz, beteg vagyok s nem vagyok méltó a Maga barátságára, mert Magának lehet engem bántani, de nekem Magát nem volna szabad, mert Maga sokkal-sokkal nemesebb, jobb, mint én. De ne hagyjon el azért s bocsásson meg. Szánom és bánom a roszaságomat. Nem tehetek róla. Legyen elnéző, nemes és jó, mint amilyen mindig. A köztünk fölmerült affért ez átérzett mea culpával tekintse elintézettnek. Bíró Lajostól ma kaptam egy igen hosszu franczia levelet. (De nehogy Maga is francziául írjon, egy félóráig fordítottam.) Ő is olyan szerencsétlennek érzi magát, mint szegény magam. „C’est une vie basse et vide, que je vie. Je n’energie et je ne travaille rien” stb. stb. Ilyeneket ír. Én magyarul ujságoltam neki magamról mindezt. Én éppen így örökös gyötrődésre, bolond, elmondhatatlan fájdalmakra predestinált szegény ember vagyok. A…ltól semmi. Csak mehetnék már. Ha másért nem, csak hogy menjek! Holnap 26 éves leszek. Nem éltem még semmit. Vagy gyötrődtem vagy buta mámorral zsibbasztottam el magam. Most már pedig ugy-e az öregség jön? Brrr! Épen írom Bírónak: az ízlésem ugy elromlott, hogy már nem is tartom nagyon inesztétikusnak az öngyilkosságot. Ez az én lelkem állapota, édes Bertuska. Csak A…ltól kapnék egy üzenetet még! Vagy beszélhetnék magával! Hát maga is január végén megy? Miért ne mehessünk együtt? Lehet? Jó? Majd beszélünk róla. Üdvözli és jóságáért hálás kézcsókoló szegény híve Ady. nov. 21 szombat d.u. 1/2 5 óra.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház)
[Érmindszent, 1903.] nov. 21.
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/5 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r-v) – 113 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
M: RAéL 84., RAöl 69–70. (részlet) – AEvl 67. – AEl I. 104–105. (pontatlan szövegek).
Szánom és bánom a roszaságomat: Ady nov. 17-i levelében szemrehányást tett Bertának, hogy nem ír, talán ezért mentegetőzik.
„C’est une vie basse et vide, que je vie” [vis!] …: „Alpári és üres életet élek. Nincs erőm és nem dolgozom semmit.”
Miért ne mehessünk együtt?: végül is nem sikerült együtt utazniuk, Berta és anyja jan. 19-én indultak el, Ady csak január végén.
nem is tartom nagyon inesztétikusnak az öngyilkosságot: a debreceni évektől kezdve Ady leveleiben – ha többnyire hatáskeltő túlzással is – gyakran felbukkan az öngyilkosság gondolata és a halálvágy – későbbi éveinek is állandó kísérője és költészetének egyik motívuma (EmlAE II. 329.).