96. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Érmindszent, 1903. nov. 23.]

Végre!… Már temettem s temettettem magam. Alakja, valója, lénye szükségesebb, mint valaha. Hogy pathologiai eset? Lehet. De most nagy csöndben, sok mindent feledni akarva, erősen nézve és látva még állhatatosabban néz reám Maga s van előttem mindig. Az a gyanu, hogy elfelejtett, már napok óta bénultan tartott. Maga a lelkem egyensulyozója s kérem maradjon meg annak. És itt mondok el Magának valamit. A lapok írták tegnap, hogy az Achilleont megvették játékbank számára s én egész nap kétségbeesve átkozódtam magamban, hogy a Maga hajlékához hogy mernek nyulni!… A legextrémebb vágyának, fájdalmának osztályosa vagyok….



96. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Érmindszent, 1903. nov. 23.]

K: OSZK – Fond 74/4/1 – Hajtott levélpapír – 2 f (r) – 113 x 176 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966.

M: RSle 33. – ADok 9. (faksz.) – RAöl 280. – AEl I. 109–110.

A betét-levél keltezésének helyességét több egybehangzó érv bizonyítja. A levélpapír alakja, vízjele azonos a nov. 23-án hétfőn Diósiéknak, ill. Bertának írott levelekével; a hírlapok az Achilleonról a levélben említett közleményt a nov. 21-i számban közölték; a levélben és a Bertának írottban azonos gondokra, gondolatokra utaló szókapcsolatot találunk: „a legextrémebb vágyának, fájdalmának osztályosa vagyok” – „A…l […] a régi extrém hangulatok között él”; a levélkét bevezető „Végre!” a másik két aznap írt levélben jelzett régen várt Léda-levél megérkezésére vonatkozik; a Bertának írott levél végén említi is e „betét-levelet”: „A…l részére itt küldök továbbításért könyörögve néhány sort.”

Hogy pathológiai eset? Lehet: Úgy tűnik, hogy Ady itt Diósiné véleményét idézi. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy Léda kezdetben nem volt hasonló módon szerelmes, „a 31 éves okos asszony eleinte visszariadt a 26 éves költő szerelmétől” (Hegedűs: AEN 122.). Ady Varga Ilonának is azt írja szept. 22-én, hogy ő „beteg ember szerelmével szerelmes”. (L. ezzel kapcsolatban a 64. sz. levél jegyzetét.)

erősen nézve és látva még állhatatosabban néz reám Maga s van előttem mindig: a szem, a nézés és a látás az Ady–Léda szerelem lírai kifejezésének „egyik központi kísérő motívuma” (Király I. 422.) itt bukkan fel először.

A lapok írták tegnap: A napihírt a PH 1903. nov. 21. 319. (8328) számának 12. oldaláról közöljük: „– (Játékbarlang az Achillejonból.) Az Altenbergi játékbank igazgatósága, melynek játékbankját a német kormány intervenciójára tudvalevőleg bezárták, a görög kormánytól – mint Aachenből jelentik – engedélyt nyert arra, hogy Corfu szigetén játékbankot nyisson. A társaság 36 évre kapta meg az engedélyt, évi egymillió frank bérösszegért. A bank már ez évi december 15-én meg fog nyílni, még pedig valószínűleg Erzsébet királyné volt palotájában, az Achilleionban.”

Achilleon (Achilleion) Erzsébet királyné (1837–1898) Korfu (mai új-görög nevén Kerkira) szigetén lévő palotájának neve. A reneszánsz stílusú palota 1890–91-ben épült a sziget fővárosától délre 9 km-re, a tengerparton. Erkélyeiről és kertje teraszairól szép kilátás nyílik a tengerre. Később szállodává alakították és termeiben játékkaszinót is működtettek.

Korfu és az Achilleion neve összekapcsolódik a Léda-legendával. „A romantikára, a nem mindennapiság bújtató pátoszára mindig is hajlamos” (Király I. 400.) Révész Béla állítólag Diósiné szavait idézi: „Már nem tudom hol, de egy erkélyen olvastam a Fantom-ot”, „a tenger volt előttem”. Révész hozzáteszi: „A nevezetes erkélyt is világosságba emeljük. A geográfiát pontosan nem mondhatjuk, de valahol Konstantinápolyban, Athénben, Corfuban, vagy Számosz-szigetén emelkedett az a balkon, előtte a tenger végtelenségével…” „Az erkélyjelenet volt az elindítója az Ady–Léda történetnek” (RAéL 55–56., RAöl 46–47.).

Révész Diósinétól tudja, hogy a váradi ismerkedés napjaiban „az elválasztó feszélyezettséget Ady átlépte, amikor Léda arról beszélt, hogy ismeri a költészetét, a cikkeit a Fantom-vers megjelenése óta; erről az első versről és az erkély-élményről Léda külön is beszélt” (RAéL 76., RAöl 64.). A híres „erkélyjelenet” tehát – Révész szerint – megtörténhetett, illetve megtörténhetett volna az Achilleion palotában is. (A legenda cáfolatát l. ALné 57–58.; Dénes: Hársak 179–209.; Hegedűs: AEN 82–136.; AEnn 435–443.; a Léda-mítoszról és a legendában megnyilvánuló önstilizációról l. Király I. 399–403.) Révész Ady és Léda szerelméről írott második könyvében megemlíti, hogy Ady egyik levelében szó esik Achilleonról: „Korfu bús állomása Lédának, a szófiai szerencsétlenség után Athénbe került, ekkor bolyongott a magányos szigeten és bizonyos, hogy Ady és Léda cserélgették a mondanivalójukat, mi történt addig, amíg nem találkoztak és lehetett a közlés akármilyen kevésszavú, fátyolos, Ady megérezte, hogy az asszonnyal áll szemben »hol fél kínok, fél vágyak égnek«” (RSle 45., RAöl 292–293.). A „Maga hajléka” tehát arra vonatkozhat, hogy Diósiné járt az Achilleionban és meg is szállt ott. De lehet, hogy a szerelmes költő csupán felmagasztosító azonosítással behelyettesítette a szép és jó királyné alakjába már pesti együttléteik idején a szeretett nőét. Erzsébet titokzatos-romantikus egyéniségét, végzetsújtotta életét – szerelmes túlzással – a szeretett asszonyéval azonosította. (Erre a szerelmi lángoláson kívül alkalmat adhatott az is, hogy éppen szeptemberben volt ötödik évfordulója a királyné meggyilkolásának, s a hírlapok sokat írtak a megemlékező ünnepségekről. Elkészült az Erzsébet-híd, avatása okt. 10-én volt.) Ez az első jelentkezése a versek későbbi király–királyné motívumának, a mindennapitól való megkülönböztetés, eszményítés költői eszközének (Így szólna a szóm, Egy ócska konflisban). Ady Erzsébet királyné iránti rokonszenvének korábbi jelei: tragikus halála másnapján írt verse Megpihent… (l. Koczkás Sándor jegyzetét AEÖV I–II. 304–306.) és egy évvel később megjelent cikke: AEÖPM I.2 198–199.




Hátra Kezdőlap Előre