[Érmindszent, 1903. nov. 23.]
Édes Jó Bertuska, csókolom a kezét s ezennel egy rövid levelet írok magának. Rövidet azért, mert magától tegnap s ma nem kaptam levelet, írok pedig azért, mert A…ltól ma egy elég hosszu levelet kaptam, melyben sok kedvesség volt s ezuttal kevés bántás. Haragudtak, hogy nem írok, megkapták a könyveim, várnak stb. Uj lakásuk be van rendezve, A…l apró polgári tennivalók <között> s a régi extrém hangulatok között él. Magáról sok szó esik a levélben s szinte fölujjongtam; A-l tudatja a Bognárék-féle terv kudarczát s ezt írja aztán: „…egyedül alig hiszem, hogy kis anyó engedi. Mit gondol, nem elég-e a bizalom, hogy magával kiengedje? Jó lenne ezt talán megpendíteni. Beszélje meg minden esetre Bubival. Hátha sikerül. Én ugy is félek, hogy maga egyedül nem fog ideérkezni és majd lemarad valahol az uton…” Én válaszomban még többet írtam magáról, még levélcsatánkról is, aztán tervezett vizitemről. Csak ennyit akarok ez uttal Magának édes jó Bertuska írni. Majd többet s lehet, hogy pár nap mulva ott leszek, de ez nem biztos s ez magát ne vegye ki a nekem olyan szükséges levelei rendjéből. A…l részére itt küldök továbbításért könyörögve néhány sort. Levelét nagyon-nagyon várja kézcsókoló igaz híve – Ady. Hétfő d.u. 1/2 6.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgyne[!]
Nagyvárad
(Főutcza, Stern-ház)
[Érmindszent, 1903. nov. 23.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/6 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f (1. f. r-v, 2. f. v) – 113 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: – épb Nv 903 nov 25
M: AEvl 69. – Lengyel 151. – AEl I. 109.
A…ltól ma egy elég hosszu levelet kaptam, melyben sok kedvesség volt s ezuttal kevés bántás. Haragudtak: Diósiné kettejük nevében, de egyedül írhatta a levelet. A „sok kedvesség”, „kevés bántás” említése valóban nem vall arra, hogy az asszonyt izzó szerelmi szenvedély fűtötte volna. A levél hangja inkább magabiztos, fölényes vagy talán csak nyugtató, óvatos, a legjobb esetben anyáskodó lehetett.
megkapták a könyveim: A Még egyszer c. verskötetet, amelyből két példányt küldhetett, Diósinénak és férjének egyet-egyet. Diósiné példányában a [Zűrzavaros ifjú melódiák…] kezdetű verses dedikáció olvasható (l. RSle 27., faksz.: ADok 38., RAöl 271–272. és 581.). Az ajánlás keltezése: Érmindszent, 1903. nov. 11.
Koczkás Sándor a verses dedikáció keletkezéstörténetében (AEÖV I–II. 492–493.) megállapítja, hogy Ady Párizsba küldendő leveleinek az „asszony meghatározta-előírta” feltételei lehettek. Ezt bizonyítják a betét-levelek is. Ezek egyikében (okt. 19. 83. sz.) Ady – valószínűleg Diósiné figyelmeztetésére – fogadkozik vagy mentegetőzik, hogy betartja a „szabályokat”: „nem cselekszem még gondolatban sem másképen, mint Magáért és a Maga akarata szerint.” Diósiné a szerelmes levelek tekintetében a közvetítést tartotta alkalmasnak és biztonságosnak. Így keletkeztek a betét-levelek, rövid „írásos sóhajtások”, amelyeket Berta továbbított leveleibe rejtve (l. a 78., 83., 96., 105. sz. leveleket). Ezek a szeptemberi leveleknek szerelmes bódulatú, megértésért, emlékezetében, lelkében tartásért könyörgő hangját folytatják.
Közvetlen és közvetített leveleiben Ady válaszért, „életjelért” könyörög. A válasz késve és ritkán jön. Emiatt a türelmetlen szerelmes Bertának is gyakran panaszkodik. A panaszok ismétlődése téveszthette meg Belia Györgyöt, s a novemberi levelek közé sorolt egy két évvel későbbit (AEvl 27. sz. = AEl I. 74. sz. – l. a 234. sz. levelet kötetünkben), amelyben Ady ingerülten fakad ki, számon kérve a levelek elmaradását. Az 1905 őszén kelt levél sértődött, méltatlankodó hangvétele azonban nagyon távol állott a költő két évvel korábbi kiszolgáltatott helyzetéből fakadó könyörgő-epekedő hangjától. A hiba tetéződik azzal, hogy Belia az AEvl-ből áttette a levelet téves keltezéssel, de ugyanez a levél megtalálható a kötetben későbbi helyen, jól megállapított keltezéssel is (AEl I. 195.). Belia ugyanis megkapta segítségül a kritikai kiadás számára összegyűjtött, időrendbe szedett levélmásolatokat, s ebből pótolta a hiányokat, de gyűjteményében benne maradtak a rosszul keltezett levelek is. (L. a Bevezető kiadástörténeti részéből az AEl-re vonatkozó fejezetet.)
Diósiné válaszaira csak a Bertának írt Ady-levelekből következtethetünk. A nov. 10-én (vagy 11-én) írott (89. sz.) levelében jelzi Ady, hogy napokkal előbb levelet kapott Adéltól. Azt is megtudjuk, hogy már 5-ike körül írt Bertának, jelezve, hogy Adél „mit és hogyan írt”. Ez a levél sajnos elveszett. Így csak feltételezhetjük, hogy Koczkás Sándor jól sejti: Diósinénak ez a levele „nyitott szabadabb utat Adynak” a levelezésben, s ennek nyomán küldte el a Még egyszer dedikált példányát. Diósiné talán biztosítottnak érezte a diszkréció megőrzését azzal, hogy a postát ő vette át, vagy poste restante levelekre is adott címet és engedélyt. Ennek ellentmond, hogy Ady még két betét-levelet küld Bertának továbbításra, megerősíti viszont a feltételezést az, hogy dec. 1-én küldi az utolsó betét-levelet, s lehetetlen, hogy két hónapig beérte volna a házaspárnak írt „legális” levelekkel. Hogy az akkor küldött poste restante levelekből semmi nem maradt meg, nem ellenérv, mert más levél hiánya is észlelhető ebből az időszakból.
Uj lakásuk: Diósiék a szófiai vagyoni bukás után több évig nagyon szerény körülmények között éltek Párizsban. 1903 őszén költöztek először albérletből (rue de Clichy 81.) négyszobás bérlakásba a rue de Lévis 92-be. Két hónappal később Adynak is ebben a házban béreltek szobát.
A…l […] a régi extrém hangulatok között él: Ezt az asszonyt örökíti meg a verses dedikáció rejtett portréja.
a Bognárék-féle terv kudarcza: Brüll Berta írja emlékezésében: „Bognárékkal kellett volna nekem Párizsba utaznom 1903 végén, ill. 1904 elején, mivel ők rendszerint a Riviérán töltötték a telet, de ezúttal elmaradt az útjuk” (EmlAE II. 133.).