[Érmindszent, 1903. dec. 2.]
Édes Jó Bertuska, mindenek előtt és fölött azt tudatom Magával, hogy semmi viszonyok között sem akarok magam sem jan. 20-nál egy nappal sem messzebb dátumot, ha csak netán Maga miatt nem. Azután, illetve ezután példát adok Magának, mint kell írni kicsi és ki<ny>|:cs:|inyes dolgokról, sőt piszkosakról is, ha azoknak nagy szerepük van a dolgainkban. Nos én egy levelet vártam Budapestről, sőt kettőt. Mindakettő arról informál, hogy Szemere Miklós mikor várhat és fogadhat. Az ám, de mialatt a budapesti levelek megérkeztek, elmaradt s még egyre késik két nagyváradi levél, az egyik Hegyesi Mártontól, a másik Bölöny Józseftől, kiktől ajánló levelet akarok Tiszához. Ám ezekért a levelekért elmennék magam Váradra. De közben beüt egy krach s Szilágyvármegyénk főispánja lemond, a mi egyszerre fölzavarja a dolgokat s problematikussá teszi azt a kis summát, mely|:ly:|e<..>l kiváló fiatal szülöttének párisi utját akarja támogatni a nemes vármegye. Most már pár napig e miatt kell itt maradnom, holott esetleg Budapesten elszalasztom Szemerét, ki már is vár. Én persze átkozódom, hogy legalább eközben csak elmentem volna Váradra s láttam volna Magát, ám utólagos átkozódásom mit sem ér. A jövő szerdán, mához egy hétre lehetek csak maguknál, hogy már akkor éjjel utazzam Pestre, hol Tisza csütörtökön szokott fogadó napot tartani. Íme, hogy lássa: ilyen és hasonló undok dolgok őrlik az embert nap mint nap…. Igen jól mulattam az én váradi vizitem és Fehérék ebédje hírén. Mért nem írta meg a forrást? Azért érdekel, mert Bírónak azt írtam volt egy levelemben, hogy valószínűleg teszek Váradon egy inkognito-látogatást, egy kiválóan sub discretione vizitet, a mikor is vele az állomáson akarok találkozni. Csak nem Bíró kottyantott ki valamit? Ő egyébként ismét nagyon hallgat. Kérem, Bertuska, maga ismét háborus terveket forral? Miért kötődik ismét a „polgári kisasszony” szemrehányó emlegetésével? Kijelentem, hogy békés polgár (meg van elégedve?) vagyok s nem harczolok. A…tól semmi itt sem. Várom a levelét s meleg, igaz ragaszkodással üdvözli Magát falusi híve:
Ady.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház).
[Érmindszent, 1903. dec. 2.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/12 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. r-v – 112 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: Érkávás 903 dec 3 – épb: Nv 903 dec 4 – A levélben „A jövő szerdán, mához egy hétre”: szerda = 2.
M: RAéL 295–297. – RAöl 225. – AEvl 80. – AEl I. 118–119.
Két levelet kapott, íróik talán Újházi Ede és Meszlényi Adrienne (l. a 113. sz. levelet).
Szemere Miklós: l. a Diósiéknak írott nov. 23-i levél (95. sz.) jegyzetét.
Bölöny József: l. a 6. és 98. sz. levél jegyzetét.
ajánló levelet akarok Tiszához: Szilágy vármegye 600 kr-ás ösztöndíjának miniszterelnöki (belügyminiszteri) jóváhagyásán kívül közoktatásügyi vagy sajtóügyi tudósítói megbizatást, azaz állami ösztöndíjat akart kérni Tiszától (l. az 1904. jan. 11-i 129., 130. sz. és márc. 30-i 143. sz. leveleket és jegyzeteiket).
Szilágyvármegyének főispánja lemond: báró Wesselényi Miklós főispán állásáról való lemondása a miniszterelnök és közte fennálló „politikai nézetkülönbségek” miatt történt. Főispáni székéből olyan „nemzeti kívánságoknak”, „messzire menő nemzeti követeléseknek” adott hangot, mely ellenkezett a szabadelvű párt nézeteivel és az új kormányéval is (l. Wesselényi Miklós búcsúbeszéde a vármegyei törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésén, Szilágy, 1903. dec. 10. 50. sz. 2.).
A Hivatalos Közlöny 1903. nov. 24-i száma a következő királyi kéziratot közölte: „A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére báró Wesselényi Miklóst, Szilágy vármegye főispánját ezen állásától, buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérelmére felmentem.
Kelt Bécsben 1903. évi november hó 21-dikén. Ferenc József s. k. Tisza István” (Szilágy, 1903. nov. 26. 48. sz. 1.).
Utódját, Kaizler György alispánt 1903. dec. 11-én nevezték ki főispánnak, beiktatását 1904. jan. 12-re tűzték ki (Szilágy, 1903. dec. 31. 53. sz. 1.). Belia e levél jegyzetében (AEl I. 367.) Kaizler Györgyöt az Ady-család távoli rokonának és jó barátjának mondja, ennek azonban nincs alapja (l. a 6. és 117. sz. levelet).
Igen jól mulattam az én váradi vizitem és Fehérék ebédje hírén: Berta előző levelében bizonyára váradi pletykákat írt meg Adynak, amelyek a még meg sem történt látogatásáról szóltak. Ady a NN munkatársaként főnökénél kosztolt, a laptól való távozása miatt azonban Fehér Dezső megharagudott rá, felesége pedig Diósiné iránti gyűlöletét Adyra is kiterjesztette (l. a szeptemberi levelek jegyzeteit).
inkognitó látogatás: erre dec. 9-én került sor: l. a 111. sz. levelet.
„polgári kisasszony”: Ady ezt a kifejezést az „úrinő” szinonimájaként használta gunyorosan, hozzáfűződő feszélyezettségét éreztetve. Brüll Berta utólagos feljegyzései megörökítették megismerkedésüket, s az akkor elhangzott párbeszédet (Dénes: Akkor 193–194.). Eszerint Berta maga jelentette ki, hogy nem szereti, ha „kisasszonynak vagy nagysádnak titulálják”. Többnyire kedélyes, tréfás évődés, kötődés lehetett kapcsolatuk, társalgásuk alaphangja, ez a későbbi levelekből is kitűnik.