[Budapest, 1904. jan. 2.]
Nagyságos Asszonyom és Uram, napok óta kóborolok. Így ért Szilveszter s az ujév is. Mivel pedig irtózom a számontartásától azoknak a napoknak, melyek jelesek és nevezetesek, bizony nekem csak decz. 30-án délután Nagyváradon jutott eszembe, hogy Nagyságos Asszonyomnak egyszer itt Budapesten azt mondtam: az 1904-ik év első napján Párisban üdvözlöm. Nem történhetett így s aztán nem is tudok semmit hetek óta a párisiakról, <..> de világos, hogy legalább levélben jeleznem kell, hogy emlékszem erre a mondásra, mely valósággá nem válhatott. Bertuska nem engedte, hogy táviratot küldjek.
– Megijednek, – mondta.
Mivel pedig jan. 1. nem is olyan fontos nap, mint sok más. Például jan. 19 és 20 is, én január 2-án jelentkezem ujévi gratulácziómmal. Kívánom, hogy jan. 1. ne legyen soha nevezetes napjuk, de olyan legyen, mint mindenik nap s minden napjuk beteljesítője legyen vágyaiknak. Jan. 7-ig Budapesten leszek s aztán ismét feljövök. Bertuskáékat itt várom meg jan. 19-én. Nagyságos Asszonyom kezeit csókolja, Diósy urat baráti szeretettel üdvözli igaz hívük Ady Endre
jan. 2.
[Címzés:]
Madame et monsieur Diósy
Páris.
92 rue de Levis XVII.
[Budapest, 1904.] jan. 2.
K: FSzEK – Budapest Gyűjtemény q 09/6390/5 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f.: r-v, 2. f.: r) – 95 x 156, 95 x 156 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Révész Bélától.
M: RAéL 319. – RAöl 242. – AEl I. 134–135. (pontatlan szövegek).
napok óta kóborolok: Ady dec. 30-án Nagyváradon volt (l. 124. sz.), onnan valószínűleg még aznap éjjel vagy másnap Budapestre utazott.
egyszer itt Budapesten: 1903. szept. 7. és okt. 4. között valamelyik hétvégén (l. a szeptemberi leveleket és jegyzeteiket).
január 19 és 20-ika: özv. Brüll Sámuelné, Brüll Berta és Ady Párizsba utazásának tervezett időpontja (l. a 116–117. sz. levelet).