[Nagykároly, 1904. jan. 7.]
Kisasszony, avval a régi barátjával beszéltem s ő áradozva nyilatkozott valakiről, kit Bertának hívnak, a ki jó és nemes és akit talán Maga is ismer…. De ne folytassam én is a Maga tréfáját, Bertuska. Az éjjel érkeztem Budapestről, hétfőn már ujra megyek vissza. Megőrjítően sok dolgom volt s lesz még. Ez értesse meg látszó hanyagságomat. Épen azért kell sürgősen dolgoznom, nehogy Magukat netán egy nappal is megvárakoztassam. Érmindszentről hosszabb levélben fogok beszámolni. Addig is kérem a „Dolovai nábob leánya” kincstári asszonykájával:
– Ne merjen gondolni rólam semmi roszat.
Miután e klasszikus idézetet elkövettem, változatlan, igaz ragaszkodással üdvözli álmos, kimerült, fáradt híve Ady Endre. Nagykároly, csütörtök.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház)
Nagykároly, [1904. jan. 7.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/21 – Hajtott levélpapír borítékkal (hiányos, bélyeg nincs) – 2 f. (r) – 114 x 173, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: Ø – épb: Nv 1904 jan 8.
M: RAéL 303. – RAöl 231. – AEvl 96. – AEl I. 135.
Ady a fővárosból útban hazafelé Nagykárolyból írt.
„Dolovai nábob leánya” kincstári asszonykája: Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya c. akkor népszerű, sokat játszott színművének egyik szereplője, Szentirmay huszárszázados felesége. A kincstári asszonyka (a színmű szövegében „kincstári menyecske”) barátnője érdekében a lakásán keresi fel Tarján főhadnagyot, s a százados, aki szolgálati ügyben néz be Tarjánhoz, ott találja feleségét. Szentirmayné férje számonkérésére ezt válaszolja: „Árpád, ne merjen rólam rosszat gondolni!” (3. kiad. Bp., 1899. 108.)