[Érmindszent, 1904. jan. 19.]
Kedves jó Bertuska,
maga immár száguld a gyorsvonattal Páris felé, én pedig gyilkos influenzás lázban s elgyötrött idegekkel vergődöm Érmindszenten. Hát így gondoltuk ezt valamikor? Mikor a levelem Magához jut, Maga már régen megérkezett. Be irigyelem. Azért is meg fogom lepni Magukat. Talán hamarabb ott leszek, mint hiszik. Remélem, szerencsésen, jól utaztak. Gondoltak reám az uton? Én betetézéséül kis fátumaimnak e sok téli utazással egy alapos meghűlést is szereztem. Képzelje el most már, ez mennyire növeli a tűrő képességemet. Kinek-kinek adja át édes Bertuska legigazabb, legmelegebb üdvözletemet. Alig várja a viszontlátást minden szánalmat megérdemlő hívük Ady Endre (jan. 19. d. e. 1/2 12)
[Címzés:]
Őnagysága:
Brüll Berta urhölgynek Diósy Ödön ur leveleivel
Páris
92 rue de Levis XVII.
[Érmindszent, 1904.] jan. 19.
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/26 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r) – 113 x 177, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: Érkávás 904 jan 19 – épb: P 04 1 22.
M: RAéL 306. – RAöl 234. – AEvl 101. – AEl I. 140.
Talán hamarabb ott leszek, mint hiszik: jan. utolsó napjaiban indulhatott el. Az indulás és az érkezés pontos idejét nem tudjuk. (L. a 135. sz. levelet.) – Az indulást Ady azért kényszerült elhalasztani, mert addigi fáradozásának eredménye alapján még nem látta biztosítottnak párizsi tartózkodásának anyagi fedezetét. Több laptól remélt tudósítói megbízást, vagy legalábbis azt, hogy fogadják cikkeit. Ösztöndíjban, pénzadományban is bízott (Tisza – Szemere). Reményei nem váltak valóra, mégis elindult szorongva, de elszántan, családja aggodalmaskodásától kísérve.