[Párizs, 1904. máj. 31.]
Kedves Lajoskám, legalább egy rövid levelet vártam volna tőled, képzelheted milyen lehetetlen, szomorú és tűrhetetlen a helyzetem. Legalább felét próbáld és csináld meg annak a mit kértem. De azonnal! Ölel s a legőrültebb izgatottsággal várja válaszod Endre.
P. S. A „Szilágy”-nak majd küldök ujra valamit, ha jobban leszek. Endre.
[Címzés:]
Monsieur
Ady Lajos, professeur de
Collége[!]-Wesselényi
Zilah
Hongrie.
[Párizs, 1904. máj. 31.]
K: MTAKK – K 5/28 – Képes levelezőlap/carte postale; képaláírás: Dessin de Jules Henault – pour Guerre-Militarisme, Édition des Temps Nouveaux – 91 x 139 mm – Tintaírás – A szöveg a lap képes oldalán – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.
Dat.: fpb: Paris R de Jouffroy 04 5 31 – épb: Zilah 904 jun 3.
M: AL 99. – ALné 56. – AEl I. 148.
Ez Ady első, családtagnak írott fennmaradt levele Párizsból. Szüleinek már biztosan írt, de édesanyja a neki szóló bizalmas leveleket megsemmisítette, hogy tartalmuk kettőjük titka maradjon. Feltűnő, hogy öccsének szóló leveleiben Ady nem ír párizsi életéről, betegségéről. Gyanítható azonban, hogy voltak ilyen levelek is, de elkallódtak, vagy Ady Lajos megsemmisítette őket. Életéről részletesebb, feltáró beszámoló levélre utalhat ez a mondat: „képzelheted, milyen lehetetlen, szomoru és tűrhetetlen a helyzetem.” E levélben nyilván azt kérte, hogy szerezzen pénzt, vegyen fel kölcsönt és küldje azonnal. A pénzforrás Bécser János rajztanár lehetett, akinek a helybeli takarékpénztár vezetőségi tagjaként lehetősége volt kezességvállalással váltóadósságra pénzt szerezni. Fia így emlékezik erről: „mint gyerek nem egyszer mentem egy-egy Párizsból vagy Pestről jött távirat után sietve feladni 100–200 koronát Ady címére.” (EmlAE I. 342., 373., 384.)
Levelét a zilahi Wesselényi Kollégiumba címezi. Ady Lajos tanári vizsgája előtt segédtanári állást vállalt volt iskolájában (EmlAE I. 384.).