[Párizs, 1904. jún. 3.]
Kedves Lajos,
végre valami. Megkaptam Palásthy lapját. Fizettem két frank 80 centime portó-büntetést. Mért nem küldted keresztkötésben? Ám én szívesen fizettem volna koldus létemre jóval több büntetést is, ha egy sorod kapom a lap mellett. Nem értelek s nagyon-nagyon fáj a dolog. Miért szakítottál velem? Pletykát csináltak? Rám lovaltak? Te különb ember vagy, mint sem olyan hívedet, mint én kihallgatás nélkül elítéld és eltemesd. Három levelem után nem írsz egy sort sem. Nyomorgom[!], nagyon beteg vagyok, reménytelen és fáradt. De talán a te elhűlésed fáj a legeslegjobban. Egy embert, egyetlen embert, nem tudtam az életben szerezni és megtartani!! Pláne akit ugy megértettem és szerettem, mint téged. Fájdalmas. Nem is írok most másról. Neked kellene írnod előbb. S ha nem írsz? Akkor nincs értelme, hogy én ujra tolakodjam. Köszönöm a lapot. (Brüllnének elküldtétek? Nagyon kellemetlen, hogy a nevem alatt jelent meg.) A régi szeretettel gondol rád s ölel
Ady Endre
Páris jun. 3. 92 Rue de Levis
Páris, [1904.] jún. 3.
K: OSZK – Levelestár növn. 1958/23/35. – Hajtott barnás színű levélpapír – 2 f. (1. f.: v, 2. f.: r) – 100 x 220 mm – Tintaírás – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
Végre valami: ez volt Bíró első küldeménye Párizsba Adynak.
Palásthy lapja: a Magyar Világ 2. száma, ebben jelent meg a Dal az anyósról, a piripócsi kalapról és a sorsról c. „hecc vers” (l. a 145. sz. levél jegyzetét).
Miért szakítottál velem?: Bíró nem szakított barátjával, csak nagyon rossz levélíró volt. Az igazi ok, hogy Ady tehetségének feltétlen elismerése és hirdetése, hároméves szoros barátság ellenére nem volt képes arra az érzelmi melegségre, amit barátja várt tőle. Kapcsolódása társához nem cimboráskodó, hanem intellektuális. Érdeklődés a környezetében élő emberek élete, bizalmas titkai iránt („váradi pletykák”) idegen volt tőle. Nem volt alkalmas a famulusi szerepre sem.
Három levelem után: egy levelezőlapot és egy levelet ismerünk (l. a 142. és a 145. sz. levelet). De lehet, hogy három levelet írt. Lengyel Géza tud arról (valószínűleg a címzettől), hogy „Ady Párizsból részletes levelet írt betegségéről. Azt kérte, hogy Bíró semmisítse meg a levelet. Barátja azt meg is tette, híven megőrizte titkát” (EmlAE II. 700.).
Érthetetlen, hogy Bíró barátja bizalmas, súlyos titkát eláruló, lelki összeroppanását elpanaszló levelére nem is válaszol. De nem biztos az sem, hogy volt ilyen levél. Az általunk ápr. közepére datált levélben (145. sz.) Ady szokásos panaszló hangon felsorolja betegségeit, köztük a szifiliszt is.
A titok Szűts Dezső szerint Bíró számára különben sem volt már titok (EmlAE II. 475–476.), erre utalna A fiatal Ady Endre c. cikkében: „láttam, amint operálták” (Ny 1919. 4–5. 349.).
A baj kívülállók számára is rövid időn belül ismert lett. Kosztolányi Babitsnak 1906. (aug. 18. után) már a „szifiliszes és impotens Ady Endré”-ről ír (Babits–Juhász–Kosztolányi levelezése 139.).