160. Ady Endre – Vészi Margitnak

K: nincs – Vészi Margit másolata: PIM

M: Irod. Múz. 1. 93. – AEl I. 151.

Vészi Margit másolatán szept. 1. kelet van, ez azonban a postai bélyegző téves olvasata lehet, Ady és Diósiné szept. 20. körül érkezhetett a Riviérára (l. a 157. sz. levél jegyzetét).

Az okt. 1-i keletet a levélben található „halott Riviéra” kifejezésnek a következő levélben (161.) előforduló „halott, átkozott hely” jelzős szerkezettel való párhuzamossága indokolja.

Vészi Margit és Ady levelezése egyoldalúan maradt meg. Ady leveleit a címzett 1924-ben lemásolta és naplójának a költőre vonatkozó részeivel elküldte Hatvany Lajosnak. Nála a levélmásolatok elkallódtak. A megmaradt naplórészletek Vészi Margit Hatvanynak szóló levele gyanánt bekerültek abba a nagy gyűjteménybe, amelyet Hatvany Lajosné válogatott és szerkesztett (Levelek Hatvany Lajoshoz. Bp., 1967.), s amelynek jegyzeteit az ötvenes években még férje készítette. A Vészi Margit leveléhez fűzött jegyzetben Hatvany azt írja, hogy az elveszett másolatok „nem voltak érdekes levelek. A napló, melyet Vészi Margit írt, s amely nem veszett el, érdekesebb” (i. m. 660.). (A levélmásolatok azonban nem vesztek el, a PIM-be kerültek, s a naplórészletekkel együtt megjelentek a PIM Irodalmi Múzeum c. sorozata 1. tagjaként kiadott Emlékezések c. gyűjtemény 81–101. lapjain.)

Vészi Margit az egykorú naplóbejegyzésekhez hozzáírt még néhány bekezdést Boncza Bertáról, az utolsó találkozásukról és arról, hogy barátságuk milyen fontos volt Adynak – ezt bizonyítják szerinte a levelek –, s egy elveszett levélre utalva így fejezi be a kiegészítést: „Ez a levelem elveszett a többivel, sokkal együtt. De láthatja a meglévőkből, hogy minden apróságról beszámolt nekem, minden könyvét elsősorban nekem küldte meg, sértődötten reagált rá, ha nem írtam róla azonnal – emberekről és a maga életéről talán senkinek olyan őszintén be nem számolt annyi éven át, mint nekem.”

Az Ady–Vészi Margit-levelezés párhuzamos darabjaiból csak kettő maradt meg: Dénes Zsófia úgy tudja, hogy a levelek Diósiné féltékenységének estek áldozatul: „Léda egy alkalommal – ezt ő maga mondta el nekem –, amikor már nagy köteg volt belőlük, Párizsban megtalálta, és megsemmisítette [őket].” (Dénes: Akkor 220.) A pusztítást csak egy levél úszta meg. Ez összetépett, majd összeragasztott állapotban az „Ady-reliquiák” dobozban maradt meg, s Diósiné halála után a hagyatékot dr. Nádor Henrik vette meg, tőle került az OSZK-ba. Révész Bélának a RSle mellékleteként megjelent hasonmás gyűjteményében (ADok) megtalálható. Révész szerint Ady megmutatta Vészi Margit leveleit Diósinénak, hogy a féltékenység háborúságát megelőzze. „És az is megtörtént, hogy Ady a békességért már eltépi Vészi Margit újonnan érkező levelét, de Léda megtalálja, gondosan összeilleszti az eldarabolt papirost.” Ellenőrizhetetlen, hogy a levelek megsemmisítése hol és mikor történt, s melyik változat az igaz. A tények azt mutatják, hogy a levélváltás a Léda-korszak után sem volt gyakori. Vészi Margitnak egy levele maradt meg 1910 és 1918 közötti évekből. Lehetetlen, hogy Ady éppen az ő leveleit ne őrizte volna meg. A levelezés alapján a kapcsolat nem volt olyan bensőséges és állandó, mint ahogy azt Vészi Margit állítja.

E néhány szavas levél (bizonyára levelezőlap) több formális üdvözlésnél: bizalmas kapcsolat igényét jelzi, közeledés szándékát akarja tudtul adni. Ady úgy gondolja: viszonyát Diósinéval Vészi Margit még nem tudja, vagy ha tudja, ne tekintse érzelmi lekötöttségnek. Erre vall az egyedüllét panaszolása.

Kapcsolatukra l. a Vészi Margitnak szóló további leveleket. Diósiné rá volt legjobban féltékeny.