174. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Párizs, 1904. nov. 30.]

Páris, szerda. A két kiállított képhez s az okvetlen sikerhez gratulálok. Siker alatt értem, ha Maga egy kicsit bízik, lelkesedik és hisz magában. Ez okvetlenül így van. Vagy így kell lenni. Azt hittem, hogy Budapesten termek mihamar. Ugy látszik, nem kellek. Egyelőre tehát maradok. Nagy Páris nomádja, akitől ezt a Nagy Párist, mely hideg és ködös most, még mindig irigyli Maga? Kézcsók Magának s Jolánnak.



174. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Párizs, 1904. nov. 30.]

K: nincs – Vészi Margit másolata: PIM – Levelezőlap.

Dat.: a keltezés valószínűleg a fpb alapján került a másolatra, ezért szögletes zárójelbe tettük.

M: Irod. Múz. 94. – AEl I. 159.

Vészi Margit tehetségesen festett és rajzolt. Képei valamelyik pesti galériában lehettek kiállítva.

Siker alatt értem, ha Maga egy kicsit bízik, lelkesedik és hisz magában: Vészi Margit sokirányú adottság és nagy ambíció birtokában először festészettel, majd írással próbálkozott, de egyikben sem tudott maradandót alkotni, sikert elérni.

Ugy látszik, nem kellek: Ady nem kapta még meg a 171. sz. levélben említett előleget Vészi Józseftől.

Nagy Páris nomádja: Ady az Egy párisi hajnalon c. versében (először BN 1904. máj. 12.) nevezi magát „a legkoldusabb nomád”-nak (l. még a vers jegyzetét AEÖV I–II. 521.).




Hátra Kezdőlap Előre