[Párizs, 1904. dec. eleje]
J’au cru jusqu’a maintenant d’ètre en Franca[!] dans le mème[!] la Moulin-Rouge un peu de la courtoisie. Vous avez |:me:| laissé [...] aujourdui devant le votre sordide couloir entendre s[!] |:me:| supporte de la insolence de votre garçon. J’ [...] exige de tout le monde |:surtout et toujour:| de la courtoisie obligate, de ceux aussi, [...] qui ne desirent pas étre tenu des gentilhommes, du secretaire du Moulin-Rouge encor. Je fera moi le satisfait, qu’il sied. Sans les moindres hommages
Endre de Ady
membre de l’assotiation intern de la Presse
[Párizs, 1904. dec. eleje.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1937/35/26 – Levélfogalmazvány, távirat hátlapján – a távirat adatait l. a 173-as sz. alatt – Ceruzaírás.
M: RAéL 304.1. után – RAöl 595. (mindkettő faksz.)
A fogalmazvány fordítása RAöl 592. szerint:
Mostanáig azt hittem, hogy Franciaországban vagyok, az udvariasság országában, még ha a Moulin-Rougeba megyek is. Ön megvárakoztatott ma piszkos folyosóján, ahol el kellett tűrnöm szolgájának szemtelenségét. Én megkövetelem mindig és mindenkitől a kötelező udvariasságot, még azoktól is, akik nem tartanak igényt arra, hogy úriembernek tartsák őket, mint Ön is, a Moulin-Rouge titkára. Elégtételt fogok venni magamnak, amely megillet engem.
A tisztelet legkisebb jele nélkül,
Ady Endre
a nemzetközi sajtóegyesület tagja.
A levélfogalmazványt Révész Béla összefüggésbe hozta Geréby Pál, Ady barátja párizsi látogatásával: a debreceni földbirtokos mulatni jött a francia fővárosba (l. a 172. sz. levelet). Ady a híres mulatóhelyre akarta elvinni, s élve az újságíróknak járó kedvezménnyel, szabadjegyet kért.
Nincs adat arra, hogy a fogalmazványból született-e levél. Révész azt írja: „úgy tudom, hogy Ady Endre nem ment tovább a fogalmazásnál.” Ha ezt biztosnak vesszük is, a fogalmazvány mégis közlésre érdemes, mert megírása határozott szándékot jelez arra, hogy a sértést ne hagyja válasz nélkül. (Fogalmazványként került be a levelezésbe Adynak Tiszához házassága ügyében írt mindkét levele – AEvl 511–512.; AEl III. 122–123.).
Révész a fogalmazványra vonatkozó értesülését Diósinétől szerezhette. A könyv megírásakor azonban már az asszony nem élt. Révész mondata tehát arra világít rá, hogy Diósiné még életében megmutatta, sőt darabról-darabra bemutatta Adyra vonatkozó emlékeit Révésznek. Az első könyv előszavában (RAéL 7.) Révész talányosan fogalmaz: „Léda sokszor beszélgetett velem az eseményeiről, amelyek Ady Endréhez kötötték, és elém helyezték a dokumentumokat is, amelyek kísérik az Ady–Léda-történetet.” Az látszik valószínűnek, hogy Diósiné akkor megmutatta ugyan a leveleket, de nem adta át őket Révésznek, és közlésüket is megtiltotta.
Révész a fogalmazványt Ady francia nyelvtudásának bizonyítékaként is értékelte, s egy francia nyelvtanár elismerő(?) véleményét is közli. A szöveg azonban kezdetleges nyelvtudást mutat. (RAéL 281–286.; RAöl 592–594.)