178. Ady Endre – Brüll Bertának

K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/27 – Hajtott levélpapír (vízjel: Miramare) tépett borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 108 x 173, 92 x 120 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.

Dat.: fpb: Bp 905 jan 11 – épb: Ø

M: AEvl 114–115. – Lengyel 181–182. – AEl I. 160.

Ady Pestre érkezésének napját nem tudjuk pontos adathoz kötni. Jan. 11-én levelet írt Brüll Bertának és első pesti cikke jelent meg a BN-ban. Az utóbbi adat alapján 10-én már Pesten kellett lennie, mert a szerkesztőségi munka du. 5 óra körül kezdődött, s éjfél utánig tartott (Lengyel 187.), cikkét a lapzárta előtt le kellett adnia.

Ady Lajos jan. közepére teszi bátyja hazaérkezését. Tévedése abból adódhat, hogy nem őrizte meg, vagy nem találta meg könyve írásakor azt a levelezőlapot, amelyen testvére Pestre érkezését jelezte. Itinerariumát ugyanis e levelek alapján állította össze. Ady helyváltoztatásának időpontját legbiztosabban indulása előtt, ill. érkezése után írott leveleinek postai bélyegzője alapján lehet meghatározni. Ez esetben a Brüll Bertának Budapestről Nagyváradra írott első levél alapján jan. 10-re tehetjük megérkezését.

ne ítélj el: a mentegetőzés Diósiné testvérhúgának, az asszony melletti szövetségesnek szól, akivel együtt aggódtak, töprengtek Adél házasságának válsága, élete ellehetetlenülése miatt. Felelősnek érezte magát, hogy nehéz helyzetében egyedül hagyta őt.

Meg kellett lenni: Ady hazatérését Párizsból, pesti működésének elkezdését többféleképpen magyarázták életrajzírói. Brüll Berta magyarázatához (betegeskedés, anyagi nehézségek) Dénes Zsófia hozzáfűzi: Ady már a Vésziékkel való 1904. szeptemberi találkozás idején Pestre vágyott, mert a pénztelenség és a betegség okozta depressziójához „nem kis mértékben járult hozzá Diósiék családi életének anyagi vonatkozású feszültsége” (Dénes: Akkor 219.). Diósiné félig-meddig Vészi „rábeszélését” jelöli meg okként, s hozzáteszi: „nem akartam, hogy Pestre menjen” (l. a 136. sz. jegyzetben Diósiné visszaemlékezését).

Ady Lajos könyvében 2–3 évre tervezett párizsi útról ír, s nem tudja okát, miért rövidült ez „11 és 1/2 hónapra” (AL 102.). Az a gyanúja, hogy Ady és Diósi Ödön között a Riviéra után „átmenetileg kissé feszültté lett a viszony”. Másik okként a Diósinéval való összeveszést nevezi meg: „Biztosra nem állíthatom, de úgy emlékezem, hogy 1904 végén egy Lédával való ilyen, nagyobb méretű összezördülés […] indíthatta arra Bandit, hogy […] párizsi tartózkodását […] korlátozza.” Azzal, hogy az anyagi okokat feltételezettekkel megtoldja, magyarázatokat keresve, magával kerül ellentmondásba (l. a 135. sz. levél jegyzetét).

Hogy Ady tanulmányútját egy évre tervezte, azt útlevélkérő lapja is bizonyítja, ahol az „utazás tartama” rovatba azt írta: „egy év” (l. MTAKK K 18/102, faksz.: Vitályos 35.). Ez bizonyára nem akadályozta volna a továbbmaradásban, ha ennek anyagi feltételét biztosítottnak látta volna. De erre nem volt reménye. Már Nizzából azt írja Brüll Bertának: „Bajom van a lapokkal” (l. a 163. sz. levelet). Okt. 10-én keltezett riviérai cikkét a PN csak nov. 3-án közli, nem is hoz tőle több írást. A BN és a BH is kevesebb cikkét közli októbertől, mint július–augusztusban. Eladósodik. Előleget vár Vészitől, kölcsönt Diósitól. (Ez nem vall arra, hogy feszült viszonyban lettek volna.) Hazatérésének okát az anyagiakban kell keresni. Ezt erősíti meg Bölöni is, elvetve Ady Lajos indokait. De hozzáteszi: utáltan is vonzza őt Budapest politikai és irodalmi élete, az izgalmasra fordult politikai helyzet (Bölöni 54.).

ugy lehetek szegény, édes Adél mellett, hogy nem bántanak piszkos kenyérgondok: a szerelmesek bonyolult kapcsolatát az első párizsi évtől a kényszerű távollét s az egyre kevésbé boldog-harmonikus együttlét váltakozása jellemezte. Az asszony életének ez a szerelem adott tartalmat, de mivel összeházasodni nem tudtak, azt szerette volna, ha Ady legalább a közelében van. Minthogy ennek feltételét Ady nehezen tudta megteremteni, a békétlenség állandó forrása volt az asszony elégedetlensége és gyanakvása, hogy szerelmese nem is törekszik erre. Minden elválást sértett hallgatás követett az asszony részéről, Ady könyörgő leveleire hetekig nem válaszolt. Ritka leveleiben kevés a szerelmes ellágyulás, sok a vád és szemrehányás. (Erre csak Ady leveleiből következtethetünk, Diósiné levelei nincsenek meg.)

e csunya, választási idő: 1875-től 1905-ig a szabadelvű párt adta a parlamenti többséget és a kormányt. Az ellenzék Tisza István miniszterelnöksége (1903–1904) előtt és alatt nemzeti követelésekkel (magyar katonai vezényszó, önálló vámterület, magyar nemzeti bank) és obstrukcióval próbálta a szabadelvű kormányzást népszerűtlenné tenni, ill. megbuktatni, s válaszul Tisza házszabálymódosítására 1904. dec. 13-án összetörte a terem bútorzatát. A király 1905. jan. 3-án feloszlatta az országgyűlést, és a jan. 26. és febr. 4. közötti időre új választásokat íratott ki. Jan. 6-án kezdődött a választási kampány. A választásokat a koalícióba tömörült ellenzék nyerte. A király azonban nem adott az ellenzéknek kormányalakítási megbízást, elfogadhatatlan követeléseik miatt. Hónapokig tartó alkudozások után a király a parlamenti formák mellőzésével „ügyintéző kormányt” nevezett ki, s vezetésére a darabonttestőrség parancsnokát, báró Fejérváry Gézát jelölte ki jún. 18-án. A kormányt általános bizalmatlanság és a vármegyék ellenállása fogadta. Fejérváry politikai fogásként választójogi reformot jelentett be. A választójog kiterjesztését az ellenzékbe szorult szabadelvű párt sem támogatta. Vészi József a BN főszerkesztője erre kilépett a pártból, s lapjával a miniszterelnök mellé állt.