[Budapest, 1905. jan. 19–21.]
Édes Drágám, Mindenem,
hogy van, hogy érez, mit csinál? Jár ki sokat, látom Dodó leveléből. Akkor is künn volt, mikor azt Dodó írta. Hát fölszabadulást érez, hogy én eljöttem? Ne haragudjon. Ha sejtené, miket érzek, milyen rettenetes lelki szédülések betege vagyok. Maga nélkül…. És a helyett, hogy beleszoknék, egyre jobban érzem ennek a helynek s embereinek alacsonyságát. Bertától kaptam levelet. Alig várom már, hogy ott legyek. Nagyon szerencsétlen ember vagyok én. Nizza után éreztem csak, hogy mit adhatott volna Nizza s most érzem csak rettentő valójában, hogy nem tudok, nem bírok maga nélkül élni… Az isten áldja meg. Még egy sort nem kaptam. Hát mi van?… Szomoru, vágyó lelkemmel keresem magát. Nyugtasson meg, írjon.
[Budapest, 1905. jan. 19–21.]
K: OSZK – Fond 74/4/26 – Hajtott BN levélpapír (cégjelzés a bal felső sarokban: Budapesti Napló / szerkesztősége / Budapest, V., Honvéd-utca 10. – A jobb felső sarokban kitöltendő dátumrész: Budapest, 190…….) – 1 f. (r) – 222 x 289 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: RSle 57. – RAöl 306–307. („a megérkezés első napjaiban”) – AEl I. 162–163. (1905. febr.)
A keltezés alapja: Diósitól kapott levelet válaszként a 179. sz. levélre. 13-án írt a házaspárnak, közölte a férjjel, hogy aznap pénzt ad fel címére. E levélben pedig jelzi, hogy Diósi válaszolt, bizonyára azt, hogy megkapta a pénzt, de arról is beszámolt, hogy felesége éppen nincs otthon. Ahhoz, hogy a posta megforduljon kb. öt-hat nap kellett.
Ez is poste restante szerelmes levél a BN levélpapírján. Ezeket Ady a szerkesztőségben írta.