189. Ady Endre – Brüll Bertának

K: OSZK – Levelestár növn. 1936/86/10, boríték 1936/86/12 – Hajtott faerezet vízjelű levélpapír tépett borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 112 x 172, 92 x 122 mm – Tintaírás – A borítékon rájegyzések – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936.

Dat.: fpb: Bp 905 febr 23 – épb: Ø

M: RAéL 310. – RAöl 236. – AEvl 118. (1905. febr. 26. előtt) – AEl I. 167. (febr.)

Szegeden kell felolvasnom. Képzelheted, milyen kedvemre lehet ez. De speciális okokból illik, sőt muszáj: A meghívásról, a felolvasásról és a fogadtatásról személyes részvétel alapján számol be Domokos László, de Ady akkori költői ismertségét, hatását későbbi állapot visszavetítésével torzítja: „Akkoriban a szegedi Dugonics Társaság gyakran tartott irodalmi előadásokat, s majdnem minden matinén szerepelt egy-egy országosan elismert irodalmi tekintély is. Lázár György, a Társaság elnöke és a város humanista polgármestere, nem törődvén az Ady költői működése körül zajló sajtóháborúval, meghívta a legmodernebb költőt, és Ady el is jött Szegedre, 1905. február 26-án. Mi fiatalok, őszinte lelkesedéssel fogadtuk őt, s mindjárt a legelső alkalommal szívünkbe zártuk.”

Ady „speciális oka” a meghívás elfogadására talán a következőkben leli magyarázatát: „a felolvasás tárgysorozatán Ady együtt szerepelt Tömörkény Istvánnal, akivel volt egy régebbi elintézetlen ügye. A szegedi sajtóban ugyanis még 1903-ban megjelent egy antiszemita jellegű cikk, amely miatt Ady Jeruzsálem előrenyomulása című nagyváradi cikkében (AEÖPM IV. 57–58.; jegyzet: 322–325.) erősen megtámadta Tömörkényt, azt hívén, hogy annak a cikknek a megjelenésében neki valami része volt. Jól emlékszem az esetre, mert mi, Tömörkény szerkesztőségi kollégái, a teljesen alaptalan megtámadásért mindenáron elégtételt akartunk szerezni Tömörkénynek. De ő még azt sem engedte meg, hogy mi nyilatkozzunk, nemhogy ő maga védte volna magát. Szerény és csendes ember volt, bölcs mérsékletű, az volt a véleménye, hogy semmi köze sem lévén az egész ügyhöz, mindennemű nyilatkozat felesleges. Nos: a személyes találkozásnál Tömörkény úri előzékenységgel nyújtotta a kezét, és Ady meglepetten ismerte fel benne a minden kicsinyességen felülálló szellemet, akinek onnantól kezdve egyik leghívebb tisztelője lett élete fogytáig.” Ady Egy párisi hajnalon c. költeményét olvasta fel (EmlAE IV. 372–373.). Szegedi kapcsolatairól, látogatásairól, felolvasásairól l. a 227. sz. levél jegyzetét és Péter László: Ady nálunk. (Szeged. 1977.) c. összeállítását.

Nagyváradon olvasok föl: nem ment le akkor felolvasni (l. a 192. és 193. sz. levelet).

Talán mégis kiadok egy kötet verset: ez az Új versek kiadástervének első bejelentése. A versekből valójában még nem gyűlt össze egy kötetre való, de első két kötetének terve és a szándék bejelentése is jóval megelőzte a versek nagy részének megírását. (L. AEÖV I–II. 187–189.; II. 212–218.)