[Budapest, 1905. márc. 17.]
Kedves Bertuskám,
vágytam, akartam hozzád, illetve hozzátok lemenni, nem volt szabad. Adéltól egy leveled nyomán néhány nappal ezelőtt olyan rettenetes sorokat kaptam, hogy csoda, hogy egyébként is unott, kétségbeesett helyzetemben, kibírtam ezt. Neki tettél vele jót? Nekem? Magadnak? Nagy kár, hogy mi nem tudunk mást, mint elrontani egymásnak azt a keveset, amit meghagyott az élet. Mamád kezeit csókolja, Margitét is. A régi szeretettel gondol azért rád
Ady
[Budapest, 1905. márc. 17.]
K: OSZK – Fond 74/1/12 – Hajtott levélpapír – 2 f. (1. f.: r–v) – 112 x 170 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: AEl I. 168. (1905. febr. 25.)
A levélhez a kézirattárban egy nem hozzá tartozó boríték van csatolva, ennek fpb-je: Budapest 1905. febr. 25 (az utolsó szám olvasata bizonytalan, lehet 3 és 8 is). Belia ezen az alapon tévesen keltezi a levelet. Keltezésünk alapját az előző levél, ill. az abban említett események adják. Márc. 4-én vagy 5-én Ady Bíróval Váradra érkezett Laszky Ármin, a Sz tulajdonosa meghívására. Laszky és felesége (talán Bíró búcsúztatására) ebédet adott. Ady meglátogatta Brülléket (talán Diósi szüleit is), s visszatérve Budapestre, levélben beszámolt Bertának rövid váradi tartózkodása további részleteiről, többek között arról, hogy Rienzi Máriával is találkozott (l. a 191. sz. levelet). (Az énekesnő városszerte ismert volt, Brüll Berta számára nem kellett magyarázni kilétét.)
Berta sérelmezhette, hogy Ady kevés időt töltött náluk, s ezt megírta a nénjének. Talán más elmarasztaló hír is volt a levélben, mert ennek nyomán Diósiné „rettenetes sorokat” küldött Adynak (l. a 194., 195. sz. leveleket), aki ezek után nem ment le Váradra, ahol a Szigligeti Társaság márc. 19-i ülésén felolvasást vállalt (l. a 194. sz). Levelében keserű szemrehányást tesz Bertának.