[Budapest, 1905. márc. 26.]
Nagyságos asszonyom és kedves Dodóm,
sok-sok bajomban is minden nap írni akartam már nektek, de halasztottam abban a hitben, hogy ma Nagyváradra mehetek. Azonban itthon maradtam, mert Bíró Lajosnak kellett elutaznia a mamájához s ketten nem lehetünk távol. Tehát multkori nagyváradi impresszióimhoz csak a Berta leveléből fűzhetek egy és mást. Nagy-nagy szeretettel óhajtják, várják otthon, nagyságos asszonyom. Azt tán mondanom sem kell, hogy én vagyok a legboldogabb mindenek között, ha csakugyan viszontláthatom. Sőt, ha szabad volna, az is sikerülhetne, tekintettel, hogy Kufsteinig szabadjegyem van, Münchenig Nagyságos asszonyom elé utazhatnék. De persze ennek ugy volna értelme, ha Nagyságos asszonyom ugy állíttatná össze a jegyfüzetét, hogy Kufsteintól a Déli Vasuttal jönne. Azt hiszem lehetséges és gyönyörű volna, mai rabszolgaságomat enyhítő, ha Münchent láthatnám s ha utitársnak Nagyságos Asszonyom elfogadna. Napok óta ez az idea tartja bennem a lelket. Mert hát szomoruan élek. Nem elég, hogy idegeim igen roszak, de a keserűség s az éjjeli élet néha belevisznek ártalmas züllésekbe. Nekem nem volna szabad éjszakázni. Egyébként pedig már is sikerült az író-világban köz-félelmet és köz-gyűlöletet ébresztenem. Anyagilag csak annyival fogok jobban állni, hogy ezután tárcákért kapok még a laptól negyven korona pótlékot s a Magyar Közélet című hetilaptól kritikai levélért ötven koronát. A Hét-tel alkuban vagyok. A két könyvemre is alkuban állok. Verses és prózai. Nehezen megy, mert arról van szó, hogy Mednyánszky illusztrálja a verseket. Csak így adna érte vagy 3–400 forintot a Pallas. A másikért mindenképen keveset kapok. Kabos csinálja meg kedves barátsággal az üzleteket. Csak már lenne belőlük valami. [...] Társaságban igen-igen ritkán vagyok. Holnap kezdem a hidegvíz-kurámat. Ez a helyzetem szignaturája. Veletek van gondolatban a legtöbbször Nagyságos asszonyomnak kéz-csókoló híve, neked Dodóm igaz ölelő barátod
Ady.
Vasárnap.
[Budapest, 1905. márc. 26.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1936/86/19 – Hajtott BN levélpapír (l. a 181. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 210 x 276 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936. – Gépelt másolat: MTAKK K 14/31.
M: RAéL 142., 144., 145–146. (részletek) – AEvl 119–120. (1905. máj. 14. vagy 21.) – AEl I. 172–173. (máj. 14.)
Belia György keltezésének indokait nem tudjuk, nem találtunk olyan adatot, ami megerősítené. A kelet megállapítása óta elveszett, elkeveredett borítékra lehetne gondolni, de adatok híján, s ellentmondó tények mellett a májusi 14. vagy 21. dátumot nem lehet elfogadni. Nyomós ellenérv, hogy 5–10 nappal az asszony indulása előtt az úti előkészületek nem lehettek ilyen kezdetleges állapotban: Ady még csak most közli az útvonalra vonatkozó ajánlatát, az asszony szándékairól mit sem tud azon kívül, hogy készül haza. A másik nyomós érv az anyagi helyzetről szóló beszámoló. Mivel lehetne magyarázni, hogy Ady két hónappal később számol be írói tevékenysége bővüléséről és ennek anyagi velejárójáról? (A Magyar Közéletben máj. 21-i sz. utolsó cikk! Az ezután jövő időt jelez.) Az első „pótlékolt” novella a BN-ban márc. 30-án, az első Péntek esti levél a Magyar Közéletben március 19-én jelent meg. A két időponthoz legközelebbi vasárnapot választottuk keltezésül. A váradi utak általában szombat–vasárnapra estek.
Déli Vasut: Császári és Királyi Déli Vaspálya Társaság közkeletű neve. A Dunántúl egy részén és Ausztria déli, délnyugati tartományaiban vasútvonalakat birtokló és működtető társaság. A magyar újságírói szabadjegy ennek a vonalaira is érvényes volt.
Egyébként pedig már is sikerült az író-világban köz-félelmet és köz-gyűlöletet ébresztenem: nem tudjuk ezt az állítást sajtóban megjelent írások adataival alátámasztani. Az első – eddig ismert egyetlen – támadás az Új versek megjelenése előtt a Vad szirttetőn állunk c. verset érte a kolozsvári Ellenzékben 1905. jún. 25-én (l. AEÖV I–II. 577.).
ezután tárcákért kapok még a laptól negyven korona pótlékot: a pótlék tárcanovellákért járt, havonta kettőért, egyenként 20 koronát (10 forintot) fizettek érte. Ady Lajos így ír erről: „A vasárnapi számra pontosan szállított verseken s a szerkesztőségi órák robot-munkáján kívül még külön munkára is volt ideje és kedve. Ekkoriban ugyanis minden héten legalább egy tárca-novellája jelent meg a B. N.-ban, néha hetenként kettő is. Ilyenkor az egyik novellát, hogy az olvasók előtt unalmassá ne váljék a dolog, Lellei András néven adta közre. […] Erre azonban már nem a nagy munkakedv vitte őt, hanem a külön honorárium, ami tárcánként 10 forintot hozott a konyhára. Fizetése a BN.-nál havi 200 forint volt ekkoriban, melyhez havonta 6–8 tárca és a versek a harmadik száz forintot szerezték meg számára.” (AL 110.)
Lengyel Géza, „1906 legelejétől” maga is a szerkesztőség tagja, leírása közvetlen tapasztalaton alapul: „Gyakran előfordult, hogy egy héten két tárcája is napvilágot látott. Az egyik saját neve alatt, a másik „Lellei András” írói néven. A tárcák írása – mint a verseké – szerkesztőségi kötelezettségei közé tartozott; a Lellei-tárcákért azonban, mintha csak külső munkatárs lett volna, külön s a kézirat leadása után azonnal kapott húsz korona honoráriumot. Ezt a praxist – vagy ha úgy tetszik, praktikát – mindnyájan folytattuk. Bíró Lajos, úgy emlékszem Por Tamás néven írta »terven felüli« tárcáit, magam a Császi Gáspár álnevet használtam.” (Lengyel 195.)
A BN gyakorlata szerint a tárcarovatban versek és novellák is megjelentek együtt. A rovatban a lap 1–3. oldalának a politikai stb. cikkeitől vonallal elválasztott alsó részében, „a vonal alatt” volt a helye a kiemelt szépirodalmi műveknek. Itt jelentek meg Ady „új versei” is. A lap más részében is közölt verseket, a kiemelt hely azonban a tárcarovat volt.
A Lellei András álnév valóban tárcanovella alatt jelent meg először, de ezt használta Ady utánközlésben megjelent korábbi verseinél is (l. pl. a lap ápr. 1., 12., máj. 21. számában). Ezekért milyen honorárium járt, nem tudjuk. Egy emlékezés nyomán az derült ki, hogy Ady a versekért is kapott külön 20 koronás díjazást (EmlAE III. 394., 436.). A levélben és az emlékezésekben írottak tehát nem egyeznek minden ponton.
Ady pótlékolt novellái sorában az első volt a Tíz Forint vőlegénye, amelyben a történet hőse, az író a szükségből pénzért írás kényszerén kesereg. (E novellára és az Ady-novellákra vonatkozóan l. Lengyel 196–197.; Bustya Endre jegyzete AEön 1287–1288., 1313.)
Magyar Közélet: Bánffy Dezsőhöz közel álló politikai hetilap (l. Vezér Erzsébet valamint Varga József jegyzetét AEÖPM IV. 294. és AEÖPM VI. 337.). Ady rokonszenvezett a volt miniszterelnökkel, személyesen is találkoztak (l. AEÖPM IV. 137–140., 423.), talán az ő révén jutott a laphoz, amelyben két hónapon keresztül írta kritikai leveleit.
A Hét-tel alkuban vagyok: nem tudjuk mire utal itt Ady, újabb közeledés és rövid idejű összebékülése Kiss Józseffel csak 1907 őszén történt.
két könyvemre is alkuban állok: l. a 190. sz. levelet és a jegyzetet.
Mednyánszky illusztrálja a verseket: az Új versek-et nem illusztrálta Mednyánszky. Nagy Sándor A mi gyermekünk c. vershez készített illusztrációja van a kötet 5. lapján.