[Budapest, 1905. márc. 26.]
Édes, Drága, Jó, Egyetlen asszonyom,
ahogy lázadozom minden ellen, ahogy csak véresre mart ajkkal tudok itt szóbaállni emberekkel s dolgozni valamit valami jobbért, amit adhatna a jövő, Maga van velem mindig. Megírták, hogy lumpolok? Nem lumpolok. Néha-néha föltör bennem a csömör. Elég fizikai kínnal fizetek érte, a lelkiekről nem is szólva. Ennyi az egész. De mit csinálnék, ha Maga nem volna. Ugy rugnék el magamtól mindent, talán az egész haszontalan életet, hogy gyönyörűség. De Maga van. És ha megváltozott, én megtartom Magát akkor is. Erővel űznék vissza a lelkemtől akárkit, ha esetleg közelednék s magát akarná elhomályosítani. Nekem örökre kell a Maga alakja. Óh ha csakugyan jönne. Milyen jó volna, szép volna. A mamája azt mondja, hogy akár sohse is akarja őket látni, ugy élhet otthon. Csak jöjjön, pihenjen. Én leszaladnék gyakran. Jöjjön, jöjjön. Ezer, ezer csók. Én Mindenem, Legjobbam, Legszebbem, Legkülömbem.
[Budapest, 1905. márc. 26.]
K: OSZK – Fond 74/4/27 – BN levélpapír (l. a 181. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 212 x 275 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: RSle 58–59. – RAöl 308. (1905. jan.–jún.) – AEl I. 171. (máj.)
A levél tartalmi hasonlóság alapján kapcsolódik az előzőhöz, annak poste restante párja. Abban Ady bevallja a házaspárnak, hogy a „keserűség s az éjjeli élet” néha beleviszik „ártalmas züllésekbe”, ebben indoklásul leírja az asszonynak a gyötrő, kibírhatatlan lelkiállapotot. Abban útitervet, útvonalat ajánl, ebben sürgeti Diósinét mielőbbi indulásra, közvetíti a Váradon hallott anyai biztatást. Alaki bizonyíték a levélpapír azonossága. Ady ezeket a leveleit a szerkesztőségben, munka közben vagy utána a szerkesztőségi levélpapíron írja.