[Budapest, 1905. máj. eleje]
Kedves jó Bertuskám,
le akartam ma menni Nagyváradra s mert sajnos nem lehetett, végre legalább írok. Ha hallgatásomért el és megítéltél, roszul tetted. Te láttál már engem reménytelen, őrjöngő állapotban, betegen. Két hét óta ilyen lelki diszpozícióban élek. Annyira tűrhetetlen volt már a helyzet ez által, hogy a szerkesztőség maga ajánlotta fel, menjek el valamerre egy hónapra rendbeszedni széthullani készülő idegrendszeremet. Tehát juniusban ugynevezett szabadságot élvezek. Most már az a kérdés, mi van Adéllal, aki miatt első sorban állok közel az őrülethez. Azt hiszem, sikerült őt végleg elhidegeníteni magamtól. Hallgat. Egy sor se jön. Azt sem tudom, mi a terve. Már nem akar hazajönni? Mit tudsz? Írj, édes Bertuska. Ha nem jön haza vagy csakugyan idegen lettem neki, nem tudom mi lesz velem. Csókolja a kezeidet igaz híved
Ady Endre
[Címzés:]
Őnagyságának
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház)
[Budapest, 1905. máj. eleje]
K: OSZK – Fond 74/1/22 – Hajtott levélpapír szakadt borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 112 x 170, 93 x 120 mm – Tintaírás – A levélpapíron és a borítékon Révész Béla olvashatatlan írása. – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
Dat.: pb olvashatatlan
A 200. és 201. sz. levél azonos tartalma: a júniusi szabadság, Diósiné utazási szándékának bizonytalansága, megírásuk idejének közelségét bizonyítja.