[Budapest, 1905. máj. eleje]
Drágám, Mindenem, Jóm, ha csak egy kicsit tud még emlékezni én reám, írjon s írja meg, hogy jön. Beteg, bolond vagyok. Ugy érzem, hogy leszámol most velem végre az élet. Ne hagyjon el egészen Maga, aki nekem több volt s több az egész életkomédiánál. Hiszen maga, ha már utál és elfelejtett, akkor is megteheti irgalomból, hogy még utoljára adjon egy kis illuziót. Nem leszek terhére, igazán csak kutyája leszek. De láthassam még egyszer magát. Nem voltam hideg, érdemetlen, rosz, csak látszottam annak a szerencsétlen lelki berendezésem miatt. Édes drágám, jöjjön. Nagy idegességem miatt juniusban szabadságon leszek, de ha előbb jönne már mehetek Münchenbe. Bármikor. És mennék. Próbáljon, ha már nem is jön magától, egy kis bocsánatot mutatni. Hiszen nem vagyok bűnös. Maga élt bennem s nagy átkom nekem, hogy aki nekem az egész Élet, még ahhoz sem tudok jó és háladatosnak látszani. Látni akarnám, mert talán nem sokáig láthatom s hinni, hogy egy kicsit még vagyok valakije. Jöjjön, írjon, én Mindenem a maga rosz, szegény kutyájának.
[Budapest, 1905. máj. eleje]
K: OSZK – Fond 74/4/31 – Hajtott levélpapír faerezetmintás vízjellel – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 111 x 175 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/62 – Révész olvashatatlan rájegyzésével – Pr.: B. B. ajándéka.
M: RSle 59. – RAöl 308–309.[1905] – AEvl 119. (máj. közepe) – AEl I. 170. (máj.)
A 191–196. sz. levelekből úgy tűnik, hogy Diósiné – talán határozatlanságból – bizonytalanságban tartotta Adyt és saját családját utazásának idejét és útvonalát illetően, hónapokig nem írt, vagy ha írt is, végleges döntés útitervéről hónapokig halasztódott. (Lehet, hogy Ady leveleiből is hiányzik több is: egy, amelyikben az asszony indulásának pontos idejét nyugtázza, egészen biztosan.) A 200. és a 201. sz. levél május első feléből való. Erre vall a júniusi szabadság bejelentése, s az a kiegészítés, hogy korábban is fogadni tudja már az asszonyt, tehát már májusban is rendelkezésére áll. Május elejénél korábban nemigen dönthetett a szerkesztőség a júniusi szabadságról, későbben pedig csak befutott a Diósiné máj. 25-i(?) indulásáról szóló levél vagy távirat. Ezt a keltezést támasztja alá az is, hogy az ellentmondásos hangulat: a mielőbbi találkozás reménye és az attól való félelem együtt jelentkezik benne – ugyanúgy mint a Léda a hajón c. máj. 7-én megjelent versben. Ezzel a levéllel kapcsolja össze a verset Koczkás Sándor is a keletkezéstörténetben (l. AEÖV I–II. 564–565.).
Hiszen maga, ha már utál és elfelejtett, akkor is megteheti irgalomból, hogy még utoljára adjon egy kis illuziót: Ady illúziónak nevezi szerelmi vonzalmát két korábbi levelében is (l. a 63., 120. sz. levelet).