213. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. júl. 25.]

Édes, Drága Adél,

buta szerencsém van: jól sejtettem. Jól sejtettem, hogy ilyenféle levelet kapok magától ugyanis. Vasárnap nyomorult testtel, lélekkel is le akartam utazni. Szerencsétlen voltam s vagyok emiatt. Nem mentem első sorban Dodóért. Hosszu levelet akartam magának írni. Halasztottam, mert erőtlennek éreztem magam s utáltam is magam evvel a napok óta tartó lelki, testi senyvedéssel, amely ellen valóban, mikor Medve Miklós érkezett, azon éjjelen, még Ősbudában is próbáltam gyógyulást keresni. Az ember sokszor őrült s mert ezt titkolja, nagyon másnak látszik, mint amilyen. Én éreztem, hogy a multkori viselkedésem a betegségemen fölül is bántó lehet magára. De nem tehettem róla. Őrült gondolatok bántottak maga miatt. Egyébként is én már panaszoltam egyszer magának: én éppen magának nem tudok soha századrészannyit elmondani, mutatni, bizonyítani, amennyit szeretnék és érzek. Sőt lehet, hogy néha gonosznak látszom, igazságtalannak. Mért mondjam: el sem hiszi, hogy voltaképpen ilyenkor lakik maga legjobban én bennem. Nagyon is kitudott, eltolt a maga alakja mindent az én életemből. Ami nem szemrehányás. Se nem védekezés. Vasárnap reggel hat órakor már-már kimentem a vonathoz. Ekkor majdnem őrülten Bírót kérdeztem meg, nem okosabb, ha nem utazom ezuttal. Ő józanon s barátsággal azt tanácsolta: a maga nyugalmáért ne menjek. Ám próbálja meg, kérjen bármit. Persze ami én nyomorultságomból telik. Bizony mondom: jobban szeretem magát, mint még őrült embernek is szabad volna. Dodó itt van. A tegnapi napot együtttöltöttük. Talán holnap vagy holnapután utazik. Mondtam, hogy írjon magának. E levele után, a mai után, meg kell kérdenem: le menjek-e vasárnap vagy sem? Megint lumpolásokról hall? Milyen lumpolásokról? Kegyetlenebbül kiszámítottan sem érkezhetett volna a maga levele. Legalább csak azt hinném <és> el, hogy igazán haragszik rám. Csókolja a kezeit legalázatosabb Adyja.

 

[Címzés:]
  Madame
  Adéle Diósy
  Nagyvárad
  Főutca, Stern-ház.



213. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. júl. 25.]

K: OSZK – Fond 74/4/36 – Tépett BN borítékban BN levélpapír (fett, verzál BN fejléc: 6 x 169 mm – alatta jobbra kitöltendő dátumrész: Budapest, …… / V., Honvéd-utcza 10.) – 1 f. (r–v) – 215 x 274, 125 x 155 mm – Tintaírás – A borítékon és az 1. f-en Révész olvashatatlan rájegyzése – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK Levelestár növn. 1946/21/40 – Pr.: Brüll Berta ajándéka 1946.

Dat.: fpb: Bp. 905 júl 25 – épb: Nv. 905 júl 26.

M: RSle 157–158. – RAöl 417–419. – AEvl 122–123. – AEl I. 178–179.

nem mentem első sorban Dodóért: ezen a nyáron Diósi valami leszámolás-félébe kezdett. Révész szerint válaszút elé akarta állítani a szerelmeseket (l. a 209. sz. levél jegyzetét). Ilyen tartalmú levelet írt mindkettőjüknek (ezek nincsenek meg), és meg is jelent Budapesten. Először jött Magyarországra a szófiai pénzügyi csődje után. A Révész által erős színekkel festett szerelmi dráma igen halványan, alig észrevehető körvonalakkal rajzolódik ki a meglévő levelekből. Csak egy-egy mondatból sejlik fel valami az afférból, néha az is inkább csak belegondolás. De nem is lehetett a történtekben semmi drámai. Diósi szándéka nem volt eltökélt és határozott. A végeredmény ismert: az ellentét elsimult, minden maradt a régiben. – E levélből következtetve Ady azért nem ment le Váradra, mert Diósi éppen ott volt. Az is lehet – de ez is csak feltételezés –, hogy a férj nem is utazott le a felesége látogatására (azért biztatta Ady, hogy legalább írjon), de mindenképpen értesült volna arról, hogy Ady ott járt. Felesége viszonyát a váradi rokonság előtt szégyellte, s inkább az asszonyt hibáztatta, mint a vetélytársat. A két férfi nem lehetett haragban egymással, ha együtt töltöttek egy napot. – Diósiné azért írt megrovó levelet Adynak, mert ígérete ellenére sem utazott le vasárnap (23-án) Nagyváradra.

Ősbuda: vendéglő Budapesten.




Hátra Kezdőlap Előre