215. Ady Endre – Juhász Gyulának

K: PIM A. 148 – növn. 1964/132 – BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – A levélpapír a hajtások mentén ragasztott, az írás átüt – 1 f. (r–v) – 203 x 271 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Steinfeld Nándornétól 1964. – A dátumot ismeretlen kéz írta a nyomtatott helynév után a jobb felső sarokba.

M: Tűz 1919. jan. 30. – Új Élet 1922. dec. 20. – Tiszatáj 1949/3. – Népszava 1949. ápr. 10. – AEvl 124. – Kispéter András: Juhász Gyula. Bp., 1956. 49–50. – Juhász Gyula: Örökség. Bp., 1958. I. 139. – Juhász Gyula 1883–1937. (Emlékkönyv). Bp., 1962. 51. – Magyar Nemzet 1963. ápr. 4. – JGYÖM 9. köt. Levelezés I. 47–48. – Péter László: Ady nálunk. Szeged, 1977. 101. – AEl I. 179.

Ady Juhász Gyula ismeretlen levelére válaszol. Személyes megismerkedésükig (1907. szept. 1.) Juhásznak egy levele ismert. Nem tudjuk, hogy a fiatal korában sűrűn levelező Juhász megkísérelte-e korábban bevonni Adyt levelezőtársai közé. Később sem leveleztek folyamatosan. Ady alkalmi cikkében (Eltűnt fiatal poéta. BN 1907. okt. 4.: AEÖPM IX. 14–15.) a BN-hoz küldött „verseket kísérő levelek”-ről ír, amelyeket hozzá intézett, „kit szeretettel vallott mesterének. […] Ezekben a levelekben már nyugtalanítóan sír, jajveszékel egy önmagát féltő lélek.” L. még a 283. sz. levelet és jegyzetét.

Levelében Ady az ösztönösség és tudatosság szerepét veti fel a költői alkotásban, s a kettő együttes jelenlétét hangsúlyozva az előbbit tartja fontosabbnak. Koczkás Sándor a Búgnak a tárnák (BN szept. 10.) keletkezéstörténetében idézi a levelet, megállapítva, hogy „Adyt valójában a költői kifejezés és alkotás gondja izgatja-foglalkoztatja, s ezzel összefüggésben a költői lét és a mindennapi élet egymásra torlódó feszültségei, gyakori konfliktusai. […] A költeményben is elsősorban a költői élet- és alkotásforma lírai megfogalmazására törekszik”, s a versben is és a levélben is „az alkotói lelkiállapot-változást igyekezett plasztikusan megörökíteni” (AEÖV II. 595.).

Köszönöm a verseket. Fölhasználom: Juhász Gyulának már VII. osztályos gimnazista korában (1899-ben) jelent meg verse a BN-ban, s azután is, még Ady belépése előtt, többször küldött a BN-nak verset. Ady válaszából nem világos, kinek szólt Juhász ismeretlen levele, és miről: az ifjú költőtársnak, akit a BN-ban versekből vagy még régebbről ismert, vagy a BN versrovat vezetőjének. – Ady véleményét kéri-e a verseiről, vagy csak a megjelenés lehetőségéről érdeklődik? A válasz elintézhető lett volna szerkesztői üzenettel, de Ady levelet ír a költőtársnak, akinek tehetségét elismeri és már régen számontartja. A beküldött versek a lapban való megjelenés alapján a következők lehettek: Kérdések (BN aug. 6.), Művészet (BN aug. 11.), Egy régi nőnek (Csönd I. címmel BN szept. 2.), Haláltánc (Csönd II. címmel BN szept. 2.).

A fölhasználom azt jelenti, hogy a versrovatban megjelenteti a verset, ugyanis feladatköréhez tartozott, hogy a beérkezett versekről döntsön: mi kerüljön be a lapba. Hogy valóban volt ilyen feladata, azt Kosztolányi Babitsnak írt levele is megerősíti: „Ady Endre helyére, ki Párizsba ment, a Budapesti Naplóhoz szerződtem belmunkatársnak. Szépirodalmi cikkeket, verseket, tárcacikkeket írok bele s a versrovat vezetője vagyok.” (Babits–Juhász–Kosztolányi levelezés. Bp., 1959. 130.) Lengyel Géza „fiatalos túlzás”-nak tartja Kosztolányi bejelentését (299.), mert a BN kis terjedelmű napilap volt, s mert Vészi, Kabos és Bíró maguk is ellenőrizték a bekerülő verseket, de ez inkább megerősíti a tényt, hogy a lapnál súlyt helyeztek a versre, s ezt az olvasók és versírók is tudták, és számon tartották.

Juhász Gyula Ady tanácsát és barátság-ajánlatát büszkén újságolta levélben Oláh Gábornak, Babitsnak és Kosztolányinak, az utóbbi óvta őt az Adyhoz való közeledéstől (JGYÖM 9. köt. Levelezés I. 52., 62., 64.).