237. Ady Endre – Brüll Bertának

[Budapest, 1905. nov. 30. után]

Kedves Bertuska,

szíves és kötekedő leveledet hálásan köszönöm. Könnyű neked. Én beteg vagyok s nem tudom, mi lesz. Adéltól végre kaptam egy sem hideg sem meleg levelet. Budapesten ugy érzem magam, mintha egy kráter tövében feküdnék. És nem tudom, hogy mi lesz. Én volnék a legboldogabb, ha Adél végre akármi módon megnyugodott volna. Ez esetben csak a magam élete okozna fejtörést. Ez sem nagyon és nem – sokáig. Mivel a kormány megbukik s képviselőválasztás nem lesz, ugy tervezem, hogy mihelyst a verskötetem megjelenik, kimegyek Rómába. Hogy élsz? Mit csinálsz? Van-e már vőlegényed? Mikor találkozunk? Regina néni kezeit csókolja, Téged igaz barátsággal ölel

Ady



237. Ady Endre – Brüll Bertának

[Budapest, 1905. nov. 30. után]

K: OSZK – Fond 74/1/14 – BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 215 x 275 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Ismeretlen kéz rájegyzése a verzó felső margójára: 1905. telén – Tintafoltos levél.

M: RSle 205–206. – RAöl 469. (1905 telén) – AEl I. 191. (dec.)

Ez a levél a Diósinénak nov. 30-án írottnak Brüll Bertához Patosfára küldött párja. A politikai helyzet bizonytalansága magyarázza, hogy ebben a levélben a politikai szereplés lehetőségében már nem bízik.

szíves és kötekedő leveled: talán születésnapi tréfás jókívánságait küldte Brüll Berta, s Ady azt köszöni.

Budapesten ugy érzem magam, mintha egy kráter tövében feküdnék: a fővárossal szemben már régebbi keletű a „hazai társadalmi-politikai szerkezettel összefüggő” elvi természetű fenntartásai voltak (l. Koczkás Sándor AEÖPM III. 287–288.; AEÖV I–II. 604.). Az ellenszenvet táplálták szubjektív elemek is. Ady már Debrecenből szeretett volna a fővárosba kerülni (l. a 6. és 10. levelet). A meghiúsult remény fájó, keserű emléke szembeállította Budapesttel. A vidéki újságíró „sértődékeny gőgjével” szól a fővárosról, újságíróiról (AEÖPM I.2 294.; AEön 632–634.; EmlAE II. 792.). Szembefordító indulattal töltötte el Adyt, hogy haza kellett térnie Párizsból, itthon „utálnivaló” belpolitikai állapotokat talált, és távol kellett élnie asszonyától. (L. még többek között a 178., 231., 241., 244. sz. levelet, AEÖPM IV. 415.; VI. 258.; VII. 24.; It 1961. 167.; Kovalovszky Miklós: Ady első párizsi éve. Látóhatár 1966. 1119–1126.; Ady Endre Budapestje. Bp., 1977.; Kovalovszky Miklós: Ady és mecénása, a főváros. Budapest 1978. 11. sz. 20–21.)

Én volnék a legboldogabb, ha Adél végre akármi módon megnyugodott volna: azaz megnyugtató lenne számára, ha a házaspár kibékülne (l. a 209–213., 223–224., 240–241. sz. leveleket és jegyzetüket).

kimegyek Rómába: valószínűleg csak pillanatnyi ötlet volt a római út. Nem tudjuk volt-e reális alapja az elvágyódáson, Budapest-utálatán kívül (l. a 186., 240. és az 1906. márc.-i levelet).




Hátra Kezdőlap Előre