[Párizs, 1906. júl. első fele]
Kedves Szerkesztő Ur!
nem is akartam, még most se akartam neked írni, de muszály.[!] Miért búsítsalak én is, holott bizonyára van neked saját búsulnivalód. Ezt gondoltam, azért nem írtam, sőt üzentem, hogy sehogyse vagyok. Ez így van s magad is láthatod: nem tudok dolgozni s nem dolgozok. De ami ennél rettenetesebb, elmult a hajlandóságom is a munka iránt s a hitem. Ennek csak rettenetesen rossz vége lehet, amit különben már félév óta látok! Aludni veronállal, nagy adaggal alszom, olykor. S bár jó és kedves emberek között vagyok, nem gondolok és nem élek semmit.
Hazamenni azonban még nagyobb baj volna, a katasztrófa siettetése. Egy-két hónapot szeretnék még itt kísérletezni magammal Párizsban.
Most ezerszeresen pokolban vagyok. Se pénz, se posztó, se semmi.
Arra gondoltam, hogy beszélgettem veled a verseskötetemről. Már van egy vaskos kötetre való. Arról van szó, hogy elsejére kapjak száz forintot, mert sehonnan semmi kapnivalóm. Eladom a lelki üdvösségem is érte. Ha sikerül valami, a garasokat A. Diósi 92 Rue de Levis címre küldesd, mivel nekem még nincs igazolványom, hogy kiadják a póstán[!] a távirati pénzt.
Szeretettel ölel Adyd
[Párizs, 1906. júl. első fele]
K: elveszett.
M: Délibáb 1929. márc. 9. 10. sz. 16.
A hetilapban az ismeretlen közreadó két levelet és két levelezőlapot közöl a címzett megnevezése nélkül. A címzett kétségkívül Kabos Ede. A két levelezőlapot majd negyven évvel később Scheiber Sándor is közölte (Párizs, 1910. febr. 15.; AEl II. 77.; Róma, 1911. jún. 21: AEl II. 154. – Alföld 1968. 9. sz. 67–68.) Bányász György műfordító szívességéből, aki ezeket az 1937. dec. 13–15-i Lantos könyvaukción vette.
A közlés Délibáb-beli bevezetőjének szerzője szerint Ady ezeket a leveleket „egy pesti lapszerkesztőnek küldte”. Számára a címzett nem volt ismeretlen: a két levelezőlapon a címzés rajta volt. A címzett személye a két levél esetében is bizonyított tehát. Megerősíti ezt a „szerkesztő úr” megszólítás is, ezt Ady másnál nem használta.
A levelek keletkezésére vonatkozóan a közreadó nem ad kielégítő tájékoztatást, nem is lehetett pontos adatok birtokában. (A két levelezőlap postabélyegzőjét sem olvasta le.)
Tartalmából következtetve e levél a második párizsi út első hónapjaiból való lehet, a földközi-tengeri út előtti időből. Gondolhatnánk a Riviéráról Párizsba való novemberi visszatérés utáni időre is, de ennek ellentmond Ady megjegyzése, hogy még nincs igazolványa. Enélkül nem indulhatott volna el szeptemberben kezdődő útjára. Hogy egy-két hónapos párizsi tartózkodást említ és nem ír őszi útitervéről, az is arra vall, hogy csak később merült fel az ötlet és a lehetőség az utazásra. Kabos júliusban (második felében?) Toblachban nyaralt, a szabadjegyek ügyében augusztusban járt el (l. a 308. sz. levelet). Nyaralása alatt írt levelében (296. sz.) említ egy Ady-levelet, az azonban későbbi, vagy a BN júl. 15-i verseit kísérte, vagy közvetlenül előtte íródott, s elveszett. (Ady és Kabos megmaradt leveleinek utalásaiból kitűnik, hogy ebből az időszakból több levél is hiányzik a gyűjteményünkből. Csak ezek megléte esetén lehetne pontosabb sorrendjüket és keltezésüket megállapítani.)
nem is akartam, még most se akartam neked írni [panaszkodó, pénzkérő levelet]: Ady mondata csak a kiegészítéssel együtt érthető, s utal a kettőjük közötti megállapodásra: Kabos biztathatta arra, hogy megoldhatatlannak látszó, nehéz helyzetben forduljon hozzá segítségért. Súlyos anyagi helyzetére abból is következtethetünk, hogy jún. 21-i levelében kéri Bíró Lajost, hogy adassa fel a (júliusi) fizetését (l. a 290. sz. levelet). Az elseje, amikorra a Kabos által szerzett 100 forintot megkapni reméli, tehát aug. 1. lehet.
beszélgettem veled a verseskötetemről. Már van egy vaskos kötetre való: Ady – költői becsvágytól sarkallva, s hogy magát ösztönözze – korábban is mindhárom esetben – kellő számú vers elkészülte előtt jelentette be, hogy kötete kiadásra kész, mintegy siettetni akarva a megjelenést, amely azután néha éveket késett. (L. a Versek megjelenésének előzményét: AL 63. és AEÖV I–II. 187–189.; a Még egyszer többszöri beharangozását: AEÖV I–II. 212–217.; az Új versek majdnem egy évvel hamarabb történt bejelenését a 190. és 196. sz. levélben.) A korai hírlelésnek természetesen anyagi oka is volt. Ady úgy próbált pénztelenségén segíteni, hogy a megjelenendő kötetre előleget kért. Ebben az esetben is erről van szó. Kabos talán a Pallas Rt.-től próbált az új kötetre, vagy az Új versek majdani újabb kiadására előleget szerezni. Erre azért gondolhatunk, mert ő és Vészi ajánlották be Adyt a Pallashoz, amelynek igazgatója Löwenstein-Kuthy Arnold Ady Lajos szerint is gyakran hajlandó volt a költőt pénzzavarából kisegíteni (l. AL 114. és Báti Lászlóné–Vitályos László: Ady levelei Löwenstein Arnoldnak és feleségének. It 1979. 4. sz. 894–906.).