296. Kabos Ede – Ady Endrének

[Toblach, 1906. júl. 17–20. között]

Kedves Bandikám,

a kártyáidat csak majd augusztusban olvasom, ha visszakerülök az igába, de a levelednek már itt örültem, a verseidet pedig – a belepazarolt sajtóhibákkal együtt már itt élveztem. Délibáb-ősöd, amint toronyról-toronyra lép, fölséges példázója az unokájának. Az új Lázár is szebben, büszkébben dalol, mint az őse. Jól van Bandikám, Páris becsületesen viseli magát az én fiammal szemben. Én nem tudom, hol vagyok. Úgy indultam ennek a nyárnak, hogy megírok egy kis regényt meg egy új darabot. Amilyet még nem mertem elkövetni. Egyszer aztán az utolsó pillanatban elibém állt a doktor s azt mondta, hogy érzi az én ideges kimerültségemet, menjek idegen tájra, idegen arcok közé, másszak hegyeket és ne dolgozzam semmit. Így került a toblachi völgybe valaki, aki a doktor gaz figyelmeztetése óta csakugyan érzi az ideges kimerültséget, kerüli az ismerős arcokat, mássza a hegyeket és nem dolgozik. Ha csak azt a három novellát nem nevezi dolognak, amit hát mégis megírt. Ez az idegen valaki állítólag én vagyok, de nem ismerek magamra. Hát sebaj. Talán jó is, hogy így magamnak is idegen vagyok.

Tervek teremnek mégis bennem, úgy érzem, sohsem voltam gazdagabb. Vannak megspórolt témáim, az irodalmi köldökükön alig lógó gyermekeim. Jó az, ha az ember ilyen gazdagnak érzi magát.

Élni csak élek azért Toblachban is. Még a völgyben is lézeng három-négy asszony, noha – egye meg a fene – a tisztességes fajtából. Az egyik bécsi, de magyar születés. Magas, teli, lélekasszony. Az egész lelkét kínálja, semmit a testéből. Nem mondom éppen, hogy megfordítva jobb volna, mert a lelke se megvetendő, de tudod, hogy utálom azt a buta, hazug asszony-tisztességet, amelyik a végin mégis csak esendő, csak éppen hét évi szolgálatot követel, mint Jákobtól Rebeka. Én pedig nem szeretem, hogy minden csirkének udvarolni kelljen, mielőtt a húsához jutok. Hát ez a bécsi magyar tisztesség egy kicsit meggyötör s olykor azt hiszem, hogy diák vagyok és szerelmes. Még verseket is érzek az ajtaja előtt, de hál’istennek, nagyon malacos verseket.

Ki-kirándulok a környékbeli hegyekbe. Az asszony velem. Szamárságokat mondok s az asszony okosabb nálam. Azt mondtam neki, kergessen már el. De tudod, hogyan kergetik az asszonyok a rajongóikat! Számban a gyeplő és kocogok. Pfuj, csak már ott volnék Ősbudában!

De az még messzi van. Ma vagy holnap még előbb Abbáziába megyek a családomhoz. Az egyik tisztességes asszonytól a másikhoz. Azt gondolom, nem én vagyok, aki Toblachban, aztán Abbáziában él. Én messzi járok, csak nem tudom még, hol. Inkább álmodom csak.

Ha megírod, micsoda jegyekre van szükséged, kijárom. Ha Velencébe szállsz, talán hozzád szököm három napra én is. Hacsak terhedre nem volna ott a barát is, párosával álmodozván a vízvárosban.

Külön írnivalóm a szerkesztőségi dolgokról nincs. Vészi újra szeret, Bíró jó fiú, baj nincs, ha volna, tán az se volna baj.

Szeretettel gondol rád, ismeretlen párisi ismerőseimnek is tiszteletét küldi a te szerkesztőd

Kabos Ede



296. Kabos Ede – Ady Endrének

[Toblach, 1906. júl. 17–20. között]

K: MTAKK K 7/120 – Toblachi szállodai levélpapír helyi látképpel, felirata: Südbahn–Hotel Toblach Tirol – 2 f. – 1 f.: r–v; 2. f.: r – 186 x 234 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.

M: AEl I. 399–400. (júl.)

A levél dátumát a benne említett versek megjelenési ideje határozza meg. A két vers: Lázár a palota előtt második része, Délibáb-ősöm Köd-városban a BN júl. 15. számában jelent meg.

A PIM Kézirattárában van egy Adynak címzett üres boríték (A. 232/3.), melyen Komlósi Dezsőné a címzésben – kérdőjelesen – Vészi József írását véli felismerni (l. kéziratos Ady-kronológia). A boríték adatai: Címzés M. Endre de Ady – Paris – Rue Casimir Delavigne Hotel de Balcons. A borítékon – valószínűleg Ady Lajos írásával, piros ceruzával dátum: 06. VII. 18. – Anélkül, hogy a kérdést el akarnánk dönteni, megemlítjük annak a lehetőségét, hogy a boríték Kabos leveléhez tartozik. Vészi-levél nem maradt ránk. Ady megőrizte volna, ha kapott volna tőle levelet. Az érmindszenti levelesláda tartalmának szétszóródására jellemző, hogy boríték és levél messze kerültek egymástól. Erre más példa is van.

a kártyáidat majd csak augusztusban olvasom: a levelezőlapok nincsenek meg. Az a levél is elveszett, amelyben Ady a hajójegyet kérte, s amelyre Kabos ezzel a levéllel válaszol.

Tervek teremnek mégis bennem, úgy érzem, sohsem voltam gazdagabb: Kabosnak 1906 után még hat kötete jelent meg. Vezér Erzsébet szerint Kabos jelentős publicista, közepes szépíró. Ady egy regényéről s egy elbeszéléskötetéről írt recenziót (l. a későbbi leveleket).

hét évi szolgálatot követel, mint Jákobtól Rebeka: a levélíró téved, Rebeka Jákób anyja volt. Jákóbtól Lábán követelt hét évi szolgálatot.

Ha Velencébe szállsz, talán hozzád szököm három napra én is: Ady Diósinéval szept. 25-től okt. közepéig tartózkodott Velencében. Kabossal való találkozásuk nem valósult meg.

Vészi újra szeret: nem tudjuk kitől vonta meg a szeretetét átmenetileg Vészi és miért: Adytól vagy Kabostól.




Hátra Kezdőlap Előre