[Párizs, 1907. jan. 14.]
Kedves Itóka,
nagyon szeretnélek már látni, de te ismered az én napi életemet. Ha teheted (hogy ugy tegyek, mint Linka) ma 1/2 11 kor légy a Monceau-kocsmában. Legkésőbb 11-kor magam is ott leszek. Ha messze van neked, vagy dolgod van, akkor holnap vagy holnapután. S ahol te akarod, de csak este. Írd meg nekem: 15 Rue Constantinople. Szeretnék beszélni ezer dologról. Csókolja kezedet
Ady
P. S. Diskreció
[Címzés:]
Madame de Kozmutza
Hotel du Pantheon
Place du Pantheon
[Feladói cím:]
E. de Ady
15 Rue Constantinople
[Párizs, 1907. jan. 14.]
K: PIM – A. 6/4. – Csőposta levéltávirat, carte pneumatique – 1 f. – 110 x 140 mm – Tintaírás – Ceruzával ráírt 38-as szám a címzett szállodai szobájának a száma – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.
Dat.: fpb: Paris Grand Hotel 17 14 – 1 07 – épb: Paris R. de Vaugirard 17 55 14 du 1 07.
M: Bölöni 113. – AEvl 155. (keltezés mindkét helyen jan. 6.) – AEl I. 231. (A zárójeles mellékmondat mindhárom helyen hiányzik.)
Belia Bölöni nyomán közölte hiányosan a levelet. Linka közös ismerősük lehetett, talán Diósiék szobalánya.
Ady gyakran keresi fel levelével Marchişiu Otíliát, hogy találkozásra hívja azokba a kávéházakba, kocsmákba, ahol az előző évben hármasban voltak Bölönivel. A híradás eszközéül leggyakrabban a jellegzetesen francia kék színű levéltáviratot, „petit bleu”-t használta, amelyet egyik postáról a másikba sűrített levegővel, csőrendszeren keresztül továbbítottak. Bölöni a találkozásokat így magyarázza: „Ha [Ady] Lédával összezördül és erre szívesen vesz jogcímet, mostanában mind gyakrabban valamelyik éjszakai kávéházba veti magát. A magáraeszmélés óráiban nyomja a bűntudat. A régi társak közül kell valaki, akinek vall. Én nem vagyok Párizsban, Itókához jön hát sok-sok üzenete, hogy találkozni akar, míg végre ő is megjelenik a Medicis kávéházban.” A levélhez a következő megjegyzést fűzi: „A diskréció arra szól, hogy véletlenül el ne árulódjék Léda előtt később a találkozó, amire ő valami ravasz ürüggyel vesz egérutat – pl. feje fáj, levelet ír, novellát készít elő –, ha kikívánkozik Léda és Dodó társaságából. A Monceau-kocsma a Boulevard Courcelles sarkán, Henry Becque szobra közelében egy brasserie volt, hová apéritifezni járt Ady és hol később eléjszakázgatott.” (L. Bölöni 112–113.) Bölöni kedvese leveleiből is nyomon követi kettőjük életét. Ady leveléről és az ő válaszáról így számol be jan. 14-i kelettel: „Banditól jött egy petit-bleu. Hívott oda fel az ő kávéházába. Azt írtam neki, nem mehetek, mert messze van, de ha akarja, holnap este a mi kis kávéházunkban leszek.” (Uo. 114.) A találkozó csak 15-én jött létre egy újabb csőposta levéltávirat segítségével (l. a 349. sz. levelet).