[Budapest, 1907. jan. 14.]
Báthory-utcza 3.
1907. jan. 14.
Kedves Bandim, ijedten s zaklatottan olvasom leveled, főképp attól félve, hogy fait accomplivel esik egybe. Kedves fiam: amíg teheted, ne véssz össze B. Naplóékkal, legalább egyelőre ne, s egyelőre inkább mint magánember áldozzál valami sacrificiummal, semmint politikai. Nem tudom, mert nem látom közelről, hogy Vésziék s Kabosék mint éreznek embereik iránt; így kívülről jó kollegáknak s hű cimboráknak látszanak, mindenesetre minden más lap embereinél hívebbeknek. Mindenesetre: ha van mód: ne siettesd a szakítást, s ha csakugyan csakis arról van szó, hogy hazajőjj, inkább gyere haza, de a laptól ne válj meg. Megmondom, mért.
Édes fiam, itt egyelőre rettenetesek a lapviszonyok. Hetilap: Kiss József és Wolfner Pál, |:egyik sem a te embered.:| Napilap: azok, akiket említesz. Már most a Magyar Hírlapról nem lehet szó, mert ennél én is tehernek érzem magam; kicsiny és szegény lap. A B. H.-nál s az Ujságnál én, a legutóbb történtek után, el nem járhatok, másod meg nem tudom, kid van. Viszont közbenjárás nélkül a dolog kilátástalan, mert tele van a szénásszekerük, tőled, modern embertől nyilván idegenkednek, s bár „darabontságod” elég arra, hogy ellened legyenek, politikai és publicista jelentőséged nincs akkora, hogy netalán való konverziódra lapspekulációt építenének. Én ezt így látom: kívülről – lehet, hogy te közelebbről ismered Rákosit s van ötletednek valami előttem nem tudo<d>tt előzménye – az persze más volna.
Ám ha nincs: viszont bizonyos vagyok benne, hogy rövidesen lesz Magyarországon vagy olyan rendszerbukás, vagy, ha a rendszer megmarad, olyan ellenzéki fellendülés, mely jelentőséget és kenyeret ád a radikális és modern lapoknak és embereknek, ugy a napi, mint a [...] heti stb. irodalomban. Ha ezt, mint az, aki ma vagy, ki tudnád bőjtölni, s talán éppen a Bp. Naplónál: akkor a jobb szél nyílván mindjárt ennél a lapnál, vagy akár (akkor!) egy másiknál, igen emelné hajódat. Viszont valami elhamarkodott s kétségbeesésből elkövetett konverzió amazoknál nem erősítene meg eléggé, emitt pedig örök és kérlelhetetlen üldözőket s ellenségeket nevelne számodra, aki tulságos költő vagy arra, hogysem igazán verekedni tudj, s főképp visszaütést el tudj viselni. Ne feledd, hogy hirtelen híredben s elismertetésedben nagy része van a polgári-szociális áramlaton <épülő> kinympheállott uj ideológiának – s vajjon biztos vagy-e abban, hogy amíg gyönyörűen tudsz igazat mondani, annyira ura légy tehetségednek, ha hazudnod kell majd?
Az erdélyi faluról s a kora halálról ugy-e megengeded, hogy ne beszéljek? Ellenben, hogy ne lássam át, hogy, ha csakugyan csakis ennyiről van szó, miért ne jöhetnél vissza lapod kedvéért egy darab időre Budapestre? S ne jönnél vissza csak azért is, hogy ezzel legalább egy darabra eltold a szakítást, s e ráérő idő alatt jobban körülnézz s higgadtabban <körülnézz> |:határozz:| itthon – talán megszerezd azokat az összeköttetéseket, melyekre támaszkodva nem va banque a netalán való konverzió? Qui habet tempus, habet vitam, s a te életed egy kicsit a mienk is – ne dobálózz vele. Én nem merek elmenni, ha te nem bíztatsz, Vésziékhez, mert hátha rossz néven veszik az idegen beavatkozást? Viszont, ha üdvösnek találnád, számomra nem volna áldozat, s boldog volnék, ha hasznodra lehetnék. Mindenesetre: cselekedj higgadtan, s értesíts azonnal.
Feleségem üdvözöl. Ölel szeretettel
Ignotus
[Címzés:]
[Endre] de Ady
Rue Constantinople
[Hotel] de l’Europe
Paris
[Feladói cím:]
Veigelsberg Báthory u. 3. Budapest V.
[Budapest,] 1907. jan. 14.
K: MTAKK – K 7/73 – Hajtott levélpapír borítékkal 2 f. (r–v) – 142 x 180, 95 x 144 mm – Tintaírás – A boríték szakadt, hiányos, bélyeg kivágva – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.
Dat.: épb: Paris Etranger 16 jan 835 07
M: AEl I. 406–407. (hiányos szöveg).
Ignotus, családi nevén Veigelsberg Hugo (1869–1949): újságíró, kritikus, költő, A Hét és a Magyar Hírlap munkatársa, a Ny alapítója és főszerkesztője, az első Ny-nemzedék legnagyobb hatású esztétája. Ady tehetségét felismerve hívévé és pártfogójává vált. Levelezésük egyoldalúan maradt fenn, Ady levelei valószínűleg Ignotus kétszeri kényszerű emigrációja következtében megsemmisültek.
1906 őszén a BN anyagi helyzete megrendült, Adyt visszahívták Párizsból (l. a 335., 336., 337., 346. sz. leveleket). Ady nem akart hazajönni Pestre, alkudozott, halasztást kért, megélhetési lehetőség után kutatott arra az eshetőségre, ha a laptól meg kell válnia. Közbenjárásra kérte Ignotust, hogy segítsen gondját megoldani. Az ügyben írt leveleire Ignotus három válasza fennmaradt (l. még 352. és 358. sz. levelet). A laptulajdonos Vészi József és Ady között a vő, Bíró Lajos, a lap felelős szerkesztője tartotta a kapcsolatot. 1907 tavaszán e tárgyban több levelet váltottak. Bíró levelei nincsenek meg, Ady leveleit l. a 375., 376., 384., 387. sz. alatt.
A darabont kormány bukása után Vészi József mindenképpen szabadulni akart a BN-tól, amely kormánytámogatás nélkül veszteséges volt. Eladási szándéka már az év elején köztudott volt. (Meglepő, hogy erről a megmaradt levelekben nem esik szó!) Erről tanúskodik Jászi Oszkárnak Szabó Ervinhez írt 1907. jan. 20-i keletű levelének egy részlete: „Most egy nagy dolog küszöbén állunk. Nem lehetetlen, hogy a Bpesti Naplót kedvező feltételek mellett meg tudjuk venni politikai barátainkkal.” Febr. 13-án ugyancsak Szabó Ervinnek ezt írja a lapvásárlásról: „Nem tudom, ha vajon sikerülni fog-e a Napló megvétele. […] S minthogy Bódog csak pár napig volt Pesten, Zigány, Rácz és Harkányin kívül pedig senki sem számít: nem tudom, hogy sikerülni fog-e a 85 000 korona összehozatala. Magam nem tudom, kívánjam-e a vállalkozás sikerültét? Mert óriási és izgató munka nehezednék rám, és féltem tőle a H. Sz.-ot [Huszadik Század], a Sz. I.-át [Társadalomtudományok Szabad Iskolája] és a T. T. T.-ot [Társadalomtudományi Társaság].” (Jászi Oszkár válogatott levelei Bp., 1991. 145–147.)
fait accompli: megmásíthatatlan helyzet.
egyelőre inkább mint magánember áldozzál valami sacrificiummal, semmint politikai: a mondat értelme ez lehet: mint magánember hozzon áldozatot, semmint politikai megalkuvással (jobboldali sajtóhoz közeledve) oldja meg a kérdést.
Kiss József és Wolfner Pál, : A Hét, ill. az Új Idők szerkesztői. Kiss Józseffel való kapcsolatát 1903 őszétől kezdve a nyílt vagy lappangó ellenségeskedés jellemzi (l. a 113., 254., 255., 427., 429., 434. sz. levelet).
lehet, hogy te közelebbről ismered Rákosit: Rákosi Jenő a Budapesti Hírlap főszerkesztője első párizsi útja előtt megállapodott Adyval, hogy Párizsból küldött cikkeit leközli. Az írásokat az AEÖPM V. kötetében Vezér Erzsébet közölte. De Ady csak kényszerűségből dolgozott a lapnak, hogy megélhetését biztosítsa. Budapestre visszatérve a kapcsolat megszakadt.
kinympheállott: kivirágzott.
Az erdélyi faluról s a kora halálról ugy-e megengeded, hogy ne beszéljek?: Ady elkeseredettségében bizonyára azt írta az elveszett levélben (nem először és nem utoljára), hogy visszavonul a nyilvánosságtól és Érmindszenten húzódik meg.