[Párizs, 1907. ápr. 3.]
Édes jó Lajoskám,
kissé exaltált[!] hangu multkori levelem válasz nélkül maradt. Nem teszek ezért szemrehányást, tudom, hogy tenger-dolgod van. Hogy most mégis írok, annak az isten verje meg azt a piszkos pénzt, pénz-oka van. Nyugtázom köszönettel a mai napon táviratilag kezemhez érkezett kétszázharminc frankot. Nyugtázom és iszonyu helyzetemben mást nem tehetvén – reklamálok. Amikor a Vészi által adott előlegeket levontátok, akkor sem kaptam ilyen kevés pénzt. Holott, te tudod, írtam, ez idő szerint még mindig én vagyok 25 frankkal, mint a legminimumabbal, hitelezőtök. Zavart, ideges fejemmel ma reggel minden eshetőséget kikutattam. 1./ Valaki tévedett a kiadóhivatalban. 2./ Hirtelen nem volt több pénz a kezek ügyében. 3./ Redukáltátok negyven koronával (legalább negyvennel) a fizetésemet. 4./ Bűnül rójjátok föl, hogy a Vasárnapi Ujságban 15 forintért írtam egy kis rongy-novellát s hogy a Népszavának is írok verseket. 5./6./7./8./9./ ..Ezeket már föl se sorolom. Arról se beszélek, hogy megérek-e nektek 290 frankot. Nem tudom, nem írsz a dolgokról. Csak azt tudom, hogy nem voltam kevésbbé[!] munkás, mint [...] |:kilenc:| hónap, a kijövetelem óta, általában. S nem lehet, nem szabad azt hinnem, hogy éppen az utolsó időkben, amikor maximum két – két és fél hónap választ el a hazameneteltől, akartok kiéheztetni. (Égesd el ezt a levelet.) Az öreg Révész csinosan berántott engem. Szintén kétszáz frank az, amit eddig kiizzadtam. Képzeld el ezt egy havi háromszáz frankos budget-nél. Csak magyarázatképen. Sohse rosszabb, gonoszabb helyzetben nem voltam s éppen csak emiatt. Hát írtam volna-e én másképpen a Vasárnapi Ujságnak? Édes, jó Lajoskám, szólj be a kiadóhivatalba mindjárt. Sőt, ha teheted, ez elmaradtan kívül a huszonöt frankot is küldesd el… Nagy és befektetett tőkéjű barátságot cselekszel velem. Ha azonban ez lehetetlen, írj nekem, édes fiam. És ne haragudj, hogy bolond, kétségbeesett állapotomban a levelet talán nem elég diplomata-finomsággal szerkesztettem meg. Igaz, hogy Margitnak leánya van? Mi ujság. Jolán kezét csókolom. Ölel, csókol öreg barátod
Ady
Április 3.
[Párizs, 1907.] ápr. 3.
K: OSZK – növn. 1958/23/39 – Hajtott levélpapír – 2. f.: r–v – 133 x 208 mm – Tintaírás – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
kissé exaltált[!] hangu multkori levelem válasz nélkül maradt: Ez a levél nincs meg. De hiányzik Ady Párizsból való visszahívásával kapcsolatos levelezés több más fontos darabja is. A kellemetlen feladatot Bíró Lajosnak kellett végrehajtani. Ő mint a laptulajdonos Vészi József veje közölte barátjával, hogy a BN nem tudja tovább párizsi tudósítóként foglalkoztatni, haza kell utaznia. Az első ilyen levelet a Riviéráról való visszatérése után kaphatta. Válaszát nem ismerjük. A rossz hírt Kabosnak és Révésznek írja meg (l. a 335. és 336. sz. levelet és jegyzetüket). Novemberben Vészi is kint volt Párizsban. Vele valószínűleg év végéig szóló halasztásban állapodtak meg. December végén Ady újabb halasztást kért és kapott (l. a 346. sz. levelet). A szerkesztőség (Bíró Lajos) válaszait nem ismerjük, Ady ezeket nem őrizte meg. De elvesztek az ő levelei is azokból a hónapokból, pedig Bíró sok levelét őrizte, s vitte magával az emigrációba. (1906. szept. 25. és 1907. ápr. 3. közötti időkből egy levél sem maradt fenn.) Megmaradtak viszont Adynál Ignotus levelei. Őt kérte meg, hogy járjon közben Vészinél ügyében (l. a 348., 352., 358. sz. leveleket).
Amikor a Vészi által adott előleget levontátok: Vészitől novemberi párizsi útja alkalmával kérhetett pénzt, ezt vonták le előlegként az év első hónapjaiban.
Bűnül rójjátok föl, hogy a Vasárnapi Ujságba 15 forintért írtam egy kis rongy-novellát s hogy a Népszavának is írok verseket: A VÚ-ban megjelent novella címét l. a 373. sz. levél jegyzetében. A BN helyzetének romlása, a hazahívó parancs, anyagi bizonytalansága kényszerítette Adyt, hogy más napilapnál és folyóiratnál is próbálkozzon (l. a 336. sz. levelet). Bölöni rámutat, hogy nemcsak ez volt az oka a VÚ-hoz való közeledésnek: „Ady ügyes-bajos dolgaiban ekkoriban sokfelé futkostam. Párizsból hazatérve, legelőször a »Vasárnapi Újság«-hoz mentem fel, hogy átadjam Schöpflinnek Ady üdvözleteit és kéréseit. Ők nem ismerték személyesen egymást, de Schöpflin, aki az »Új versek«-ről igen melegen írt a »V. Ú.«-ban, jó úton volt, hogy egészen Ady mellé álljon. Ady megérezte, hogy itt egy még tétova híve jelentkezik és nem akarta a közeledést elszalasztani. Engem szemelt ki hídverőnek, hogy róla Schöpflinnek közelebbi híreket vigyek. Adynak már néhány írása megjelent ekkor a »V. Ú.«-ban és igen kedvére való volt ez a kapcsolat, mert biztos pénzt jelentett nehéz párizsi napjaiban és bevezette őt ahhoz a konzervatívabb érzésű, de irodalomkedvelő és művelt, jórészt kálvinista vidéki magyarsághoz, melyből eredőnek vallotta magát s melyhez verseivel igyekezett is hozzáférkőzni.” (Bölöni 127.) Schöpflin egyik emlékezésében megerősíti Bölöni Ady megbízásából történt látogatását, amikor versek megjelentetését kérte, s megemlíti, hogy ezt megelőzően Ady „Párizsból levelet írt a szerkesztőségnek. Azt is kérdezte, hogy nem adnánk-e ki tőle párizsi aktualitásokról szóló cikkeket. Biztatásomra a szerkesztőség elfogadta az ajánlatot.” (EmlAE III. 639.) – Ady 1907 elejétől a Népszavának küldi forradalmi verseit. Itt jelenik meg ez alatt az idő alatt Dózsa György unokája (jan. 6.), A Délibáb üzenete (jan. 6.), A grófi szérün (márc. 27.), A legszentebb csók (márc. 31.). A kapcsolatot a lappal Révész sugallta és teremtette meg, de Ady közeledése tudatos volt.
Igaz, hogy Margitnak leánya van?: Vészi Margit és Molnár Ferenc lánya, Márta 1907. márc. 21-én született. Molnár Márta (1907–1966) az irodalomtörténetben is számontartott személy: Horváth Zoltánné, majd Sárközi Györgyné. 1946-tól 1949-ig a Válasz c. folyóirat kiadója és egyik szerkesztője, ifjúsági író és műfordító volt.