[Párizs, 1907. máj. 6.]
Kedves Gyurkám,
no végre, végre írtál valamit, ha keveset is. Ugy gondolom, hogy még Párisban fogsz találni. De egyben azt is remélem, hogy őszkor meg én foglak téged még itt találni. Igazad van, ha érzed, iszonyu lelki, testi kínok között élek. Anyagilag pedig világéletemben rosszabbul nem voltam. A főbb okait csak szóval tudnám elmesélni. Itókának is tartozom, majd megbolondulok, mert még mindig nem jött rá fedezet. Beszéltél az öreg Révésszel és Dodóval találkoztál? Itt semmi vidám ujság nincs. Itókát csakugyan nagyon néha tudtam fölkeresni. De hidd el s el kell hinned, legtöbbször az az oka volt a halasztásnak, mert nem volt pénzem. Viszont néhányszor, mert abszolute mozgás-képtelen neuraszténiás állapot fogott tarkón. Te, Gyurkám, próbálj meg nekem valamit. Keresd föl Radó Antalt. Mondd el neki, mennyire becsülöm őt, az állatot. Hogy miként írtam anno dacumál a könyvéről. Hogy én hazafi és valláserkölcsös vagyok stb. stb. Amint illik. Mondd el neki hogy szörnyű bajban leledzem. Vegyen meg tőlem egy füzetnyit a Magyar Könyvtárnak. Ez esetben, ha lehetséges az üzlet, megírnám neked, a Napló mely számaiból lehetne legtűrhetőbb tárcáimat kiválasztani. De legjobb fogadtatás esetén is csak ugy mennék bele a dologba, ha rögtön megkapnám a honorárium felét. Próbálj öregem mindent, nagyon hálás leszek. Írj ujságokat dolgokat s magadról. Édes apád s anyád jobban vannak már[?] Alig várom, hogy megöleljelek.
Adyd.
(Hétfő)
[Címzés:]
Hongrie
Nagyságos
Bölöni György urnak
Budapest,
Ferenciek tere
3. sz. II. e. 4.
Hongrie
[Párizs, 1907. máj. 6.]
K: PIM – A. 2/16. – Levágott sarkú levélpapír borítékkal – 1 f. (r–v) – 145 x 250; 115 x 140 mm – Tintaírás – A boríték hátoldalán ceruzával rajzolt női fej – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.
Dat.: fpb: Paris GR Hote 1815 6-5 07 – épb: Bp 907 máj [9?]
M: Bölöni 129. – AEvl 160. – AEl I. 243.
Radó Antal (1862–1944): költő, műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Könyvtár és a Remekírók Képes Könyvtára c. könyvsorozatok megindítója és szerkesztője, akkor a parlamenti gyorsíróiroda főrevizora. Bölöninek mint parlamenti újságírónak volt vele érintkezése. A közbenjárás sikeres volt. (L. a 388., 391., 392. sz. levelet.) Bölöni így jellemzi a levél hangját: „Teljes egészében, szépítgető kihagyás nélkül közlöm Ady levelét goromba jelzőivel, mert éppen így jellemzőek és hűek Adyra. Volt úgy is, hogy hasonló gorombáskodás kedveskedés számba ment nála.” (Bölöni 129.)
Hogy miként írtam anno dacumál a könyvéről: A rövid elismerő méltatás név nélkül jelent meg a Mesék az íróvilágból c. verseskönyvről a BN 1905. okt. 8. számában. Írás a kritikai kiadás Függelékében, a kétes hitelű cikkek között jelent meg. A levélnek ez a kitétele bizonyítja Ady szerzőségét (l. AEÖPM VII. 269.).