[Párizs, 1907. máj. 16.]
Bíró szerkesztőnek
Édes, jó Lajoskám, köszönöm figyelmedet és leveledet. Nem gondolod azonban, hogy kissé fukar a dicséretben az az állat? Ugy-e, hogy ennél többet érdemlek? Ám tréfa nélkül ujra köszönöm, mert kedves. A te figyelmedet – természetesen. Lajoskám, édes, nézz utána, hogy lehet-e egy Brucktól Nagyváradig s Nagyváradtól Budapestig szóló jegyet kapnom? Nem tudom, milyen a helyzet Kossuth-Caligula alatt. Biztosat nem írhatok, mikor utazom. De légy nyugodt, a kiadóhivatal idejében megtudja. Ugy sejtem, hogy junius tizenötén legkésőbb.
Előre köszönöm az ebédi meghívást. Add át az egész Vészi-családnak szerető üdvözletemet. Nemkülönben Kaboséknak. Jolán kezeit csókolom s kérem őt, hogy fiu legyen. Ölellek édes Lajoskám: Adyd.
P. S. Édes Lajoskám, a pünkösdi szám mellékletére holnap küldök egy tárca-félét. Remélem jobb lesz, mint a husvéti.
[Párizs, 1907. máj. 16.]
K: OSZK – növn. 1958/23/46 – Levélpapír – 1 f. (r–v) – 159 x 202 mm – Ceruzaírás – A lap alján: ford – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
M: Lengyel 361. – AEl I. 243–244.
A levél a pünkösdre (máj. 19–20.) küldött kéziratokat kísérte. Pünkösdi vers: Szent Lélek karavánja; cikk: Egy-két párizsi hír (AEÖPM VIII. 221–222.). De lehet, hogy a tárca-félével egy küldeményben volt, ennek címe: Pünkösd hiteles története. Új pünkösdi legenda. – A húsvéti tárca (BN márc. 31.): Jenő úr a Kálvárián. Új húsvéti legenda.
Nem gondolod azonban, hogy kissé fukar a dicséretében az az állat?: Bíró Endrényi János olvasói levelét küldte el Adynak. A levelet Ady megőrizte, hazavitte Érmindszentre. A családi levelesládából került 1951-ben az MTAKK-ba (K 6/88), ahol tévesen Adynak szóló levélként katalogizálták. – Adynak a levélre tett megjegyzése „antifrázis”, az ellenkezője igaz: éppen hogy túlzónak érezte a dicséretet (vö. az előző levél jegyzetében Bölöni megjegyzésével). A levelet Vezér Erzsébet is közli (AEÖPM VIII. 396.), a lap munkatársának – minden bizonnyal Kosztolányi Dezsőnek – szerkesztői üzenetként írott válaszával együtt. A levélíró kilétéről semmit sem sikerült megtudni, Gulyás Pál – Viczián János életrajzi lexikonában (VII. köt. 1990) sem szerepel. Endrényi levele a következő:
Endrényi János – [a BN Szerkesztőségének]
Budapest 1907 máj 2.
Igen tisztelt Szerkesztő Ur!
Mint a Budapesti Naplónak elejétől fogva állandó naponkénti vevője, buzgó olvasója, hű terjesztője ragaszkodó nagyrabecsülésemnek,[!] meleg elismerésemet nyilvánítom azért az emberfeletti nemes kultúrmunkáért, melyet Önök ebben a Tatárországban véghez visznek. Mi dolgos milliók megértjük Önöket, s igaz szeretettel rajongunk Önök iránt. A mag melyet önök vetnek előbb utóbb kikél, s eget tör. Ehhez szó sem férhet. Hogy engem mi vitt az önök táborába azt is megmondhatom. Hogy önöket én ma – a volt hazaffy – teljes mértékben megértem és méltánylok[!] és kikért rajongok azt[!] hazánk ma élő legnagyobb fiának Ady Endre[!] érdeme. Az ő lángoló emberszeretetéből, sugárzó géniuszából tanultam meg látni és öntudatossá lenni. Ki kell jelentenem hogy soha életemben magyar verset nem olvastam, kivéve elvétve Petőfit, s nehány Kiss József féle verset. Csakhogy mik ezek Ady versei mellett? Tíz évig külföldön éltem, s korrektül beszélek angolul és franciául; így természetes hogy inkább Musset vagy Heine iránt érdeklődtem mint Szabolcska (ha jól tudom így hívják!?) költő iránt. De hogy két év óta újra itt élek s hogy Ady verseit olvasom; merem állítani minden entuziazmus nélkül, minden nagyzolás elkerülésével hogy Ady Endre nagyobb költő, mint Verlaine, van akkora költő mint Petőfi, van akkora költő mint Heine. Én mondom azt, aki ismerem valamennyit és sohasem szoktam sietni elhamarkodásommal hogy kinevessenek. Őrültje, maniakusa vagyok Ady verseinek, könyv nélkül tudom valamennyit s nem tudom[!] eléggé eltelni velük. Lázzal várom a vasárnapot hogy olvassak tőle. És ilyen embert mert egy Tóth Béla kikezdeni! Büszke vagyok arra, hogy Adyval egy ország szülöttének vallhatom magam; de eltagadom azt is hogy magyar anya szült erre a világra mert gyalázatosabb állam nincs ezen a világon mint ez a mocsár! Amint csak regresszálódom összeszedem a sátorfámat s itt hagyom ezt a Tulipániát, melyre mindennap átkomat és megvetésemet küldöm bár úgynevezett „fajmagyar” vagyok! Itt nőtt törzsöke fámnak; hogy a filoxera pusztította volna el! Legyen olyan jó nagyrabecsült Szerkesztő Úr meg írni nekem ezekután a Szerkesztői izenetekbe röviden Ady Endre életrajzát hogy ki ő mert kíváncsi vagyok rá nagyon! Egyben arra akarom felhívni b. figyelmét hogy mért nem írnak róla ismertető czikkeket és hozzávaló kritikákat, kommentálásokat, ahogy külföldön teszik. Vagy Önöket is jobban érdekli Sümegi vagy Ballagi című körülmetszett hazaffyak pojáczálkodása? Nem hihetem! Ám lássuk! Éljen a legnagyobb magyar s a világ ma elő legnagyobb költője: Ady Endre!
Tisztelettel:
Endrényi János
lehet-e egy Brucktól Nagyváradig s Nagyváradtól Budapestig szóló jegyet kapnom?: A Déli Vasúton volt újságírói kedvezménye, de az hosszabb ideig tartó kerülőút volt. A kedvezményeket a Kereskedelemügyi Minisztérium adta, melynek minisztere akkor Kossuth Ferenc volt.
Jolán kezeit csókolom s kérem őt, hogy fiu legyen: Bíró Lajosné Vészi Jolán gyermeket várt; lánya született (Bíró Vera).
Remélem jobb lesz, mint a husvéti: Ez nem Ady önértékelése, valószínűleg szerkesztőségi vagy elmarasztaló olvasói vélemény jutott vissza hozzá. Mindkét tárca az aktuális keresztény ünnepekhez kötődik, ha a husvéti profanizáló, a pünkösdi ezen túlmenően travesztia.