[Párizs, 1907. máj. 30. előtt]
Édes jó Lajoskám,
a vén huszárló természete szerint fölhorkantam a trombitaszóra. Örülök, hogy változásra megyek haza. Ámbár a koránkelések muszájának korszaka köszönt egyben reám. No, valahogyan lesz s nagyon rosszul talán nem. De a katonai szigoruságu bevonulás dátumával nagy baj van. Minden dolgom ugy csináltam, hogy junius közepén megyek. Akkorára tudok csak kimászni hihetetlen ingoványokból. Írtam már egy-két helyre, de sajnos, eddig semmi eredménye. Nekem pedig nem szabad innen szökésszerűen elinalnom. Ha pár hetem van, legalább szóval, ígérettel, kezességgel elrendezem az ügyeket. Ostoba incidensek rövid idő alatt belemártottak nyakig az adósságba. Szóval, Lajoskám, értsd meg s próbáld ezt mindenképpen s mindenkivel elfogadtatni: én junius tizenöt előtt otthon vagyok. Amilyen hamar csak elrendezhetem a dolgaimat. De például ehhez előirányzatba van fölvéve a juniusi kis fizetésem is. Lehet, hogy junius első napjaiban sikerül már. Akkor azonnal megyek, de junius 15-re visszavonhatatlanul, biztosan, mint a fátum. Nem hiszem, hogy 15–20 (maximum) napi késés ártson a dolognak. A legravaszabbul próbálok e néhány napra sok és érdekes anyagot adni nektek. S nem utolsó dolog, hogy ha egy kicsit késve is, de kedvvel, szeretettel térek meg hozzátok. Én legjobban szeretnék most, rögtön menni, ha már menni kell. De akárhogy nézem, lehetetlen. A halasztást adjátok meg, de ne mint külön-kegyet. Egyszerűen vegyétek apró <….> balesetnek, a mi. Mert ha én sejtem, hogy május vége felé nagy változás lesz, mondjuk sejtem ezt április közepén, akkor ott lehetek. Így is, hogy egy kis példát mondjak, mi történt ma. Kuruc, rémes helyzetben tegnap lefekvéskor elhatározom, hogy ma táviratilag kérek 60 frankot. S ma érkezik a te leveled. Sem ok, se cél, se raison, se pofa nem volt e távirathoz. Láthatod, hogy sulyos helyzetben s váratlanul ért a hazarendelés. Pláne akkor, amikor hazamenetelem befejezett dolog volt magamban hetek óta junius első <felében> felére. Kérlek Lajoskám s ez a dolog különösen érzékenyen érint: ne vegyétek ezt egy másodpercig áldozatkészség hiányának. Ez fájna s mindenképpen igazságtalan volna. Sokkal erősebben s melegebben érzem át minden hozzámvaló barátságotokat. És sokkal szívesebben vágyom <azt> ezt nektek bizonyítani. Tehát kérlek nagyon Lajoskám, légy védőm, prókátorom. Kérlek egyben ujra, hogy szerezd meg gyorsan a minapi levelemben kért jegyet. Nem akarok a délivasúton menni. Nem nagy megtakarítás s egyszerűen gyilkosan fárasztó.
Ölellek szeretettel
Adyd
[Párizs, 1907. máj. 30. előtt]
K: OSZK – növn. 1958/23/34 – A Grand Hotel – 12, Boulevard des Capucines Paris céges levélpapírján és negyed ív írópapíron – 3 f. (1.f: 2. f.: r–v; 3. f.: v) – 1–2. f. 185 x 135; 3. f. 92 x 135 mm – Tintaírás – restaurált – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
M: Lengyel 362–363. (máj. vége) – AEl I. 244–245. (máj.)
A Bölöninek írt levelet, melyben panaszkodik az azonnali hazarendelésről, a címzett máj. 30-i dátummal közli (l. a következő levelet). Adyt a BN szerkesztősége vezetői 1906 novembere óta sürgetik hazatérésre (l. a 335., 336., 337., 346., 348., 352., 358. sz. leveleket és jegyzetüket). Lengyel Géza (362.) ezzel a magyarázattal kíséri a levelet: „A romló helyzetű lap nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy külön munkatársat tartson Párizsban. A tavasz folyamán ismételten megírják Adynak, hogy jöjjön mielőbb haza, de az utazás elhúzódik.” Nincs világos képünk arról, miért került többe a BN-nak Ady Párizsban, mint Budapesten? Leveleiben a fizetését sürgeti. Ápr. 3-i levelében (370. sz.) havi 290, ill. 300 frankos büdzsét említ, s öccse szerint ennyi volt a jövedelme a laptól párizsi útja előtt is. „Fizetése a BN-nál havi 200 Ft volt, melyhez havonta 6-8 tárca és a versek a harmadik száz Ft-t szerezték meg számára.” (AL 110.) Ady különben sem volt a szó szoros értelmében párizsi tudósító, akinek a legfrissebb hírek megszerzése és továbbítása a feladata. Ő Párizsban is ugyanazt a jellegű és terjedelmű munkát végezte mint Budapesten: politikai cikkek, aktualitások mellett írt novellákat és verseket. A visszahívás oka inkább az volt, hogy Vészi el akarta adni a lapot (ahogy az 1907 őszén meg is történt), s egy külföldről bedolgozó munkatárssal ez nem sikerülhetett. Ady végül jún. 21-én indult el Párizsból.
a vén huszárló természete szerint fölhorkantam a trombitaszóra: Vezér Erzsébet mutat rá, hogy Ady többször használja ezt a metaforát magára vonatkoztatva (AEÖPM IX. 460.).
Örülök, hogy változásra megyek haza: A BN 1907. máj. 22-től esti lap lett, a szerkesztőségi órák reggel és délelőtt voltak.
szerezd meg gyorsan a minapi levelemben kért jegyet: l. a 384. sz. levelet, amelyben a Párizsból való visszatéréshez rövidebb, hazai vasútvonalra kér szabadjegyet. Erre ugyanis nem volt újságírói kedvezménye. Gyanúja nem volt alaptalan: a koalíció kereskedelmi minisztériuma a volt darabont újságírók vasúti jegy kéréseit csak hosszas utánajárásra adta meg. (Lengyel 315–316.) A Nagyváradig szóló szabadjegyre azért volt szüksége, mert Diósinét akarta elkísérni. Az asszony ott akarta megszülni a gyermekét (l. a 403., 405. sz. levelet).